Azzal kezdeném, hogy a magyar keresztségben Star Trek – Sötétségben (kicsit bugyuta) címen futó második „új” trek film minden kis hibája ellenére egy nagyon is szórakoztató, látványos, élvezetes és érdekes film, amit nem csak trekkie-k élvezhetnek. Természetesen a véres bat’lethekkel szaladgáló, szőrösszívű fanok, akik eddig is kardélre akarták hányni J. J. Abrams-et pl. a Vulkán elpusztításáért, ezen a filmen is húzni fogják a szájukat. Ahogy azok is, akik mély mondanivalójú, igazán csavaros és elgondolkodtató sci-fit várnak, de nekik ajánlom inkább újbóli megtekintésre a Blade Runnert vagy valamelyik, a Sundance-en bemutatkozó, kis költségvetésű filmet – vagy robbantsák fel az agyukat a Donnie Darkóval.

Az Enterprise, a még mindig újoncoknak számító legénységével éppen egy kisebb – bolygónyi – malőrt követett el, aminek következtében Kirk-öt lefokozzák, Spockot pedig áthelyezik. Úgy látszana, megint visszatérünk a startvonalra – ahol a 2009-es előzmény is elindult – ám ekkor egy rejtélyes ember terrorcselekményt hajt végre Londonban, majd a Csillagflotta fél vezérkarát likvidálja. A felbőszült Kirk így újból a flotta legmodernebb hajójának parancsnoki székébe kerül, és már száguld is, hogy a titokzatos John Harrison nyomára bukkanjon, aki viszont a Kronoson, a klingonok központi bolygóján lelt menedéket. Mivel amúgy is feszült a viszony a Föderáció és a Klingon Birodalom között, az Enterprise nem ronthat csak úgy be a csontos homlokúakhoz. De Harrisont sem hagyhatják szökni. Ráadásul hamarosan kiderül, hogy nem feltétlenül ő itt a legnagyobb hal, még ha a legveszélyesebb is, hiszen valami olyasmit képvisel, amivel a Föderációnak és az emberiségnek már réges-régen nem kellett szembenéznie…

Abrams megfogadta a nyertes csapaton ne változtass mondást, és ez nem csak a filmet készítőkre igaz. Hiszen az Into Darknesst tekinthetjük valahol a 2009-es mozi fő kérdéseinek újragondolásának/továbbgondolásának. Ugyan nem biztos, hogy szerencsés, de most itt a fő gondolatról fogok kicsit beszélni, és csak később a film többi aspektusáról. Mert mi is van a középpontban? Karakterek: Kirk és Spock. Kirk, a forrófejű, szabályokat és feletteseket nem tisztelő, lobbanékony Kirk. Spock, a hideg, a logikus, a minden szabályt mereven betartó vulkáni. Mindkettőjük elindult az előző filmben egy úton, de még korántsem értek el a végére. Ebben a filmben a történet lehetőséget ad nekik, és a rendező a forgatókönyvírókkal – kisebb döccenők ellenére – sikeresen is teljesítik ki ezt a lehetőséget. Lehetséges, hogy ez nem tudatos volt, lehetséges, hogy egyszerűen csak azért kerültek ezek a középpontba, mert az előző filmben nem sikerült rendesen foglalkozni velük. De ez nem is kérdés, mert itt legalább ezek jól működnek, még ha nem is nagyszínpadi mélységűek a karakterek. Felelősség és emberi kapcsolatok – a két legfontosabb dolog, amire az Univerzum nagy kutatójának, az Enterprise-nak szüksége van.

És mi áll a másik oldalon? Egy ember, a vészjósló John Harrison, akiről semmit nem tudni, csak hogy ugyanolyan hidegen logikus, mint Spock és ugyanolyan szenvedélyes, mint Kirk. Elsőre lehetetlen a kombinációja ennek a két dolognak, de itt mégis erről van szó. Spoilerek nélkül nehéz beszélni róla, de annyit már eddig is lehet tudni, hogy egy, az eredeti sorozatból ismerős karakter kerül elő, aki viszont itt, szemben a klasszikus figurájával, sokkal több teret kap. Persze a Star Trek nem kamaradráma, Abrams kezei alatt pláne nem lesz az sose, de ahhoz képest a karakter igazi mélységet és jelenlétet kap – ebben természetesen nem kis érdeme van Benedict Cumberbatchnek, aki tekintetével képes megfagyasztani az emberben a vért. Hozzá képest a film „nagyobb rossza” csupán olcsó megoldás – és valljuk be, tényleg az –, ám Harrison így kap elég lehetőséget.

Ha már az olcsó megoldásoknál tartunk, akkor sajnos szót kell ejteni a film legnagyobb hibájáról: a kiszámíthatóságról. Igen, az első fél óra után lehet tudni, mi a nagy rejtély – nem Harrison alakja körül – és a későbbiek során felmerülő egy-egy problémára is sokkal korábban tudjuk a megoldást, mint a szereplők. Ez frusztráló lehet, ha az emberre nem hat eléggé a film atmoszférája, ami nagyon modern, nagyon „space”. Már 2009-ben is elmondható volt, hogy remekül újították fel a Star Trek univerzum látványvilágát, amit itt most sokkal jobban kihasználtak: a Föld, a klingon hajók, az Enterprise, mind-mind szemet gyönyörködtető. Persze, kicsit talán steril, de ennyit még meg lehet engedni, hiszen egy szórakoztató filmről beszélünk, nem pedig dokumentarista eszközökkel készített egszisztencialista rövidfilmről. Nem lehet mindig végletekben beszélni, ez igaz, elismerem, de itt el kell fogadni: ez modern Star Trek, és bárki bármit is mond, fogyaszthatóbb, mint az előtte készült bármelyik mozi vagy akár csak sorozat.

És természetesen még sok dologról lehetne írni, megemlíteni, hogy a legénység többi tagja mennyi szerepet kap – nem sokat, de ahhoz azért épp eleget, hogy ne legyenek haszontalanok, még Uhura se, aki valljuk be, a régi gárda kalandjaiban sokszor kimerítette a kellék fogalmát –, vagy hogy egy-egy esemény mennyire inkább csak azért történik, hogy később elő lehessen húzni a kalapból ha szükség van rá. Lehetne keresni a kapcsolódást a Star Trek univerzummal – vannak azért szép számmal, de azért biztos sokáig fogják még listázni, mi nem stimmel –, vagy hogy mennyi nevetséges dolog történik a háttérben.

Azonban a Star Trek Into Darkness még így is az utóbbi időszak egyik legjobban teljesítő, nagy költségvetésű, látványos („űrhajós”) science fiction filmje. Nem váltja meg a világot, nem fognak belőle tanulmányköteteket megtölteni, de épkézláb története, ami kitart a film végéig, jó karakterei, egy viszonylag karakteres főgonosza és hihetetlenül jól összerakott látványvilága van. Valljuk be, ilyen sci-fit nem nagyon csinálnak. Nem azt mondom, amit manapság mindig szajkóznak, hogy „ha már ilyen rossz az átlagszínvonal, engedjünk, nézzük el a hibákat”. Nem, ne nézzük el. Beszéljünk a hibákról is. De ne felejtsük el a filmeket helyükön kezelni. A Star Trek ma, 2013-ban, egy szórakoztató és szemkápráztatóan látványos mozi.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 13 hozzászólás.

  1. crei szerint:

    A Kirköt játszó színész mekkora ripacs? Az előző filmben marhára idegesített.

  2. makitra szerint:

    @crei: Közel sem akkora, mint az előző részben 🙂

  3. hackett szerint:

    Tényleg elképesztően látványos és nagyon szépen megdizájnolt, és végig pörög a lövöldözés és az akció, de egyébként rettentően buta a történet és a karakterábrázolás is.
    Korábban örültem Benedict Cumberbatchnek, mint főgonosznak, de a filmben a karakter csak addig működött, amíg meg nem ismertük a motívációit. Mert ekkor aztán a benne rejlő üresség vákuumjától összeomlott maga a karakter is. Cumberbatch is egyre többet vicsorgott, grimaszolt, üvöltött, és a film második felében látványosan kínlódott a meg nem írt szerepben. A másik főrossz figurát pedig inkább hagyjuk…
    Szinte minden, ami történik, csak ürügy az akcióra és újabb akcióra, meg a rombolásra. Robbanás-fézer-robbanás-verekedés kombinálódik, és ha csak ennyi az elvárás, egy látványos lövöldözés, akkor valóban szuper a mozi.
    A dramaturgiai ívről nem is beszélek, nincsenek csúcspontok, egyenletesen pörög végig, aztán egyszer csak már vége is. Tényleg egy repülő jármű tetején egy hiteltelen és millióször látott verekedés lenne a nagy finálé?
    De a látvány nagyon szép volt, IMAX-ben helyenként még az űr végtelen mélysége is átjött itt-ott. Pénzt rengeteget fog hozni, de arra, hogy miről is szólt a film, szerintem nemsokára senki nem fog emlékezni.

  4. fonokt szerint:

    @hackett: teljesen egyetértek

    Legrosszabb a filmélményt tönkretevő kiszámíthatóság, és a kb 1 óra után kiürülő konfliktushelyzet. A „másik hajó” megjelenése után következő akciócunami egy digitális szakdolgozatnak elmegy, de szerintem olyan szinten laposítja el a befejezést, hogy érdektelenné teszi a továbbiakat. (pláne a végszónoklat az idióta sapkákkal)

    Pedig a ST franchisehoz képest tényleg nem rossz film, különösen az első fele.

  5. makitra szerint:

    @Hackett: egy darabig gondolkoztam rajta, hogy komolyan vitába szálljak-e veled, de aztán elvetettem. Ugyanis itt olyan dologról van szó, ami nem magyarázható meg egzaktan, hanem inkább „kémia”.
    A hibák persze benne vannak a filmben, nem tökéletes, de működik. Engem teljesen berántott, a cselekmény közepébe és nem engedett közel 2 órán keresztül. De szerintem volt benne szív is, nem csak látványorgia, és így igenis élmény volt, olyan, amiért annak idején elkezdtem moziba járni.
    És emiatt nem fogok panaszkodni, mert már nagyon régen éltem át hasonlót 🙂 A hatalmas gagyiáradatban, amit valószínű idén is kapni fogunk (és eddig is megkaptunk), ez nekem oázis 🙂

  6. crei szerint:

    @Hackett – Hát ez elég szomorú, főleg amit Cumberbatchről írsz. Ha az előző filmből indulok ki, akkor így látatlanban inkább a te véleményednek hiszek mint AP-nak. De ne legyen igazam és derüljön ki az ellenkezője!

  7. hackett szerint:

    fonokt: nekem a Star Trek: Kapcsolatfelvétel hajdanán nagy flash volt, háromszor láttam moziban, fene tudja, miért.

    makitra:
    Én sem vitatkozni akartam, mert végtelenségig lehetne sorolni érveket-ellenérveket mindkét oldalon, és elismerem, hogy sodort a film, csak ezen túl nekem üres volt. De ezt is csak azért írtam le, hogy legyen ellenvélemény is.:)
    És itt érdekes pl. az Oblivionnal összehasonlítás, ami egy nem olyan jó film, de mégis azt mutatta, hogy lehet feszültséget minimál akcióval is teremteni, sokkal érdekesebb, ha van megfejtendő rejtély, titok 8még, ha olyan, amilyen), és olyan egyszerű rendezői fogásokkal, mint a végén az Odyssey és Harper végső útjának párhuzamba állítása, lehet valami katarzisra irányuló próbálkozásnak látszó finálét is összerakni.

    crei: kíváncsi leszek majd, mi lesz a végeredmény. Meg lehet nézni a Star Treket, tényleg látványos, de biztos, hogy az Oblivionra inkább fogok emlékezni, mint egy nem igazán sikerült, de bátor történetmesélési próbálkozásra.

  8. makitra szerint:

    @Hackett: Miért nem született megint páros kritika, mint a Loopernél? Szerintem belefért volna…
    Amúgy az tuti, hogy veletek sose megyek moziba és nem olvasom el azt a könyvet, ami neked tetszik, mert szinte sosem értünk egyet 😀

  9. dbl szerint:

    Mivel szerencsére nem láttam az ST eme új gyöngyszemét,számomra Cumberbatch marad egy nagyon remek Sherlock Holmes figura…
    Viszont ott azért volt könnyű számára az alakítás feladata, mert Mr. Holmes egy rendkívül ellenszenves figura. Ha ez Mr.Cumberbatch személyes karakteréből fakad, akkor nem tudom mi a baj… 🙂
    Az ST-t pedig megérdemlitek… 🙂

  10. kwindu szerint:

    hackett: Nekem tetszett és nem csak azért, hogy legyen ellen vélemény 🙂
    De tényleg egy jó pörgős sf akciófilmet szerettem volna látni szerethető karakterekkel ez meg volt.
    Nem volt nagy az elvárásom és szerintem is a látvány mellet volt benne szív, mint azt már mások is megírták itt. Persze van benne hiba nem is kevés és néhol kiszámítható ezzel nem tudok vitatkozni és nem is akarok, mert én is látom a hibákat. Nekem az idei film listán valószínűleg előkelő helyen végez majd az új trek az év végén és még párszor megnézem az tuti.

  11. quantumgravity szerint:

    Én sajnos nem vagyok sem író, sem kritikus, ezért csodálom és nagyra becsülöm, ha valaki egy műben annak minden hibája ellenére képes megtalálni és helyén kezelni az értékes pontokat, a film után részben egyetértek Acélpatkány úr megállapításaival. De csak részben.

    Spoiler.

    A benyomásaim hasonlóak a Prometheus utániakkal. Volt egy alapvetően jó koncepció – a Trek egyik legnagyobb gonoszát hozzuk össze a Flotta sötét tudatalattijával, tegyük félre a védelmezett szervezet szabályait a szervezet védelme érdekében, DS9, emlékszünk, ugye? – aztán valamilyen idióta elvárások miatt tönkretették. Vagy talán JJA félreolvasta a szerződését, s azt hitte, az ST franchise helyett a (T)Raumschiff Surprise (A zűrhajó) univerzumba kell filmet készítenie, a legfőbb drámának szánt pillanatok inkább utóbbiba passzoltak, de oda tökéletesen. Bár be kell valljam, a könnytörölgetéshez levett szemüvegek nélkül nem láttam tisztán a jelenetet, csak sajnos a megrendültség helyett a kicsivel előbb látható, „berúgjuk, mint a Riga mopedet” mintára előadott reaktorjavítás kiváltotta röhögőgörcs miatt volt könnyes a szemem.

    A Trek sosem volt királydráma. De, a második, harmadik és negyedik mozifilm az emlékezetesebbek és számomra ma is fogyaszthatók közé tartoznak, mint ahogyan a DS9 is. Felgyorsult világunk talán tempósabb Treket kíván, de nem idióta történetűt, tudománytalan fantasztikummal. (Mitől is zuhan be a légkörbe pár perc alatt egy, a Hold távolságában lévő űrhajó csak mert_elment_az_energia? A légkörön kívül zuhanó űrhajón mitől is esik összevissza minden? Mert drága lett volna a súlytalanságban lebegő emberek CGI-je..? WTF? Miért is Uhurát küldjük segíteni Spocknak a legesjajdehúúveszélyesebb ellen? Ha Khan győz, egyik se sírjon a másik után? A flotta két hajóból áll és egyetlen döntéshozója van? Khan valszeg sok ezer embert ölt meg a városra zuhanó hajóval, s a dolgok alakulásának Kirk részben felelőse, ennek ellenére semmi retorzió? Ha már a felelősségnél tartunk. A 31-es szexció ügynöke ilyen lépésre szánja el magát, és nem kapcsolja le a belső elhárítás..? Londoni archívum.)

    Ahol hagyták játszani a színészeket, ott a játék jó volt. Az elején reménykedtem egy magát nem túlzottan komolyan vevő, de konzekvens és konzisztens történetben, ez a londoni robbantásnál megingott, majd a tanácstermi eseményeknél végleg elszállt.

    Kár érte.

  12. crei szerint:

    Egyetértek az előttem szólóval.
    A filmen alapvetően jól szórakoztam, de csak azután, hogy a fent említett rengeteg inkonzekvens elem hatására az „egy kis mozi szombat délután” szintre süllyesztettem az elvárási szintet.

    Látványos volt, pörgős,olykor vicces és nagyon bugyuta.

    Mindenesetre idén lesz Ender, Europa report és Gravity. Valamelyikből csak sikerül jó filmet csinálni…

  13. hackett szerint:

    Én is egyetértek a két előttem szólóval.
    Crei, ez a mondatod szép röviden sommázta szerintem is a lényeget: „Látványos volt, pörgős,olykor vicces és nagyon bugyuta.”
    Aztán van, akit ez nem zavar, van akit meg igen.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon