Idén szeptemberben került az újságárusok standjára az EpicLine első száma, amit októberben követett a második rész. November végén pedig kapható lesz a következő, ugyanis az EpicLine magazint népes alkotógárdája havilapnak szánta, ami kétségtelenül ambiciózus vállalkozás. Különösen, hogy az EpicLine csak hazai alkotók műveit fogja tartalmazni, amire havilapok terén még nem volt példa.

EpicLine 1Nem kis fába vágta hát a stáb a fejszéjét, amivel, az előszót és a digitális kiadások extráit elolvasva ők is tisztában vannak. Az egyszeri kritikaírónak pedig már előre is összeszorul a szíve, elvégre a hazai szcéna az, ahol a legnagyobb külföldi alkotók és címek is elbuknak. Neil Gaiman itthon is ismert és elismert név, a Sandman az első négy kötet után mégis lehúzta a rolót. Jövőre érkezik a mozikba az ötödik X-men film, és bármennyire is népszerűek a mutánsok képregényes körökön kívül is, a sorozat Magyarországon önálló havilapként már kétszer is lehúzta a rolót, mielőtt bármelyik széria elérhette volna a negyvenedik számot. Márpedig a hazai közönség jóval fogékonyabb a külföldi, angolszász szerzőkre, mint a hazaiakra – és ezt talán mi sem példázza jobban, minthogy, tartalom ide vagy oda, a szóban forgó képregény is angolos csengésű címet visel, akárcsak a Random vagy a Kalyber Joe.

Szóval, az egyszeri kritikaírónak előre is összeszorul a szíve, és igyekszik a kiadvány erényeit kiemelni, a hibáit pedig elsinkófálni, hogy az adott kötet vagy folyóirat jobb esélyekkel induljon, és egyben esélye legyen a későbbiek során jobbá válni.

Azonban az EpicLine nem szorul ilyen jellegű köntörfalazásra. A havilap feltett szándéka, hogy minden egyes részben öt címből kettőt olvashatunk, és az eddigi három – Fekete Holló, Busók, Szemerce és Szekerce hihetetlen kalandjai – alapján a kiadvány bátran mérhető a külföldi képregényekhez, így ennek örömére a továbbiakban mellőzni fogom azt, hogy „igényes”, meg „nívós”, meg a többi hasonló pozitív jelző. Igen, az EpicLine-ra mindez igaz. Lépjünk tovább, nézzük, milyen történetek várnak minket a kiadvány lapjain!

Fekete HollóAz első a Fekete Holló, ami egy magyar álarcos igazságosztó kalandjait meséli el a századforduló Budapestjének közegében. Egy rablóbanda tartja rettegésben a várost, és szervezettségüknek köszönhetően a rendőrség képtelen felszámolni őket. Néhány hete azonban titokzatos alak jelenik meg a városban, és sikeres rajtaütéseivel nemcsak a bűnözőket félemlíti meg, hanem a rendőrökből is bohócot csinál.

Mind a történet, mind a rajzok kiválóan hozzák mind a századforduló Magyarországának atmoszféráját, mind a Batman képregények hangulatát. Persze, Gotham időtlen varázsában nem kevés van a viktoriánus érából, ennek megfelelően jól működik ugyanebben a korban, kicsit keletebbre. De a tizenkilencedik század végén mintha még mi is nagyobbat mertünk volna álmodni, elég csak az olyan Jókai Mór regényekre gondolni, mint a Szegény gazdagok vagy A jövő század regénye. Talán ez lehet a másik ok, amiért az író, Tálosi András ebbe a korba helyezte hősét napjaink helyett, azon túl, hogy ez egyszerre van közel és távol ahhoz, hogy átérezhető legyen mindenki számára, mégse sértsen senkit.

Ha már Sötét Lovag, akkor a Fekete Holló a Batman: Az első év hangulatát idézi. Ahogy ott, úgy itt sem az álarcos hős áll a középpontban, sokkal inkább az ő hatása a hétköznapi emberekre. A párbeszédek hitelesek, a szereplők pedig karakteresek, noha sokat még nem lehet mondani róluk, elvégre most léptek a színre. Ezzel együtt számomra ez a legkiforrottabb, legeltaláltabb cím az eddigi három közül.

EpicLine 2A következő legyen a második számban indított Szemerce és Szekerce hihetetlen kalandjai – márcsak azért is, mert a Busók eddig az egyetlen olyan cím, amiből két részt is olvashattunk. Nos, a Szemerce és Szekerce hihetetlen kalandjai eddigi részét könnyen össze lehet foglalni: egy Gyurkó nevű fiatal legény útnak indul, hogy szerencsét próbáljon, csakhogy sorsa összefonódjon a címben szereplő karakterekkel. Többet nem akarok mondani a történetről, mert az egyelőre még komoly spoiler lenne.

Inkább mesélek a világról és a karakterekről. Stílusában számomra mindkettő az Asterix képregények hangulatát idézi, persze csak módjával, ugyanis Gyurkónak megvan a maga hangja, és – az eddigiek alapján – nem válik epigonná. A világ maga a népmesékét idézi, olyan városokkal és erdőségekkel, melyek akár rajta lehetnének a térképen is, de mégsem kell szükségszerűen rajta lenniük. Azokét a mesékét, amelyekben az Óperenciás-tenger békésen elfért Franciaországgal egy mondatban.

Gyurkó pedig egyszerre a mesebeli parasztlegény és korunk fiatalja, aki ugyan nem akarja elhagyni otthonát, ám a szegénység miatt mégis rákényszerül. Hányan vannak elvégre a mi generációnkból, akik kénytelenek voltak felköltözni Pestre, esetleg el egy másik országba, hogy megélhessenek? Remélhetőleg a legtöbbünknek megértőbb szülők jutottak, mint Gyurkó házsártos édesanyja, ennek ellenére vannak dolgok, amik, úgy tűnik, nem változnak. Kíváncsian várom a folytatást.

Végezetül pedig maradtak a Busók. Legfontosabb, amit a szóban forgó címről tudni kell, hogy több alkotó viszi végig, a képregény kézről-kézre jár, ennek megfelelően nem csak a rajzok stílusa változik minden negyedik-ötödik oldalon, de a történet is jóval kísérletezőbb jellegű, mint a korábban említettek.

Persze ezen is érződik a mi korosztályunk nyűgjei: a főhős, Tűz ugyanis utolsó vizsgatételeként azt húzta ki, hogy kapjon el egy Vendigót. Ahhoz, hogy okleveles busóvá válhasson, kénytelen teljesíteni ezt a feladatot, bármennyire is nem fűlik a foga hozzá. Persze, el is bukik rajta, hogy aztán a társai segítségével veselkedjen másodjára neki.

BusóSok szempontból a Busók az egyik legérdekesebb cím, amit eddig az EpicLine lapjain olvashattunk. Az egyik ok, hogy pont a kísérletezgetés miatt nehéz behatárolni. A másik, hogy a címszereplő busók egy másik világ teremtményei, és mind az ő életükbe, mind a környezetükbe eddig csupán betekintést láthattunk.

Mi derül ki eddig róluk? Azon túl, hogy le kell vizsgázniuk, mindegyik külön képességgel rendelkezik, ami engem kicsit az X-menre, kicsit pedig az Avatárra (a rajzfilmsorozatra, nem pedig a Cameron filmre) emlékeztetett. Tűz egy tűzbusó, ennek megfelelően lángokat tud idézni; Zöld indákat növeszt; Fagy jégcsapjaival bárkit megfagyaszt; Sav eddig nem mutatta be, mire képes, de a neve alapján lehet tippelni.

Ha már említettem az Avatárt, akkor ezek a nevek engem valamiért az évszakokat juttatták eszembe. Télen minden megfagy, tavasszal kirügyeznek a növények, nyáron majd megsülünk, ősszel pedig elkorhad a fák levele. Persze, ezt az asszociációmat az is erősítette, hogy a négy busó küldetése visszahozni a tavaszt, ami csak a Vendigó elfogásával lehetséges.

Töredelmesen bevallom, számomra először fura is volt, hogy a tősgyökeresen magyar busók egy tősgyökeresen észak-amerikai (Algonkin) teremtményre vadásszanak, még ha tematikailag ül is: elvégre a busók hivatása elűzni a telet, a Vendigót pedig sokszor hozzák kapcsolatba a gyilkos fagyokkal. Amikor pedig egy jelenet erejéig egy havasi jeti is tiszteletét teszi, akkor tudatosul bennünk, hogy itt aztán bármilyen folklór teremtménye képviselheti magát, csak gyapjas legyen és valamilyen formában kapcsolatba hozhassuk a hideggel. Persze lehet, hogy ez csak szőrözés részemről (hehe).

EpicLine 3A második szám végére pedig a történet vesz egy elég meredek fordulatot, ami merész, ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogy fog végül a Busók világa kerekké válni. Akár visszahozzák a tavaszt, akár nem. A novemberi számban azonban nem az ő kalandjuk folytatódik, hanem a Fekete Hollóé, ráadásul új sorozat indul benne Gor láncai címmel. Aztán meglátjuk, mit hoz még a jövő.

Akárhogy is, akiknek tetszett anno a Kockás, vagy csupán érdeklődnek a képregények iránt, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy tegyenek egy próbát az EpicLine-nal. Ha tetszik, fizessenek elő bátran. Egyrészt ezzel megspórolnak némi pénzt, másrészt egy héttel hamarabb hozzájutnak a legújabb számhoz, és még digitális extrákat is kapnak hozzá, interjúkkal és kulisszatitkokkal.

De az első résszel tegyen próbát mindenki. Már csak azért is, mert nem mindennap rajtol az újságosoknál egy hazai havilap.

Érdekességek:

– A kiadvány honlapja

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon