Ez a regény a Hivatali patkányok és az 1984 furcsa nászából született. Kevésbé humoros, mint az első, és kevésbé sötét, mint az utóbbi legendás regény.
Mostanában amúgy nagyon egyszerű dolga van a sci-fi íróknak: nagyjából semmi sem megy jól a világban. (Régen is így volt, viszont mára az illúziókat is elveszítettük.) Dave Eggers amerikai író első spekulatív regényében, a közeljövőben játszódó The Circle-ben a vállalati életforma, a közösségi média és a biztonság oltárán feláldozott személyes adatok kapcsolatát gondolta tovább egy logikusan rémisztő történetben.
A nemrég, 2013 őszén megjelent könyv főhőse Mae Holland. A húszas évei elején járó lány hihetetlen szerencsésnek érzi magát: befolyásos barátnője, no meg a saját esze segítségével felvették dolgozni a The Circle nevű megacéghez. A vállalatot úgy kell elképzelnünk, mintha valaki egybegyúrná a Google-t, a Facebookot, a Twittert és mondjuk az Apple-t. A Circle a legfontosabb technológiai cég a világon. A Három Bölcs Ember vezette vállalat találmánya a TruYou: ez egy olyan rendszer, amely végre egyszerűsítette a felhasználók online identitásait. Egyetlen belépéssel, egyetlen jelszóval lehet használni a közösségi médiát, a levelezést, a fizetési rendszereket. Az ingyenes TruYou végett vetett a trollok, az anonimitásba menekülő gazfickók, a netes bűnözők világának is. A Circle-nél, a változás motorjánál dolgozni tehát kész főnyeremény, ahogy azt Mae is így látja.
Főhősünket rögtön a Customer Experience részlegre helyezik, amely az ügyfélszolgálat eufémisztikus, céges zsargonja. Ahogy minden dolgozó, úgy Mae teljesítményét is azonnal pontozzák. De itt nem elég, hogy valaki 93%-ot teljesít: azzal is törődnie kell, hogy azt a 7%-ot is később valahogyan beletegye a teljesítményébe. Egyszerre több képernyőt kell kezelnie, az olvasót rögtön beszippantja a kezdetben monotonnak tűnő munka nehézsége és Mae kiváló munkája.
A Circle a teljes transzparencia híve: egy céges, nem hivatalos rendszer rangsorolja, hogy a munkatársak mennyire szociálisak a neten. Ezért aki nem posztol elég sokat magáról, nem kommentel, nem vesz részt a munkaidőn túl a különböző érdeklődési és hobbicsoportok aktivitásában, azt azért finoman figyelmeztetik, sőt, inkább csak megkérdezik, hogy valami baj van-e.
Ez az első rémisztő szála a regénynek. Racionálisan bebizonyítják, hogy a netes passzivitás miért rossz a közösség és az egyén szempontjából. Mae rosszul kezd. Szinte hihetetlen, de egyszer a szüleihez hazautazva egy egész hétvégén keresztül nem mutat online aktivitást! A hallatlan eseményről elbeszélgetnek vele – ő magába is száll, és a munkaidőn túli teljesítményével hamarosan elkezd felfelé emelkedni a ranglistán.
Eközben két történés is nagyban befolyásolja életét.
Először is, a cég kidolgoz egy SeeChange nevű megfigyelőrendszert, amellyel minden egyes ember 0-24 órás nyíltságot vállal. A képlet egyszerű: ha jó ember vagy, a társadalom (és a cég) hasznos tagja, ugyan mi titkolnivalód lenne? Mae is megkapja a maga kis kameráját, és egész kis követőtábora akad. Csak a vécében kapcsolhatja ki, akkor is meghatározott ideig a hangot, különben rögtön jön a céges belső üzenet: Mae, minden rendben? A Circle úgy tervezi, hogy minden egyes amerikai politikust rávesznek a kamerarendszer használatára. A választópolgárok hatalmas tömegben támogatják az elképzelést, hiszen elegük van a korrupt politikusok rejtett üzelmeikből. Lassan nemcsak az emberek, de a környezet is elkezd „telekamerázódni”, sőt, a világ dokumentumait is elkezdik beszkennelni és szabadon elérhetővé tenni.
Ahogy Mae belerázódik a céges ügymenetbe, felbukkan egy Kalden nevű, titokzatos ember, aki látszólag bennfenntesnek látszik, hiszen olyan helyeket mutat meg Maenak a cégnél, amelyekre közönséges halandó nem is gondolhat. A bökkenő csak az, hogy a cégnél nem dolgozik ilyen nevű ember, még Mae nagy hatalmú barátnője, a cég negyven legfontosabb embere közé tartozó Annie sem ismeri.
Ki lehet ez az alak, és miért akarja, hogy Mae segítsen neki?
Dave Eggers regénye több szinten is sikeres.
Először is, a regény mindenki által már a fülszöveg alapján érthető üzenetét („Ne áldozzuk fel személyes adatainkat a biztonság és a karrier oltárán”) teljesen máshogy adja át, mint azt megszokhattuk. Maen keresztül logikusan megindokolja, hogy miért elkerülhetetlen a titok nélküli világ eljövetele, milyen mechanizmusok hozzák létre és éltetik. Bemutatja azt is, hogy az ezzel szembeni ellenállásnak miért nincs semmilyen értelme.
Mae és Annie két teljesen eltérő személyiség, hiszen Mae nem magabiztos, csak okos, míg Annie a Mayfloweren érkezett tősgyökeres amerikai elit egyik tagja, aki mindig mindent megkap az élettől, és ennek megfelelően viselkedik.
A regény címe nagyon jó választás. Circle, vagyis kör. A cég bezár egy kört az új termékével, teljes lesz az ember életének – akár idegenek általi – átláthatósága. Mae maga is a sikeresek köréhez akar tartozni. Neki is van egy köre, ahová három férfi tartozik: a régi, hagyományos világ értékeiben és moráljában bízó szakember, a céges, szinte kisfiús zseni, és Kalden, a titokzatos idegen, aki mellett igazi nőnek érzi magát.
És magát a céget is egy kör működteti: Tyler Alexander Goszpogyinov, az algoritmust megalkotó zseni, Tom Stenton, a született kapitalista cégvezető, és Eamon Bailey, a cég arca, a sármos előadó.
A könyv kérdése hozzánk annyi: te mennyit vagy hajlandó feladni magadból – odaadni magadból, az idődből, az elveidből – hogy bekerülhess a jövőt irányító, befolyásos körbe? Tudod, hogy aki kimarad, annak annyi?
A regény vége elkerülhetetlen, és olyan, amit ritkán szoktunk meg amerikai regényekben. Az utolsó oldalakon mi is megértjük, mit jelent a cég hármas jelszava:
A TITKOK HAZUGSÁGOK
A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS
A MAGÁNÉLET LOPÁS
Orwell csak egy passzív, kikerülhető teleképernyőről álmodott. A The Circle szerint ezen már réges-rég túlvagyunk. Akár tetszik, akár nem.
A szerzőről: Dave Eggers (43) amerikai író, forgatókönyvíró. 21 éves korában kettős tragédia érte: egymást követő évben rákban haltak meg szülei. Emiatt félbe kellett hagynia egyetemi tanulmányait és a továbbiakban ő gondoskodott az akkor nyolcéves, legkisebb testvéréről. Az erről íródott életrajzi kötete finalista volt a Pulitzer-díjért. Írásai jelennek meg olyan jelentős médiumokban, mint például a Salon.com vagy az ESPN The Magazin. Alapítója a McSweeney független kiadónak, melyet édesanyja leánykori neve után nevezett el. Eggers jelentős erőfeszítést folytat a világszerte tapasztalható emberi jogok megsértése ellen. Társalapítója a 826 National nevű alapítványnak is, amely a 6-18 év közötti San Francisco-i gyerekek számára biztosít írói mentorprogramot.
Több rangos amerikai irodalmi díjra is jelölték már, de külföldön már nyert díjakat: Franciaországban, Németországban.
Írói tevékenysége mellett két amerikai rockbanda albumához is ő tervezett borítót.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
