A Metropolis Media az idei Budapesti Könyvfesztiválra jelentette meg a kanadai Robert J. Sawyer WWW trilógiájának második kötetét, a 2010-es Watch-t Vigyázók címen. A trilógia lényegében egyetlen történetet mesél el, főszereplői pedig egy, az interneten kialakuló mesterséges intelligencia és egy lány, aki egy új szerkezet segítségével sikeresen győzte le addigi vakságát.
Miután a Nettudat (Webmind) névre elkeresztelt mesterséges intelligencia öntudatra ébred, azonnal szembesül azzal, hogy nem mindenki nézne jó szemmel egy ilyen entitás megjelenésére. Caitlin ugyan igyekszik Nettudatot közelebb hozni az emberekhez, ami nagyon is jól sikerül, de a lány még segítséggel sem képes az emberekben felmerülő minden kételyt elhárítani. Azonban Nettudat saját maga is elindul egy olyan úton, aminek következtében talán a legjobb dologgá válhat, ami az emberiséggel történhet.
Az előző kötet azzal ért véget, hogy a mesterséges intelligencia és Caitlin először vették fel a kapcsolatot, ezzel gyakorlatilag a folytatásnak nyert ügye volt, hiszen olyan volt ez, mint mikor egy sorozatepizód a legizgalmasabb jelenetnél ér véget. Kíváncsiak vagyunk arra, mi jön ezután. Ez a kötet kicsit olyan, mint amikor a várva várt folytatás nem hozza az elvárt színvonalat. Jó-jó, de nem az igazi. A Vigyázókban nincs annyi izgalmas, érdekes kérdés, az egy-két izgalmasabb momentum is kifullad, a feloldásuk nem katartikus. A hangsúly itt az MI körüli kérdéseken van: megfigyelés, az emberi viszonyok kérdése, szabad akarat. Sawyer pedig mintha kutya kötelességének érezné, hogy mindenről írjon. És sajnos ez egy idő után unalmas lesz, sokszor erőltetetté válik a dolog, sőt, néha nem is érteni, egy-egy kérdés miért kerül elő? Akár még azt is érezhetjük, hogy Sawyer ránk akarja erőltetni a véleményét – míg az elején okosan eltérő gondolatok ütköznek és szintetizálódnak, addig ez később már egy vélemény mindenhatóvá tételeként jelenik meg.
A regény szereplői is érdektelenné válnak. Korábban sem voltak természetesen túl izgalmasak, de a célnak tökéletesen megfeleltek. Caitlin, a vak lány esetében, aki most ismerkedik a világgal, elcsúszik a korábbi kötetet jellemző érdekes szemszög. Ugyanígy enyhén autista apja is érdektelen, aki mintha szintén csak azért lenne a regényben, hogy a szerző kifejthesse, mit gondol vele kapcsolatban. Ez a helyzet Soshannával is, a Hobó nevű majom leszbikus gondozójával, vagy Bashirával, a pakisztáni bevándorló kislánnyal. Mindenki azért különleges, hogy beszéljenek különleges helyzetükről. Mintha nem lenne természetes, hogy ilyen emberek is élnek közöttünk – Sawyernek nem elég két különleges szereplő, Nettudat és Caitlin.
Ami viszont a regény erőssége, az az, ami az előzmény-köteté is volt: rengeteg tudományos kérdés előkerül benne, és ha nem is akadémiai fokon, de érdekesen és kellő mélységben tárja elénk a szerző. Igazi ismeretterjesztő könyv. Ráadásul, ha élhetek ezzel a fordulattal, igazi geek könyv, sci-fi irodalmi és filmes utalások tucatjaival, párhuzamokkal, konkrétan megjelenő művekkel A majmok bolygójától a Star Trekig. Persze amikor Sawyer már saját magára hivatkozik, ott talán már ez is picit sok…
Mindent összevetve a WWW-trilógia második része nagyjából tartja a színvonalat, nem váltja meg a világot, de nem bánja meg senki, hogy elolvasta. Mesterséges intelligencia tárgykörben jó alapozás, de aki már esetleg ismeri a témát, annak maximum érdekesség lehet.
Hasznos linkek:
Hozzászólások
[_acelpatkany_ további írásai]
Eddig az írótól a FlashForwardot olvastam és a sok dicséret ellenére vagy épp azért számomra nagy csalódás volt.
Így olvasgatom a megjelenő újabb műveiről a visszajelzéseket amik jók de, csak egészére jók ha alaposan végig olvasom a véleményeket akkor az derül ki hogy a történet izgalams de az író elveszik a részletekben…
Természetsen jó olvasást kívánok és tovább várok.