John Scalzi 2005-ben megjelent első regénye, a Vének háborúja (tavaly tavasszal megjelent végre magyarul is, az Agave kiadónál) hatalmas kritikai sikert aratott, és Scalzit a legismertebb sci-fi írók közé emelte, a művet pedig sok olvasó az évtized legjobb science fiction regényének tartja (ami azért szerintem csöppet túlzásnak tűnik, de jelzi a könyv sikerét és erejét).

john-scalzi-az-utolso-gyarmatA Hugo-díjra jelölt Vének háborújához azóta több folytatás, illetve ugyanazon univerzumban játszódó regény született, ezek közül az első a Szellemhadtest volt (szintén idén jelent meg magyarul), amit eredeti nyelven 2007-ben követett a The Last Colony, azaz Az utolsó gyarmat, ami pár hete kapható. Ezután jött a Zoe’s tale, majd idén egy új regény, a The Human Division, amiről és arról az érdekes kísérletről, mi szerint először e-könyvben fejezetenként jelent meg, nemrég mi is értekeztünk.

Az utolsó gyarmatot szintén jelölték a Hugo-díjra, de véleményem szerint nem teljesen megérdemelten kapta ezt a jelölést, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy a regény ne lenne jó és szórakoztató, nekem ezúttal az a “plusz” hiányzott belőle, amit az első két kötetben megtaláltam.

A történet néhány évvel a Szellemhadtest vége után játszódik. A Gyarmati Szövetségnek egy új, több száz idegen fajból álló, idegen szerveződéssel kell szembenézniük, amely Konklávénak nevezi magát, és a Konklávéhoz nem csatlakozott fajoknak nemes egyszerűséggel megtiltják a kolonizálást. Ha pedig valaki ellenszegül, akkor a félelmetes űrflottájukkal elutaznak az új, a tiltás ellenére létrejött gyarmatra, és porig rombolják azt. (A Konklávéra már a Szellemhadtestben is akadt utalás, csak akkor még nem nagyon lehetett tudni, mi is ez.)

A Gyarmati Véderő, a GYV azonban nem ijed meg a fenyegetésektől, nemhiába olyan tökös parancsnokokból áll, mint Szilárd tábornok. Kifejezetten a Konklávé provokálására egy új bolygót kolonizálnak, és a gyarmatvezetésére az előző két regény hőseit, John Perryt és Jane Sagant kérik fel.

Perry és társai azonban hamarosan rájönnek, hogy ők csupán eszközök, mert a GYV veszélyes játékba kezdett a Konklávé ellenében. A trükkök és féligazságok mögött újabb cselszövések rejtőznek, Perrynek csak egy célja van, hogy megpróbálja életben tartani a néhány ezer fős gyarmatát. A GYV pedig pofátlanul addig hergeli a Konklávét, amíg már nem csak az utolsó kolónia, hanem az egész emberi faj sorsa forog kockán.

A regény nagyon feszes és fordulatos, Scalzi szinte minden lapon megcsavarja a szálakat, és fed fel újabb kártyákat, ellenben most először éreztem azt, hogy talán túl feszes is a szöveg, és közben mintha nem maradt volna elég tér egyes karaktereknek, helyszíneknek, néha a helyszínek, események és karakterek is csak nagyon elnagyolt ecsetvonásokkal kerülnek felfestésre.

Perry ráadásul szép lassan átvált egyfajta szuperhőssé, aki lazán átver mindenkit, és mintha nem érezné a cselekedetei súlyát, lehetséges következményeit  sem, ráadásul a történet végére túlságosan könnyedén hoz meg az egész emberi fajt érintő hatalmas döntéseket. Ezt kicsit árnyaltabb jellemábrázolással mindezt azért bőven finomítani lehetett volna.

Ettől függetlenül ez is egy fordulatos és okos regény, ami egy pillanatra sem ereszti az olvasót, nekem mindössze az az erőteljesebb emberi tényező hiányzott belőle, ami az első két könyvben igazán megfogott, és hű Scalzi-olvasóvá tett.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 16 hozzászólás.

  1. solymosgyus szerint:

    Ilyen sorozatregényt nem vennék.

  2. Laszlo szerint:

    Remek írás, minden sorát élveztem.

  3. Dworkyll szerint:

    @solymosgyus: miért? Egyben tényleg jobb, de kifejtenéd a konkrét ellenérveid?

  4. solymosgyus szerint:

    Nem lehet olyan érdekes mint a felhőatlasz. Arastair reynolds konyvével már jártam rosszul.

  5. kwindu szerint:

    Én sem rajongok a sorozatokért, de ez zseniális. A harmadik könyvet épp tegnap fejeztemben és ugyan olyan jó volt, mint az első kettő. Bár a kritikában van több jó meglátás is nem tudok teljesen egyetérteni vele. Szerintem az emberi oldala sem volt elhanyagolva a történetnek csak most más formában volt jelen a könyvben. Viszont valóban gyors volt a tempó, de ez nem tett rosszat a történetnek. Egy szó mint száz én nagyon élveztem és elfogom még olvasni mind a három rész még párszor és persze várom a folytatást!:-)
    solymosgyus: Vedd meg, nem fogsz csalódni, kár volna kihagyni!

  6. Andris szerint:

    Valahogy mostanában azt érzem, hogy az SF két témára szorult vissza.

    1. Valami disztópia, vagy posztapokaliptikus világ, ahol minden igazságtalan, rossz, és a jövőre nézve csak még rosszabb kilátások vannak.

    2. Az emberiség űrutazó fajjá vált, de nem a saját erejéből, hanem mert megtalálta valami rég elveszett fajnak az itt felejtett technológiáját. (Honnan van az űrhajó? Jaaa, hát azt itt találtuk.. )Az űrben aztán más fajokkal találkozik, akik nagyon emberszerűek, és persze valami szövetségbe tömörülnek, de nyomába se érnek a szuperfejlett technológiának…

    És ez kicsit elszomorító, hogy tényleg ennyi lenne a jövő ami az emberiségre vár, és amire képes, vagy az SF már feladta azt a szerepét hogy a jövőről akar írni?

  7. solymosgyus szerint:

    Már elvagyok havazva könyvvel. Így nem veszek többet. Ready player one. guvat és gazella.És atlantisz és más mesék. És behemót. Ha ezeken tul leszek majd akkor. És nem is biztos hogy lehet az első két részt kapni. Ennyi.

  8. solymosgyus szerint:

    Andris:egyutérzek veled. Én szerintem más lesz a jövő. Győgyítsák meg a scizofreniát. Ha nem akkor a mi fajunk elpusztul.Ha igen istenek leszunk.

  9. kwindu szerint:

    Andris: Na, erre a sorozatra ezen állítások egyike sem igaz! Itt az emberek nem csak versenyképesek technikailag, de van olyan faj, aminél jóval erősebbek is. Az idegen fajok meg tényleg azok akár kinézetükben akár motivációikban. Oké a szerző sokszor csak nagyvonalakban írja egy-egy idegen faj külsejét viselkedését, de ez nem zavaró. Viszont az idegnek motivációi a történet szempontjából fontosak és nem csak hangulatkeltő elemként használja az író. Mondom, aki még nem olvasta ezt a három könyvet pótolja nagyon jó ért SF munka.:-)

  10. Laszlo szerint:

    solymosgyus: kapható mindhárom könyv: http://www.agavebolt.com/

  11. solymosgyus szerint:

    Én az alexandrában vásárolok.

  12. e(x) szerint:

    Andris, a poszthumán téma kimaradt..:)

    A könyv végülis tetszett, de talán hitelesebb lett volna szervezeteket és csoportokat tenni az események mozgatórugójának, Perryt pedig meghagyni annak, ami korábban volt: egy nagyon szerencsés átlagembernek.

    A regényciklus érdekes, voltak benne jó ötletek – a mostani szúnyoginvázióval terhelt időszakban jól jönne az IntelliVér – de nem egy szint az Örök háborúval vagy a Csillagközi invázióval.

  13. acélpatkány szerint:

    Azért a mai SF sokkal sokszínűbb, mint a kommentekben felsorolt témák…

  14. andris szerint:

    acélpatkány: örülnék ha mondanál egy-két magyar nyelven is olvasható kortárs ellenpéldát. 🙂

    Olyan kortárs regényt szeretnék olvasni, ami akar valamit mondani, ami tudományos is, nemcsak fantasztikus, ami a jövőről szól, a jövő nem disztópia, az emberek nem egy rég elveszett ősi faj technológiáját dézsmálgatják, ahol az emberek emberek, és a főhős nem eredménytelenül harap fűbe a regény végén.

    (Igen, tudom, ezeknek a kritériumoknak nagyjából John Scalzi regénysorozata is megfelel. Kb olyan érzésem is volt vele kapcsolatban mintha a 70-es években írta volna a szerző.)

  15. acélpatkány szerint:

    Alastair Reynolds, Iain M. Banks (bár ő elhunyt sajnos), A földre hullt sárkány, Diaszpóra, Rajaniemi regényei, Tűz lobban a mélyben, A sötét sebessége, A Rege, A felhúzhatós lány, Ryman Levegője. Csak hogy azt a párat említsem, ami eszembe jutott most hirtelen- (Persze attól is függ, mit hívsz kortársnak. Az elmúlt öt év sci-fijéből azért nem sok jelent meg idehaza…)

    ui. „a jövő nem disztópia” elég szubjektív pont, mert pl. attól hogy valami nem Éhezők viadala, még ábrázolhat disztópiát JÓL, mint hátteret.

  16. Hackett szerint:

    Andris:
    Az 1. pontot Az éhezők viadala nyomán keletkező rengeteg YA és ifjúsági regény teszi ki, de ha ilyenekre bukkansz főleg, akkor rossz helyen keresed a scifit.
    A 2. pont meg Mass Effect.:D Ilyen scifi regényt sem olvastam manapság.

    Ami nekem eszembe jut hirtelen az elmúlt 2 évből random sorrendben. Java részéről találsz az SFmagon ismertetőt, és egyik sem az általad írt kategóriákba esik.:)

    Alastair Reynolds: Napok háza, Jelenések tere
    Peter F. Hamilton: Földre hullt sárkány
    Iain M. Banks bármelyik SF regénye
    James Smythe: A felfedező
    China Miéville: Konzulváros
    James S. A. Corey: Leviatán ébredése
    OS Card: Végjáték, Holtak szószólója (oké, ezek régebbiek), Ender árnyéka, A hegemón árnyékában
    Greg Egan: Diaszpóra
    Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben
    Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj, Fraktálherceg
    Ernest Cline: Ready player one
    Stephen Baxter: Időhajók
    Robert Charles Wilson: Pörgés
    Dan Simmons: Hyperion és H. bukása, Endymion és E. felemelkedése
    Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány (ez kicsit nyomasztóbb, de eléggé ijesztően reális globális felmelegedés utánt ábrázoló regény)
    Sawyer: WWW trilógia

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon