Az olvasó legtöbbször súlyos előítéletektől vezéreltetve választ, és ehhez a könyvesboltok és honlapok is lelkesen asszisztálnak. Megyünk a „sci-fi”, a „fantasy”, a „krimi”, a „szépirodalom” felé, és néha észre sem vesszük a másik kupacban rejlő izgalmas olvasmányt.
Szerencsére a spekulatív fikcióban egy ideje egyre inkább teret nyer a weird címke. Ide azokat a regényeket suvasztják, amelyek szürreálisak, többnyire inkább fantasy jellegűek, néha van bennük a sci-fi kliséiből is, de mindenesetre nem megszokott, inkább besorolhatatlan könyvek. A Metropolis Media/Galaktika kiadónál nemrég megjelent lengyel regény, A lator evangéliuma érzésem szerint pont ilyen mű. Nem science fiction, nem fantasy, hanem tiszta mondatokból felépített allegória, metafóra.
Adam Wisniewski-Snerg egy képzeletbeli városban, Kroywenben indít. A már jólismert klisé szerint egy mámoros, átdorbézolt éjszaka után Carlos Ontena félig kábultan ébred saját otthonában. Azonban valami nem stimmel: ahogy kitámolyog a fürdőszobába, hitetlenkedve fedezi fel, hogy a fogkrémtubus, a szappan mind-mind csak díszlet, papírmasé, és a hűtő is csak élelmiszer-utánzatokat rejt. A legmegdöbbentőbb élmény viszont akkor éri, amikor az utcára merészkedik: mintha embertársai bábuvá, kirakatbabává váltak volna, mintha valaki úgy akarná beállítani világát, hogy az nem is igazi. Megkönnyebbül, amikor élő emberekkel is találkozik végre, de azok meg nem hisznek neki: számukra semmi baj sincs a világgal.
A főhőst lassan az a szörnyű gondolat keríti hatalmába, hogy egy nagyszabású filmforgatás részesévé vált, és rájön arra is, hogy nemrég még ő is csak bábuként lézengett. Hamarosan szükségszerűen konfrontálódik a műanyagemberekkel, és hidegvérű sorozatgyilkossá válik, miközben egy titokzatos alak, Fakó Jack, aki kisszerű „csodákkal” követőkre tesz szert a városban, és ilyen tanításokkal borzolja az elöljárók idegeit:
– Játsszatok, mivelhogy közeledik eme látványosság elkészültének ideje, és közeledik az Utolsó Vágás napja! Keressétek az igazságot önnön szívetekben, mert az felszabadít benneteket! A Belső Hang átvitetik majd a világ vetítővásznára, amelyre hamarosan rávetül a Néző szeme. Ott örökké éltek majd, miként abban a jelenetben, amely ma az Ő lábainál hever.
Igen különös regény A lator evangéliuma. Az a fajta könyv, amely nem ér véget ott, hogy becsukjuk, hanem állandóan eszünkbe jut, és ennek oka a katarzisos vég, az utolsó mondat, amely sokféle értelmezésnek ad helyet.
Ne várja senki sem, hogy egyszer csak kiderül, pontosan mi megy a háttérben. Szerintem hibás a Mátrixszal húzott párhuzam, hiszen itt nem történik reveláció, és nincs is erre szükség.
A történetben nem találkozunk különleges cselekményszállal, és noha Kroywen nem létező város, egyedi fantasztikummal nem bír. Olyan, mint egy hétköznapi település, unalmas épületeivel és gyarló embereivel együtt. Amitől izgalmas a mű, az a nyugtalanító világkép, a racionális mondatok mögött felsejlő őrület ridegsége. Ennyiben hasonlít Dick jó néhány írásához, de ez itt mégis más sztori, hiszen nem science fiction kulisszák előtt játszódik. Kroywen időtlen város, és a tragikus sorsú író mintha azt akarná mondani nekünk: te mit tennél, ha egy szép nap rájönnél, hogy a világod csak műanyag? Hová menekülnél, ki segíthetne rajtad?
Mondom én, weird regény ez, de nagyon egyedi, nagyon izgalmas darab.
A szerzőről: Az 1937-ben született Adam Wisniewski az igazi, meg nem értett, majd későn felfedezett művészek táborába tartozik. 1973-ban jelent meg A robot című regénye, amely hatalmas siker volt Lengyelországban (itthon az Európa Kiadó jelentette meg 1987-ben). A most kiadott regénye eredetileg 1978-as keltezésű. Wisniesky-Snerg (az utóbbi felvett név) élete fő művének egyesített térelméletét tartotta, amelyet saját költségén adott ki 10 000 példányban. Mivel azonban a tudományos világ nem fogadta el munkáját, kívülálló maradt minden tekintetben, boldogtalansága mély depresszióba csúszott, és 1995-ben öngyilkos lett.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]