SFmag

Robert J. Sawyer nevéről a Flash Forward című sorozat vagy az eredeti regény juthat az eszünkbe, ez tette ismertté idehaza. Holott hazájának, Kanadának az egyik első számú sci-fi szerzője, aki nem csak a hazai díjakat söpörte már be, de még Hugóval, Nebulával és Campbel-díjjal is büszkélkedhet. Szerencsétlen módon talán nem a kritikailag legjobbnak tartott művei jutottak el hozzánk, de ez most talán megváltozik, a Galaktika Fantasztikus Könyvek között ugyanis megjelent legutóbbi trilógiájának, a WWW-nek első, Világtalan (eredetiben Wake) című kötete, sokan pedig ezt a sorozatot tartják az eddigi legjobb munkájának.

Egy kőhajításnyira a jövőben Caitlin Decter szüleivel Texasból Kanadába költözik, és a beilleszkedés magával hozza a szokásos kamaszgondokat. Tetőzve mindezt azzal, hogy a tinédzser lány születése óta vak. Már régóta lemondott arról, hogy valaha látni fog, hisz tucatnyi kísérleti kezelés és vizsgálat sem tudott megoldást találni a helyzetre. Ám most úgy tűnik, felcsillan a remény, ugyanis egy japán kutatócsoport kifejlesztett egy szerkezetet, amelynek segítségével a lány talán életében először láthat. Természetesen semmi sem történik varázsütésre, de az első jelek biztatóak. Mindeközben Kínában az évszázad legnagyobb járványa készül kitörni, a Párt vezetése pedig úgy dönt, nem kockáztatnak. Azonban hogy minden simán menjen, elzárják az országot a külvilágtól, még az interneten is sikerül leszakadniuk a világ többi részéről. De hogy mi köze van ennek Caitlin vakságához, vagy éppen Hobóhoz, a jelbeszéddel kommunikáló csimpánzhoz?

Első olvasásra nem sok. A történet lassan bontakozik ki, a lényeg is csak jó pár oldal után bomlik ki. Ezt követően azonban egy vérbeli sci-fi olvasó már tudja, miről is van szó. Mindennek ellenére a regény képes érdekes lenni, és ez éppen Caitlinnek köszönhető. Pontosabban annak, ahogy lassan tapogatózva visszanyeri a látását. Sawyer kifejezetten érzékletesen írja le, milyen is az ő világa, ahol még a látás emléke sincs meg. Bár érzékeny vagyok egy-egy direkt irodalmi-történelmi hasonlóság regénybeli felemlegetésével kapcsolatban – itt Helen Keller története –, de Caitlin története még ezt is elfeledtette velem. Már csak ezért is érdekes olvasmány a könyv. A történet másik fő szála ellenben nem valami lebilincselő, sőt, engem egyszer-kétszer idegesített is, annak ellenére, hogy valahol bizonyára hiteles. A legizgalmasabb rész viszont egyértelműen a két szál összekapcsolása, kissé csalódott is vagyok, hogy várnom kell a folytatásra, hogy megtudjam, hogyan alakulnak a dolgok.

A másik erőssége, amivel engem levett a lábamról – talán jobban is, mint Caitlin világának bemutatása – az a tudományos háttere. Sawyer le se tagadhatná, hogy rendesen utána szokott járni egy-egy témának, a könyvben elég sok ismeretet találhatunk, amelyek korántsem légből kapott áltudományos hablatyolások. Orvostudomány, matematika, kommunikációelmélet, megannyi érdekes tudomány, mindez – bár éppen hogy – nem szárazon tálalva. Az ember hamar Conway életjátéka előtt találhatja magát. Tipikusan az a sci-fi, ami a fiatalokat a keményebb tudományok felé fordíthatja, holott a humán- és társadalomtudományi tartalom tekintetében sem szerénykedik.

És hogy vannak-e negatívumok? Igen, számomra legalábbis egy-két pont zavaró volt. Például a kínai vezetést túlságosan egysíkúnak éreztem, nem tudom elképzelni, hogy egy milliárdnyi lakosú országnak ennyire sablonosak legyenek a döntéshozói – pláne, hogy csak egy ember döntésén múljanak olyan radikális lépések, mint a könyvben. De előfordulhat, ezt csak én gondolom így. Ráadásul, míg Hobónál az látszik, hogy igazán a későbbi kötetekben lesz szerepe, addig a kínai szereplőkben nem látom a folytatás lehetőségét. Olyan figurák, akiknek csak ebben a kötetben van szerepük, de ehhez a szerephez képest túl sokat foglalkozik velük a regény.

Mindent összevetve, az itt-ott megbicsakló sztori, a másik fő szál erőtlensége és a kissé már talán túl szentimentális befejezés ellenére a WWW-trilógia első kötete élvezetes, bátran tudom ajánlani azoknak, akiket érdekel egy lassan folydogáló, tudományos ismeretekkel fűszerezett regény. Mindenképpen kíváncsi vagyok a folytatásaira, amelyeket remélhetően hamarosan kézbe vehetünk.

Hasznos információk:

• A regény először 2008 novembere és 2009 márciusa közt jelent meg az Analogban, önállóan 2009-ben adták ki.
• Jelölték a 2010-es Hugóra és Nebulára, a Kanadai Aurorát pedig megnyerte.
• Folytatásai, a Watch 2010-es, a Wonder pedig 2011-es.

Hasznos linkek:

Sawyer honlapja

Conway életjátéka, magyarázattal és „játszható” táblával

A Calculating God című regényéről írt ismertetőnk.

Hozzászólások

hozzászólás