Az idei Hugo-díjakat szeptember elsején osztják majd, a WSFS saját rendezvényén, a LonestarCon 3-on. Ezen a héten kísérletet teszünk az SFmag látószögébe került művek közül minél többet bemutatni. Mai cikkünkben korábban az SFmagon értékelt műveket mutatunk be, amelyek idén a legjobb SF regény címéért versenyeznek.
A jelöltek listája:
- 2312, Kim Stanley Robinson (Orbit)
- Blackout, Mira Grant (Orbit)
- Captain Vorpatril’s Alliance, Lois McMaster Bujold (Baen)
- Redshirts: A Novel with Three Codas, John Scalzi (Tor)
- Throne of the Crescent Moon, Saladin Ahmed (DAW)
Kim Stanley Robinson régi motoros a pályán, korában négyszer jelölték Hugóra regény kategóriában és még többször kisprózai kategóriákban, egyszer pedig Blue Mars című regényével el is nyerte. Műveiben hangsúlyosak az ökológiai, fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések, és érzékeny a gazdasági és társadalmi változásokra, előrevetítéseiben pedig realizmusra törekszik. A 2312 a XXIV. századi Naprendszerben játszódik, és szintén erős benne a szociopolitikai vonal, ami thrillertempóban keres választ a kérdésre, milyen irányba indul meg az emberiség fejlődése a jövőben. Korábban Creideiki írt róla az SFmagon:
„A 2312 igen érdekes könyv és nagyszerű élmény, de őszintén szólva nem értem, mit keres több rangos SF díj idei jelöltjei között. Az egyetlen, ami újszerű ebben a műben, az a már imént említett kettős szerkezet, ahol az egyik – nyers és szerkesztetlen – szöveg egyfajta hipertextként fonja körbe a valós narratív fejezeteket. Ez kétségkívül hatásos megoldás, és azt is el kell ismerni, hogy Robinson még szövegtöredékeiben is megdöbbentően költői tud lenni, de számomra ez nem ellensúlyozza a kezdeti rejtélyek meglehetősen faramuci megoldását. Ettől függetlenül jó kis olvasmány, és melegen ajánlott magyar kiadásra. Természetesen a Mars-könyvek hiányzó kötetei után.” A teljes cikk megtalálható itt.
Mira Grant, vagyis valódi nevén Seanan McGuire 2010-ben elnyerte a legjobb új írónak járó John W. Campbell díjat. Saját nevén írt regényei közül az October Daye sorozat a legismertebb, de Mira Grantként vált nemzetközi hírűvé: a politikai/zombi thriller Newsflesh trilógia minden egyes kötetét Hugo-díjra jelölték. Két éve, az azóta Etetés címmel magyarul is megjelent Feed jelölése kapcsán Rorimack írt róla. Idén négy művével is szerepel a Hugo-jelöltlistákon, és jó eséllyel díjjal távozik. Lehetséges, hogy a trilógia lezáró kötete, a Blackout lesz az, amelyik megkapja az űrhajót?
Lois McMaster Bujold nagy nevű és népszerű sci-fi írónő, valahányszor a Vorkosigan-saga új kötete jelenik meg, azonnal jelölik Hugo- és Nebula-díjakra. Négyszer már el is nyerte az ezüst űrhajót. Mai fejjel a „Vorkosiverzumban” ábrázolt, idegen lények nélküli, emberi kolóniákat felvonultató civilizáció avíttasnak tűnhet, különösen ami a technológiákat illeti, de rajongói így is kitartanak mellette. Regényeiben az emberi identitás és a kapcsolatok sokszínűségét és a jelenkori politikai és etikai kérdések jövőbe vetített problémakörét boncolgatja. A Captain Vorpatril’s Alliance egy hosszú sorozat sokadik kötete, amely két korában megjelent kötet közé esik a világ kronológiája szerint – mi elkötelezett Vorkosigan-rajongó cikkíró híján kihagytuk.
John Scalzi jelölése szintén nem meglepetés; a nagyon erős internetes jelenléttel és rajongótáborral bíró író rendszeresen felbukkan a Hugo jelöltlistáján, a Redshirts a harmadik regénye, amelyik ringbe száll a díjért. A Redshirts méltán pályázhat a közönségdíjra, hiszen a sci-fi popkultúra egyik legismertebb termékéhez, a Star Trekhez nyúl hozzá, és maximálisan kiaknázza az ismert jelenségben rejlő lehetőségeket, nevezetesen azt, hogy az új bolygóra leszálló csapat tagjai közül a tisztek miért maradnak életben, míg a vörös egyenruhás, névtelen közkatonák hullanak, mint a legyek? Az SFmagon Fdbdh írt róla:
„A történet szerint Dahl zászlós újoncként csatlakozik az Intrepid nevű fantasztikus csillagközi űrhajóra, és mint kiderül: egy elhullott újonc helyére. Hamar rájön, hogy valami furcsa dolog történik, néha a logika nem egészen érvényes, ahogy a fizika törvényei sem, a többi hasonlóan alacsony beosztású figura pedig megpróbál úgy helyezkedni ezen a halálos sakktáblán, hogy ne őket tolja arrébb a végzet. Mert akárhogy is szépítik: minden küldetésen meghal egy alacsony rangú közkatona, de a tisztek mindig megússzák. Felmerül a kérdés, hogy vajon miféle külső erő formálja ezeket a rendkívül logikátlan, de meglepően dramatizált szituációkat, és vajon mi az a Narratíva, amely ezekben a helyzetekben átveszi a hatalmat?” A teljes cikk itt olvasható.
Az újonc az idei Hugo-listán, és egyben az egyetlen meglepetés-jelölt Saladin Ahmed, akinek a The Throne of the Crescent Moon az első regénye – és egyben az egyetlen egyértelmű fantasy idén (a Hugo-díj, bár elsősorban sci-fi díjként ismert, fantasy műveket is „befogad”). Az Ezeregyéjszaka világát idéző , kalandos és világot megmentő fantasy üdítő színfolt európai gyökerű társai között. Kérdés, hogy ez elegendő lesz-e a díjhoz? Korábban Hanna írt róla:
„A Throne of the Crescent Moon története nem tartogat nagy meglepetéseket, van benne „parti”, szörnyek, veszedelmek és a végén egy csavaroktól sem mentes nagy összecsapás – megszokott fantasy recept, amit azonban Saladin Ahmed megbolondít az Ezeregyéjszaka színeivel és ízeivel. Az arab-amerikai származású szerző arab mitológiából merítette ötleteit, és a részletek valóban üdítően mások, mint amit a nyugati fantasyban megszokhattunk. A szereplők virágos beszéde, a város közel-keleti forgataga és a szokatlan gondolkodású hősök változatosságot jelentenek – ám nem biztos, hogy ez elegendő ahhoz, hogy valóban egyedivé tegyék a művet.” A teljes cikk itt olvasható.
Ez tehát az idei Hugo-jelölt regények listája – hogy mennyire képviseli a tavalyi „legjobbakat”, az lehet vita tárgya, sőt, lesz is, hiszen már a jelölések cikkek áradatát indította el. Még az SFmagon belül is eltérnek a vélemények a legjobb regények, novellák tekintetében, és mindenkinek akadnak kedvencei a tavalyi évből, amik nem kerültek fel a jelöltek közé. Ti melyiknek adnátok a díjat?
A Hugo-díjátadót ezen a linken lehet majd élőben megtekinteni.
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
A Bujold féle Vorkosigan saga regények sikerét én évek óta nem értem. Bár, biztosan van néhány jó sztori közülük, de az első kettő kifordulta kezemből, és az elmúlt két évben is, a Hugo-ra jelölt regényeibe mind beletört a cikkírónk bicskája, lásd a Cryoburnről írt ismertetőt: http://sfmag.hu/2011/08/19/fagyasztva-kabitas-cryoburn/
A KSR féle 2312 és a Scalzi regény viszont érdekel, remélem, hamar jönnek magyarul.
én nagyon azt érzem, hogy robinson, vagy scalzi fogja elvinni. a két regényt ismerve talán robinson érdemelné meg jobban.
Én meg úgy érzem, hogy a szorgos Mira Grant rajongók nagyon oda fognak hatni idén…
Amúgy Kim Stanley Robinson érdemelné meg ebből a mezőnyből tán a leginkább, de még el kéne olvasni a regényt. 🙂
2312: Én amikor olvastam, azt éreztem, hogy sok szempontból kiemelkedő könyv, de a lezárás kicsit rontotta az összképet nálam.
Pár hónap múltával ez az érzés kicsit halványodott, és most már hajlok rá, hogy ennek kellene befutni.
Nem lehetne a szavazódobozt szövegét valami láthatóbb színre váltani?
Robinson a Vörös Mars óta nem az esetem. A következő három szerény nyomott véleményem szerint a népszerűségéből él. (Igaz, Grantet még nem olvastam, de valahogy nem is izgat.) A régi Vorkosiganok között egyébként vannak nagyon jó darabok, pl. Warriors Apprentice, Vor Game, de nem tudom elképzelni, hogy ne fáradt volna ki mostanra a sorozat. A Crescent Moont tervezem csak elolvasni, de nekem mondjuk alapból bejönnek az Ezeregyéjszakás mű-arab-fantasy cuccok.