A kérdés tulajdonképpen mindig ez: hogyan kell jól kihasználni két órát? A Z világháború alapanyaga rendkívül hálátlan ilyen szempontból. A könyv túl nagy, túl sok szereplőt mozgat, két óra soha nem lenne elég egyetlen filmre. Ha a könyv áldokumentum-stílusát elhagyjuk, és egy szereplőre koncentrálunk, akkor már nem beszélhetünk jó (vagyis inkább “fakszimile”) adaptációról. Ilyenkor kell nagyot lépni, avagy ha már nem sikerül a könyv rajongóinak megfelelő filmet szolgáltatni, a csontig leegyszerűsített koncepció tálalása legyen kiváló. A néző nem unatkozhat.

world-war-z-poster031Marc Forstert sosem tartottam különleges rendezőnek, életműve sótlan, de legalább tisztességes; jobban ért a technikai megvalósításhoz, mint ahhoz, hogy emlékezetes filmeket tegyen le az asztalra. A Z világháború forgatókönyve nagyon egyszerű, de a legalapvetőbb dolgok a helyén vannak. A főhős szimpatikus; van képzettsége, de karakterisztikájában átlagembernek tekinthető. Nem erejével, hanem leleményességgel küzd. Van motivációja és célja (családja védelme), választása nem sok. A történetben szereplő apokalipszisnek megtapasztaljuk a kirobbanását, apró képekben látjuk a globális lezajlást, a főhős pedig küzd a megoldásért. Die Hard, ilyen egyszerű. Innentől fogva minden a rendezésen múlik.

És emberek, Forster ezúttal könyörtelen. Sem a főhősnek, sem a nézőnek nincs egy szusszanásnyi ideje. Azt hittem, nem lesznek már ilyen filmek, de tavaly a Dredd, és most ez a film is helyretette bennem a szkepszist. Ugye, mindig, amikor a szórakoztató filmek megpróbálnak olyan összetettek lenni, mint a regények, jönnek a “lyukak”, a logikai csusszanatok, a hiányosságok, a sekélyességek… itt viszont ezekre már eleve nincs szükség. A történet egyenlő egy küldetéssel. A főhős bemegy a zónába, majd kijön a zónából. És komolyan mondom, hogy egy szusszanásnyi ideje nincs.

Brad Pitt karaktere már-már irracionális mennyiségű és intenzitású veszélyhelyzetekbe sodródik percről percre. Minden alkalommal, amikor úgy érezzük, itt-ott lesz egy reménysugár, azonnal kitör a vész, minden két perces nyugis párbeszédet esetleges ugróijesztés vagy totális várospusztulás követ. A sokk-faktor még annak ellenére is működik, hogy nincs egy csepp vér se, ráadásul senki olyat nem látunk meghalni, akihez időközben kötődni kezdtünk. Brad Pitt karaktere körül forog az egész, a mellékszereplők nem kapnak kibontakozási időt, így személyként nem is léteznek, csak díszletek.  Nagyon furcsa film, nagyon nyilvánvaló sekélyességekkel, nem működhetne, és mégsem engedi engedi el a néző figyelmét.

world-war-z-bb

Hiába “világháború”, alig néhány országot ismerünk meg, s mindegyiket kizárólag a főszereplő szemén keresztül. Sajnálatos módon Budapestet kivágták, viszont fantasztikus tájak, dinamikus helikopter-felvételek, belső tereken pedig klausztrofób, feszült jelenetek váltakoznak. A ritmus, a történetvezetés, az állandó mozgás és a néző bevonása majdhogynem hibátlan, erre pedig csak rásegít Marco Beltrami sodró, megállíthatatlan zenéje. Minden nagyobb akciózás utáni csendben hallani lehetett, ahogy egy teremnyi néző egyszerre fújja ki a levegőt a visszatartott lélegzet után. Ilyet nagyon régen tapasztaltam moziban.

Ha már moziélmény – nem tudom felfogni, miért, de volt néhány ember, aki minden párbeszéd után hangosan röhögött, ami néha sikeresen megölte az amúgy tökéletes feszültségkompozíciót. A szinkron tényleg néha elég vicces volt, azt hozzáteszem, így egyedül a 3D maradt, amiért érdemes beülni rá. Mert érdemes. Nagyon jó. Kiválóan kihasználja a film, előnyére válik. Magyarázhatnám, melyik jelenetekről van szó, de inkább látni kell, átélni. Ezzel együtt tanácsolom, hogy ne üljünk az alsó sorokba, mert a nagytotál-premier plán váltakozásoktól sztrókot lehet kapni.

Szóval. A könyv rajongójaként, és a zombifilmográfia doktoraként valószínűleg nem fog lejönni, hogy ez egy jó film, inkább az ellenkezője. Talán bosszantó is lesz. Ezért nagyon ajánlom, hogy átlagnézőként üljünk be rá, lehetünk fáradtak is, mert még így is megtartja a figyelmet. Önmagában teljesen jól felvezetett-levezetett szituációk sorozata, szerethető főhőssel… jól összerakott popcornfilm, ami leköti a nézőt. Talán csak ennyi, de ez részemről dicséret.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon