2084a_scropMég soha sem láttam olyat, hogy egy film közönsége a vetítés alatt egyszerűen elfogy. A Halálhajó 1997-es megnézésekor ugyanis a végére szinte egyedül maradtam a moziban. Azóta is próbálom megfejteni az okokat, de a racionalitás nem segít: a Halálhajó nem rossz film, kifejezetten feszes, rémisztő, de nem extrém módon, viszonylag erős nevekből áll a szereplőgárda, semmi sem indokolja hát, hogy ilyen csúful végezze.

A film nemcsak itthon, de a nagyvilágban is szépen elhasalt, szerintem érdemtelenül: a sci-fikbe oltott horrorfilmek egyik jól sikerült darabjáról van szó. (Megjegyzés: a magyar cím kiötlőjét legszívesebben leszíjaznám egy székbe, és végignézetném vele egyhuzamban az Űrgammákat. A cím ugyanis olcsó, hatásvadász, és legfőképpen nem is pontos a tartalomhoz képest.)

A teljes egészében űrhajóban játszódó Halálhajó története 2047-ben kezdődik. A bevezető feliratok elmondják, hogy a hét évvel ezelőtt eltűnt Event Horizon (Eseményhorizont) nevű űrhajó szignáljait hirtelen venni kezdik a Neptunusz mellől. Hőseinkre, a Lewis és Clark űrhajó személyzetére, és az eredeti űrhajó tervezőjére vár a feladat, hogy megfejtsék: vajon mi történt az Event Horizonnal. Még pontosabban: mi történt az Event Horizonon.

Találnak valamiféle videonaplót, de a kivehetlen zajok és elmosódó képek nemigen segítenek a rejtély megoldásában. Még vészjóslóbbá válik a nyomozás, amikor a Lewis és Clark orvosa ezt véli kihallani a felvételről: liberate me, vagyis latinul azt, hogy „szabadíts meg”. Az Event Horizon tervezője felfedi a szupertitkos küldetés enigmatikus pontját: a váratlanul előkerült űrhajó kísérleti motorja egy mini fekete lyukat hoz létre, hogy megvalósulhasson a valódi, fénynél is sebesebb űrutazás. A mentőexpedíció legénységének egyik tagja el is éri a motort rejtő hajómagot, amely beszippantja, és amikor kilöki magából a halálra rémült mérnököt, a lökéshullámok megsemmisítik a Lewis és Clarkot.

Nincs mit tenni: átcuccolnak a teljesen elhagyatott, vérfoltokkal tarkított Event Horizonra csupán 20 órányi oxigénnel. Meg kell javítaniuk a hajót, különben mind meghalnak. Bár úgy tűnik, nem épp a halál a legrosszabb, ami rájuk vár: az őrület, a belső félelmek és az űrhajósokban hordozott szörnyű titkok lassan életre kelnek.

Ami elszabadul, az nem emberi, és úgy tűnik, nem is lehet ellene tenni semmit.

event_horizon_desktop_1920x1080_wallpaper-368602Ahogy írtam, a film sallangmentesen adagolja a horrorkliséket: a holttestet, a vért, a zajokat, képeket, és szégyentelenül él a mozivászon egyik szívmegállító lehetőségével, a csendben, de hirtelen felbukkanó személlyel. A Halálhajó tényleg a frászt hozza az emberekre, különösen moziban, éjszakai vetítésnél, az ingerszegényebb kilencvenes évek végén. Ma már, a Fűrész-szérián, az áldokumentumos horrorfilmek garmadáján túl talán nem akkora durranás.

Pedig a rendező, az előtte a Mortal Kombat filmváltozatáért felelős Paul W. S. Anderson jól él a helyszín adottságaival. A belső terek szűkek, ahogy halad a film, szinte egyre klausztrofóbiásabb érzést próbál rákényszeríteni az emberekre. Az Event Horizon dizájnja ráadásul nem az ultrafehér, high-tech űrhajóbelsőt jelenti. Sokszor inkább egy alagsori boncteremre emlékeztetnek a szobák. Az űrhajó magja pedig olyan, mint egy igazi húsdaráló, a tüskéivel, a formáival, a műszerek labirintusával szimplán gonosz.

És persze ne feledkezzünk meg az Event Horizont sötét lelkű, kétkulacsos tervezőjéről, akit a szinte mindig zseniális Sam Neill alakít. Benne, az arcában van valami nyugtalanító, alapból hozza azt a figurát, akit nem szeretnénk a hátunk mögött látni – pláne nem egy zárt helyen.

Miért bukott meg hát a Halálhajó? Talán azért, mert kivágatták belőle azt a hosszabb részt, ami igazán megmutatja, hogy mitől is kell az űrhajósoknak és a nézőknek félniük. Enélkül egy kicsit légből kapott lett a rettegtetés („A pokol csak egy szó. A valóság sokkal rosszabb” – állítja az Event Horizont elborult agyú tervezője.) Nem véletlen, hogy az egy-két súlyosabb képkocka a Hellraisert juttattja a nézők eszébe. Ott azonban a könyörtelen gonoszságot sikerült egy figurába összegyúrni, és ettől lett ikonikus az a film.

Apropó, Hellraiser. A teljes egészében angol filmstúdióban készült Halálhajó előkészületeiben még maga a brit horrorszerző, Clive Barker is résztvett. Azt azonban nem adta át, hogy – ellentétben a Halálhajóval – mitől lett az akkor pont egy évtizedes, általa írt és rendezett Hellraiser sikeres.

Ez ugyanolyan titok, mint az, hogy végül hova is tűnt az Event Horizont eredeti legénysége.

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Balfake szerint:

    Magyar ferdítők körében az Alien óta hagyomány, hogy tu-fa/horrorfilm címe nem létezhet a „halál” szó nélkül!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon