Senki sem azt kapja, amit érdemel, és senki sem az, aminek látszik. Talán ezzel a két mondattal lehetne összefoglalni A Királyok végső érve című regényt, mely Az első törvény trilógiát zárja le (ismertetőnket olvashatjátok az első és a második részről is). Nem is akárhogyan. A befejezés ugyanis sok tekintetben kiszámíthatatlan, és még ha sok főszereplő el is éri, amit akar, nem egyszer teljesen mást kap, mint amire vágyott.

Mivel a trilógia legfőbb jellegzetességét a zseniális karakterek adták, velük kezdeném. Abercrombie célja az volt, hogy a trilógiájában máshonnan ismerős figurákat kicsit másképpen, valósághűbben ábrázoljon. Így szerepel a regényekben egy harcokban kiégett barbár, aki viszont kicsit skizofrén, de a maga módján bölcs; egy piperkőc nemes, aki viszont sokat fejlődött és felelősségtejes lett; egy inkvizítor, aki korántsem tudós pap, hanem egy nyomorék kínvallató. Mindannyiukhoz egyedi hangvétel és komoly karakterfejlődés kapcsolódik, melyhez ebben a könyvben újabb aspektusok járulnak. Néhányuknak fenekestül felfordul az élete és olyan dolgokhoz jutnak, melyről nem is álmodtak volna, még ha ezért olyan árat is kell fizetniük, melyre korábban inkább nemet mondtak volna. De fejlődnek a mellékszereplők is, köztük főként Kroy tábornokot szeretném kiemelni, de Pike is okoz meglepetéseket.

Másokról pedig, köztük az Első Mágusról, Bayazról olyan dolgok derülnek ki, mely alapjaiban megváltoztatja a róluk alkotott képet, noha azért voltak elszórva utalások sötét múltjukat illetően. A komor tónusok azonban nem csak itt érhetőek tetten: Glokta kegyetlenkedéseinek élét eddig némi humor tompította, de most sokkal inkább betegesnek, idegennek hatnak. Az egyes társadalmi rétegek, embertípusok állandó kifigurázása is szinte teljesen eltűnt, melynek oka a témaválasztásban keresendő.

A könyv legnagyobb részében ugyanis háború zajlik: északon Bethod embereivel, délen pedig a gurkhuliakkal. Az általam valaha olvasott egyik leghosszabb csatajelenet az utóbbihoz köthető, mely mégsem válik unalmassá, hanem pörgős és izgalmas marad, olyannyira, hogy egyáltalán nem lehet tudni, ki éli túl és ki nem. A szenvedés és veszteségek ábrazolása teljesen reális, hiteles. Elég csak az ostromlott városban rekedtek hétköznapjaira, vagy a romok közt turkáló királyra gondolni. Ugyan a nézőpontkarakterek miatt az olvasó valószínűleg uniópárti, de volt olyan is, amikor a másik oldalon állókban is felfedezhető az ember, és nem arctalan „gonosz” tucatfigurák. Nem szabad elfeledkezni a háttérben meghúzódó konfliktusról a mágusok közt  sem, melyről lehull a lepel és sokkal jobban átszövi a világot, mint azt bárki is gondolta volna. Megjegyzendő, hogy a varázslat még mindig titokzatos, cseppet se fekete vagy fehér, és talán ijesztőbb, mint valaha.

Ahogy a bevezetőben már említettem, a könyv vége sok tekintetben igencsak meglepetést okoz. A maga módján minden karakter révbe ér, de senki sem úgy, mint ahogy azt képzelte volna. Sőt olyan szereplő is akad, aki meghal. Külön értékeltem Logen esetében a keretes szerkezetet (aki olvassa, tudni fogja, miért írom ezt).

A magyar fordítás ezúttal is kiváló, választékos, mégis nagyon olvasmányos, cseppet sem erőltetett. Végre ismét van tartalomjegyzék (mely a második kötetből valamiért kimaradt), de a regényt mintha vékonyabb papírra nyomtatták volna, mint az első kettőt.

A királyok végső érve egy zseniális regény, mely az elmúlt évek egyik legjobb, trilógiát lezáró kötete lett számomra. Pörgős és sok meglepetést okoz. Abercrombie-nak pedig sikerült egy ismerős elemekből építkező, mégis egyedi hangvételű trilógiát írnia, melyet csak ajánlani tudok.  Végezetül hadd osszam meg kedvenc idézetem a regényből, mely Ferro szájából hangzik el: „Az egyetlen különbség a háború meg a gyilkosság között: a halottak száma”.

Érdekességek

  •  XIV. Lajos (1638-1715) francia király vésette fel ágyúira a címet adó királyok végső érve kifejezést („Ultima Ratio Regum”). A kifejezés máig egy amerikai és egy svéd katonai alakulat mottója, kicsit módosítva pedig egy francia mesterlövészpuska neve.
  • A pletyák szerint a Könyvmolyképző Kiadó folytatja Abercrombie műveinek kiadását. Állítólag 2013-ban érkezik a Best Served Cold, ami a thrillert ötvözi a realista, dark fantasyvel.
  • A szerzőnek további kettő, egykötetes műve jelent meg Angliában és az USA-ban. Míg a The Heroes egy fantasybe oltott háborús történet, addig a pár hónapja megjelent Red Country a westernből kölcsönöz elemeket.

Hasznos link

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. vladi szerint:

    Számomra ez volt a trilógia leggyengébb kötete, nagyon túlírtnak éreztem, persze ez nem mindenkit zavar. Ettől függetlenül remek a trilógia, minden fantasy rajongónak kötelező darab.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon