A Fumax Kiadó részben a Razorland trilógia első kötetével, a Menedékkel lépett be a young adult kategória piacára tavaly ősszel. A Partialsról már írtunk korábban, a Menedék hozzá hasonlóan egy akciódús, keményvonalas disztópia. Ann Aguirre nem zöldfülű szerző: több felnőtt sci-fi/fantasy kötete is megjelentet mielőtt 2011-ben bemutatkozott volna a young adult kategóriában. Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a világfelépítésből adódott, hogy YA regénybe kezdjen, hiszen egy olyan világban, ahol a legöregebbek huszonöt évesek, logikus, hogy a főhősnő fiatalabb legyen. A Legyek Ura nagy hatással volt a szerzőre, olvasása óta mindig is érdekelte, hogy gyerekek képesek-e annyire elvadulni.
A Menedékben a második világégés után járunk, az emberek a valamikori metróhálózat alagútjaiba szorultak, és kis szeparált közösségekbe tömörülve próbálnak meg túlélni. Az enklávék korlátozottan kereskednek egymással, alapvetően önellátásra rendezkedett be, és szigorú szabályok szerint próbálják megelőzni a túlnépesedést, szervezik meg a védelmüket ellenséges enklávék és az alagutakban lődörgő örökösen éhes mutáns korcsok ellen. A Menedék Egyetem enklávéban kezdődik. Itt a társadalom három nagy csoportra oszlik: nemzőkre, építőkre és vadászokra. Korai halálozás a jellemző, és nagy a gyermekhalandóság is, a gyerekek, vagyis a vakarcsok születésükkor csak egy számot kapnak. Ha elég erősek, megérhetik a névadó napjukat és elfoglalhatják helyüket a társadalomban.
A tizenöt éves Pikk ugyanazon a napon kapott nevet, amikor vadásznő lett. Egész életében arra készült, hogy kilépjen a föld alatti város biztonságából a koromsötét alagutakba, élelem után kutasson, és megakadályozza, hogy lerohanják otthonát a mutáns korcsok. Névadó ünnepsége után Fakó mellé osztják be, aki homályos körülmények között már elveszített egy korábbi vadásztársat. Fakó nem az enklávéban született, hanem az alagutakon át érkezett, csendes, magába forduló, senki sem kedveli túlságosan. A második közös küldetésükön megmentenek egy szomszédos enklávéból érkező hírnököt, aki rémisztő hírrel szolgál: a korcsok lerohanták Nassau enklávét. Félő, hogy Egyetem is erre a sorsra jut.
Pikk szemszögéből látjuk a történéseket. Pikk hangja egyszerű, néha felületes, illik a világhoz és a lány rövid, leginkább edzésekből álló múltjához. Pikk megelégszik az enklávébeli életével: örül a nevének, a kis vackának, amit kiosztottak számára, meg a végre jól megtömött hasának. Mindemellett helyén van a szíve és a józan esze is; sok dologgal nem ért egyet, de időbe tellik amíg ki is áll a véleménye mellett. Pikk kemény vadsznő, remekül bánik a késeivel és husángjával, de érzelmileg naiv, és ez megnehezíti a Fakóval kiépülő kapcsolatát.
A világ lassan kibontakozik, ahogy Pikk egyre messzebb kényszerül Egyetemtől. Először a Nassauba vezető út alatt látunk sokat az alagútrendszerről, aztán a regény második felében jön a nagy fordulat, amikor Fakóval együtt feljut a felszínre, és kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy sok minden hazugság volt, amit tanítottak neki.
A felszínen bandák osztották fel maguk között a romos, rothadó várost, a nőket fogságban tartják, a gyerekeket sem tisztelik, az erő számít egyedül ezekben a barbár közösségekben. Pikk nagyon hitelesen reagál a környezetváltozásra; a föld alatt nőtt fel, sosem látta a Napot. Megriad a napfénytől, napszemüveget kell viseljen és el kell takarja bőrét, mert nem szokott hozzá. Fakó tapasztalata persze elengedhetetlen, hogy boldoguljanak, és persze neki köszönhető a végcél is: egy közösség valahol északon.
Ami miatt egy kicsit nehezteltem, hogy az enklávéval kapcsolatban jó pár dolog homályos marad: a hely és a lakosság mérete és a társadalmi berendezkedéssel kapcsolatban felmerülő kérdések, és persze a nyersanyag-források kérdése. Nagyon sajnáltam, hogy csak Pikk szemszögén keresztül látjuk a történéseket, túl korlátozott, hogy sok kérdésre választ kaphassunk. Pikk-kel együtt lépésről lépésre fedezzük fel, hogy a világ nem is annyira szűk, mint eleinte tűnt.
A Menedék nem átütően új ötletre épül, de szórakoztató olvasmány. A YA kategória kedvelőinek ajánlom, ha már unják a tutyimutyi romantikus főhősnőket. A trilógia második része, a Helyőrség már megjelent a Fumax Kiadó gondozásában. A befejező rész Horde címmel szeptemberben jelent meg az Egyesült Államokba, itthon jövőre várható.
A szerző paranormális vizekre evez, és új YA trilógiába kezd jövőre. Az első rész címe Mortal Beauty lesz.
A cikket Tóth Fanni írta.
Kapcsolódó linkek:
Hozzászólások
[Kemese Fanni további írásai]
