A 2011-ben elhunyt Anne McCaffrey az egyik legtermékenyebb és leghíresebb sci-fi írónők egyike, aki nem csupán a sci-fi, de a fantasy és a romantika területén is nevet szerzett. Számos nagy sikerű sorozatot írt, de mind közül a legnépszerűbb a Pern sárkánylovasai sorozat, melynek legelső története, a „Weyr Search” 1968-ban elnyerte a Hugo-díjat, ezáltal McCaffrey lett az első Hugo-díjas nő.
Pern rengeteg olvasót és írót megihletett, és mind a mai napig a legnépszerűbb SF világok egyike. Sikere talán abban rejlik, hogy elegánsan ötvözi a fantasy mágikus világképét a sci-fi tudományosságával, és izgalmas, heroikus, ugyanakkor hiteles történetek színteréül szolgál.
Pern a Nyilas-szektor egyik csillagának harmadik bolygója, amely minden szempontból ideálisnak tűnt arra, hogy az emberek megtelepedjenek rajta. A telepesek űrhajója biztonságban földet ért, és az emberek megvetették a lábukat, csakhogy a látszólag idilli világnak volt egy nagy hátulütője: egy kísérőbolygó, a Rőtcsillag, mely nagyjából kétszáz évenként olyan közel került Pernhez, hogy a rajta élő, minden szerveset felemésztő életforma át tudott kelni az űrön, és Pernre hullott. Ezeket a szálakat pedig csak a sárkányok pusztíthatták el…
Anne McCaffrey sárkányai nem varázslatos teremtmények, hanem genetikailag módosított élőlények, amelyek egy foszfortartalmú kőzet elrágása után képesek tüzet fújni, repülnek, és meg vannak áldva a teleportáció képességével. A Dragonsdawn című regényben, mely a világ kronológiája szerint a második regény, a telepesek találkoznak a tűzgyíkokkal, egy bennszülött állatfajjal, amely képes telepatikus úton összekapcsolódni az emberek tudatával, és amikor a szálak hullani kezdenek, ezeket a lényeket használják fel, hogy a majdani sárkányok genetikai alapjai legyenek.
A sárkányok keletkezésének története, sőt, maguknak az embereknek az eredete is lassan feledésbe merül Pern világán, részben annak köszönhetően, hogy a telepeseknek menekülniük kell az eredeti leszállóhelyről, a Déli Kontinensről, és északon kénytelenek szerényebb eszközökkel új lakhelyeket építeni. A Földdel való kapcsolat és az űrtechnológia által nyújtott utánpótlás híján a gépek lassan elkopnak, a régi tudás feledésbe merül, és Pern világában kialakul egy feudális, sárkányközpontú társadalom.
A technológiai visszafejlődésnek fontos szerepe van a világ történelmében, a Moreta például egy olyan korban játszódik, ahol egy influenzajárvány ellen kell újra „feltalálni” az oltást, és a később játszódó történetekben (A fehér sárkány)a cselekmény központi elemét jelenti a múlt utáni kutatás és az eredeti űrhajó felfedezése.
A legelőször megírt regény, a Sárkányröpte már egy középkorba süllyedt világban indul, ahol a sárkánylovasok dicsősége is rég feledésbe merült – a Rőtcsillag kihagyott négyszáz évet, és az emberek már kezdik elfelejteni, miért is van szükség a sárkányokra. Már csupán egy sárkányfészek létezik, és egyetlen, haldokló királynő, akinek utolsó fészekaljában egyetlen arany tojás maradt. A Rőtcsillag pedig közeledik… Innen szép nyerni, és a Sárkányröptével induló történetfolyam azt a küzdelmes időszakot mutatja be, ahogyan a sárkánylovasok visszaszerzik a régi dicsőséget, és ismét megmentik Pernt.
A sárkányok
Állítólag Pern sárkányai úgy születtek, hogy Anne McCaffrey fia, Todd (akivel később több könyvet is írt közösen), megkérdezte anyját, mit gondol a sárkányokról. Akkoriban a sárkányok többnyire ellenfélként, negatív színekben tűntek fel a fantasy könyvekben. Anne McCaffrey elkezdett gondolkodni, és egy olyan sci-fi ötlettel rukkolt elő, amely szerint egy technológiailag visszafejlődött bolygón az emberek egy űrből érkező fenyegetés ellen küzdenek. Ebben a vízióban pedig a sárkányok játszották az eleven légierő szerepét, lovasaik pedig hős pilótákét.
Ez a törekvés tisztán érződik abban, ahogyan a sárkányokat ábrázolja. A telepatikus kapcsolat miatt az állatok barátságosak, teljesítik lovasaik kérését, praktikus módon képesek tüzet fújni, és a hab a tortán, hogy teleportálni is képesek. Ki ne szeretne egy sárkányt ezek után?
A regények fókuszában a sárkánylovasok állnak, a pilóták fontosabbak, mint a „gépeik”, de a sárkányok mindvégig ott vannak a könyvek lapjain, és némelyik még egyéniségét is meg tudja mutatni. Fegyverek, barátok, de szimbólumok is egyben: mindazon álmokat képviselik, amit csak ember kívánhat: megbecsülést, tiszteletet és a hőssé válás lehetőségét.
A sárkányok (és őseik, a tűzgyíkok) biológiáját McCaffrey alaposan kidolgozta, és részben a rovarvilágból ismert jelenségekkel bolondította meg. A sárkányok intelligenciájuk, színük és méretük szerint különböző csoportokba tömörülnek; a legnagyobb, emberéhez legközelebb álló intelligenciájú és legritkább sárkányok aranyszínű nőstények, és csak az ő tojásaikból kelnek ki egészséges, sokszínű utódok. Velük a bronzszínű sárkányok párosodnak, nagy ritkán a barna hímek is. Utánuk következnek a kék és zöld sárkányok – utóbbiak ugyan képesek tojást rakni, de azokból csak kis, kék és zöld sárkányok kelhetnek ki. Ez a méret- és funkcióbeli különbség egyben lovasaik hierarchiáját is megszabja: az arany királynő lovasa és a királynő párjának gazdája uralkodnak a sárkányfészken, a többi lovason és ezáltal Pern egyes vidékein is.
Nem lehet azonban akárkiből sárkánylovas: mivel a sárkányok empatikus lények, csak olyan emberek léphetnek velük kapcsolatba, akikben szintén lappang az empátia és telepátia képessége. A fogékony gyermekeket a sárkányok kikelésekor a tojásokhoz terelik, és az előbújó sárkányfiókák lovast választanak. A két tudat összekapcsolódását bevésődésnek nevezik, és onnantól fogva ez a kötelék eltéphetetlen. Anne McCaffrey nem győzi hangsúlyozni a kapcsolat különlegességét, és ez az emberfeletti harmónia ember és sárkány között szintén hozzájárul a sorozat népszerűségéhez. Gondolj csak bele: intelligens, szerető hátas, mely oda visz, ahová csak akarod, tüzet fúj és úgy érzed, ketten egyek vagytok? Mi tagadás, McCaffrey remek érzékkel térítette el a lóimádó olvasók rajongását és forgatta bele a műveibe.
Anne McCaffrey (1926-2011)
Ó, és említettem már a szexet? A sárkányok ugyanis nem csupán beszélgetésre használják a lovasukhoz fűződő köteléket – amikor párosodnak, érzelmeik ereje bizony a lovasokat is magával sodorja, és egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy hím sárkánynak férfi, egy nősténynek pedig női lovasa legyen…
Történeteinek népszerűsége azonban nem csak abban rejlik, hogy a sárkányokat teljesen új színben mutatta meg, hanem abban is, hogy aprólékosan kidolgozott világában egyszerű, ugyanakkor nemes tettekre képes, hús-vér szereplőket mozgat, és egyszerre foglalkozik az epikus csatákkal és a kis emberek mindennapos gondjaival is. Regényeit olyan érzés olvasni, mintha Pern valóban létezne, és éppolyan egyszerű lenne átlépni oda, mint bemenni a fürdőszobába. Ott is éppolyan emberek élnek, éppen csak sárkányokon lovagolnak.
A sorozat hét kötete magyarul is megjelent a Delta Vision kiadó gondozásában. Érdemes vele próbát tenni, mert mind a sci-fi, mind a fantasy kedvelőinek élmény lehet.
Ismertetők az SFmagon
Hozzászólások
[hanna további írásai]
