SFmag

Sorozatunkban a ’70-es, ’80-as és ’90-es évek néhány ismert és kevésbé ismert filmjeiről írunk, nosztalgiázás helyett mai szemmel megnézve.

Ez a film fogalommá vált. A tényen sem a halványabb folytatások, sem főszereplőjének idősebb kori hülyeségei sem tudnak változtatni. És ami még érdekesebb: ausztrál alkotásról van szó, az egészet ott forgatták, helyi színészekkel, Hollywoodtól mentes romlatlanságban és eredetiségben.

A film nyitánya szerint „Néhány év múlva” járunk. Ez a közeljövő sivár, az első jelenetben fölsejlő Igazságügyi Palota elnevezés valójában egy rendőrségi, dísztelen betonépítményt takar. Nem tudunk meg semmit az előzményekről, de azt látjuk, hogy a törvénytelenség és az erőszak elburjánzott, az olaj ritka és értékes árucikk lett.

Ebben a miliőben él Max Rockatansky, a közlekedési rendőr feleségével és kisfiával. Rögtön a film elején láthatjuk, hogy miért tartja főnöke jónak: a főhős rezzenéstelen arccal és kérlelhetetlen keménységgel hajszolja halálba a magát Száguldás Istenének nevező bűnözőt és barátnőjét. A szökött bűnöző egy motoros bandához tartozott, a Nomád Motorosokhoz, akik bosszút esküdnek cimborájuk gyilkosa ellen.

Max megfáradt a rendfenntartásban, és sokadszorra is benyújtja lemondását, de közvetlen felettese arra kéri, hogy menjen vakációzni családjával, pihenjen, és ha utána is ez a szándéka, ő nem áll távozása útjába. A háromtagú család felpakol, és túrázni indul. Balszerencséjükre a Nomádok kiszúrják a szemrevaló feleséget, és hosszabb üldözés után őt és a kisfiút is halálra gázolják.

Ekkor válik Max őrültté (az akkori Magyarországon is így futott a film: Mad Max, az őrült). Magához veszi az Igazságügyi Palota legerősebb, leggyorsabb, nitróval felturbózott autóját, és levadássza a bandát.

A szinopszis nem ígér újdonságot, meglepő csavart, a felszínen egy bosszúvágy-típusú filmet sejtet. Mi lehet az oka annak, hogy ennyi év távlatából is kultuszfilmnek számít, a filmbeli szereplő neve pedig kitörölhetetlenül a popkultúra részévé vált?

A Mad Max világa nyers. Itt a rendőröket is csak egy bronzból készült plecsni különbözteti meg a motorosoktól. Még a ruházatuk is hasonló: feszes bőrcuccokat viselnek. Látszólag nincsenek ügyvédek, senki nem beszél emberi jogokról, csak a bűnözők elpusztításáról. A rendőrségi testületet és a motorosokat mégis máshogy láttatja a rendező: előbbiek összetartozó, férfias banda, akik vállvetve küzdenek egymásért. A Nomádokhoz tartozó emberek pedig rengeteg feminim vonással rendelkeznek (gesztusok, az egymással való tangózás, festett haj, szív alakú szemüveg stb.), és csak a vezérnek történő alávetettség tartja össze őket. Céljuk csupa önzés, elvenni azt, ami megtetszik, olyanok, mint egy csapat nagyra nőtt sáska, ahogy végigrajzanak az országúton.

És ezzel el is érkeztünk a film erős és koherens képi világához. Szinte minden a szabadban játszódik, a sivatagos tájon kanyargó utakon és azok közvetlen közelében zajlanak a fontos események. Az anamorfikus lencséknek köszönhetően rengeteg széles képkivágást láthatunk, amelyben az ember szinte elveszik, mintha a táj lenyelné az ott közlekedőket. Ez egyfelől szabadságérzetet nyújt, másfelől fenyegető, civilizáció nélküli világot sejtet. Az egész filmben csak Max otthona tűnik idilli helynek.

A rosszak mind motorosok, a rendőrök – Max legjobb, brutálisan kicsinált barátja kivételével – autósok. Egyik tábor sem él meg a járműve nélkül, minden bátorságuk, erejük forrása a megszelídített gép; itt az nyer, akinek gyorsabb a járműve.

A Mad Max szereplői hozzák az elvárt figurákat, Max végső fanatizálása is szépen átjön Mel Gibson szinte eszközmentes játékán. Különösen jól eltalált figura a leginkább egy extrém pankrátorra hasonlító parancsnok: egyszerre képes keménykedésre és lágyul el a másik pillanatban.

Kitűnő a film dinamikája: csapás-ellencsapás követi egymást, még a feleségüldözéses jelenet is jó ritmusú, a kevés „boldogabb” jelenet is jó helyen található.

A film összhatása teszi a könnyűnek tűnő sztorit felejthetetlenné: a Mad Max egy lepusztult, poszt-apokaliptikus világban bekövetkező bosszú története. Nincs megbocsátás, nincs kegyelem, nincs könnyed, középosztálybeli élet. Max Rockatansky az utolsó jelenetben csak megy, megy a végeláthatatlan ausztrál sztrádán – látszólag már nincs hely, ahová megérkezhessen.

További információk:

• A film rendezője, George Miller eredetileg orvos volt, aki munkája során sok közlekedési balesettel találkozott, sőt, tizenévesként három barátját is elvesztette ilyen balesetben.
• A Blair Witch Projectig ez a film tartotta a világrekordot költségre jutó bevétel tekintetében a filmtörténetben.
• A Mad Maxnek eddig két folytatása készült: 1981-ben és 1985-ben.
• Most készül a negyedik rész, ismét George Miller rendezésében, de már nem Mel Gibson, hanem Tom Hardy főszereplésével.

Hozzászólások

hozzászólás