Az idei nyár egyik utolsó dobása az X-Men széria legújabb felvonása, a Farkas, amely kissé elkésve igyekszik meghódítani a szuperhősökbe már egy évre belefáradt nézőket. A felfoghatatlan mértékű pusztításorgiához képest, amely ezidáig uralta a mozivásznakat, a Farkas egészen mértéktartó darab. Ez a javára is válik, egészen addig, amíg nem próbálja egy valódi képregénymozi látszatát kelteni.

A Farkas sokáig egy roppant ígéretes film benyomását keltette. Az azonos című, kultikus 1982-es képregényt Christopher McQuarrie dolgozta át forgatókönyvvé, akitől a Közönséges bűnözők óta várunk egy újabb nagy durranást. Nem a Farkas lesz az, igaz, ez nem csak rajta múlott. Hogy mi lett volna, ha Darren Aronofsky nem hagyja ott a kezdetek kezdetén a produkciót, azt már nem fogjuk megtudni, de az őt leváltó rendező, James Mangold, bármennyire is jó szándékkal tette, inkább hátrányára íratta át a szkriptet.

ph7o5betqamvae1lElőször is a történet átkerült a jelenbe, egész pontosan két évvel Az ellenállás vége eseményei utánra. Eredetileg a Kezdetek és az első X-Men között játszódott volna, ami érdekesebb karakterfejlődést tett volna lehetővé Logan számára, továbbá nem kellett volna számolni az amnéziájával (amiről ebből kifolyólag inkább kényelmesen megfeledkeztek az írók). A cselekmény Japánban játszódik, abban az országban, amely a kimértségével, a civilizáltságával tökéletes ellenpontja a zabolátlan Logannek. Erről a kettősségről szól az eredeti képregény is, a filmben azonban már egy érett, fáradt Farkast látunk, akit a legkevésbé sem tud meghatni a szokatlan miliő. Sőt, a japánok a különcségeikkel többször arcátlanul kínos poénok tárgyává válnak. Emiatt csak még jobban fájnak a kultúrsokkban rejlő kiaknázatlan lehetőségek.

Ebből kiindulva nem meglepő, hogy a japán kulissza pusztán arra jó, hogy minden létező elemet egymás után behajigáljanak, amit az ember elvárhat a szigetországtól. Szamurájok, nindzsák, jakuza, Sinkanszen, technológiai megavállalat, love hotelek, egészen az evőpálcikákig minden van, ami hollywoodi szemmel nézve kell ide. Nem is tesz jót a filmnek a témák közötti csapongás.

A Farkas alapvetően Logan halandóság iránti vágyáról szól, amit Mangold amúgy jó érzékkel ragadott meg, de nincs igazán ellenpontozva semmivel. Ha máshonnan nem, hát a Vasember 2 óta pontosan tudjuk, hogy mennyit árthat egy filmnek, ha elaprózódnak a hangsúlyok a túl sok ellenség között. Ugyanezt a hibát követik el itt is. Egészen az utolsó jelenetekig lebegtetve van (méghozzá igen esetlenül), hogy ki az igazi főgonosz. Folyamatosan lavírozunk a Szanada Hirojuki által megfoghatatlanul játszott könyörtelen vállalatvezető és a Brian Tee által feledhetően játszott gerinctelen politikus között. Időnként az alulreprezentált és impotens jakuza képviseli a negatv pólust, helyenként meg kiismerhetetlen céloktól motivált nindzsák bukkannak fel.

Wolverine / Farkas poszterA történet ennek ellenére tisztességes egészet alkot. Minden elem szépen összeáll, mégis az az érzése az embernek, hogy valami nem volt a rendjén. Ennek pedig éppen a hangulati kapkodás az oka. Az, hogy a szamuráj hagyományok teljesen véletlenszerűen bukkannak fel Szanada és Jackman konfrontációja során, szinte minden előjel és minden következmény nélkül. Az, hogy a jakuzák olcsó bábok a játszmában. Az, hogy a japán tradíciókat szó szerint feudális berögződések szintjén kezelik, ahol az érdekházasság támogatott és bátorított intézmény. A tematikus elemek nem állíthatók szembe Logan karakterfejlődésével, olcsó fogások maradnak, amelyeknek csak a figyelemelterelés a céljuk.

Történeti síkon a bohózatba illő megoldásokkal operáló finálé viszi be a kegyelemdöfést, ekkor válik ugyanis a Farkas egy tőrőlmetszett, bugyuta mesefilmmé. Egész addig kényeztetnek bennünket a visszafogott, feszesen megrendezett, átélhető akciójelenetekkel, amelyekben igazán lehet izgulni a főhősért. A birkózás a gyorsvonat tetején az egyetlen, ami átesik a ló túlsó oldalára, de még így is sokkal jobban működött, mint amennyire az előzetesek alapján vártam.

Rila Fukushima, Fukusima Rila, Yukio

Hugh Jackman kiváló akciósztár. Remek a kiállása, jól állnak neki a zsánerre jellemző suta egysorosok, rendelkezik a kellő intenzitással ahhoz, hogy akkor is izguljunk érte a párbajban, ha tudjuk, hogy úgyis minden sebe begyógyul. Rutinosan teszi azonosulhatóvá a karakterét, tőle válnak csak kézzelfoghatóvá az őt érő veszélyek. Nem csoda, hogy Farkas az egyetlen univerzálisan kedvelt X-man. Ezt ezúttal a végletekig kihangsúlyozza a japán színészgárda tartózkodó játéka. Az egyedüli kivétel a Jukiót alakító Fukusima Rila, aki újonc létére kifejezetten szimpatikus szárnysegédje Jackmannek. Nem ők tehetnek róla, hogy az epikus, emocionális csúcspontok a korábbi hangsúlytévesztések miatt nem igazán találnak célba.

A Farkas nem lesz a legemlékezetesebb X-Men-film, de minden hibája ellenére tisztességes darab. Kellőképpen megbízik a főszereplőjében, ami üdvözlendő fejlemény az Kezdetekhez képest. Korrekt akcióival, összeszedett cselekményével bármikor megállná a helyét egy B-kategóriás palettán. A személyes léptéke üdítő változást jelent a kontinenseket és bolygókat fenyegető blockbusterek után. Kár, hogy ez az X-Men továbbra is egy szűkölő farkasról, és nem a beígért acsargó rozsomákról szól. Kár, hogy nem tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon