Napjaink egyik nagyszerű hard-SF írója, sőt SF írója a walesi Alastair Reynolds. Az SFmag szerkesztőségében többen is vagyunk, akik igen sokra értékeljük eddigi munkásságát, és ha nem is lélegzet visszafojtva, de a szokottnál nagyobb érdeklődéssel várjuk az aktuális új műveit. A napokban jelent meg magyarul a 2. Reynolds regény, mégpedig a híres Revelation space, magyarul a Jelenések tere, ami ismertséget és a sikert hozott Reynoldsnak, és egy eddig 5 kötetre rúgó világ első regénye.
Ez alkalomból egy exkluzív interjút készítettünk Reynoldsszal, gyaníthatóan ez az első ilyen magyar nyelven, sok érdekes gondolattal:
SFmag: Kinek írsz, elsősorban?
Alastair Reynolds: Egyértelműen magamnak írok. Nagyszerű, hogy sokan olvasnak, de abban a pillanatban, hogy az írásodat egy feltételezett közönség ízléséhez igazítod, véged.
SFmag: Szerepelsz-e a saját történeteidben, és ha igen, hol?
AR: Vállalva az önáltatás veszélyét, szeretném azt hinni, hogy ott vagyok, ahol valamelyik karakterem visszafogottan szkeptikus, le van nyűgözve a világegyetem által, de nem keres természetfeletti magyarázatokat az egyértelmű tényeken túl. Tudós voltam, és ez nem valami olyasmi, amit csak úgy lerázol magadról.
SFmag: Milyen manapság a science fiction helyzete Nagy-Britanniában? (Nálunk Magyarországon csupán egy nagyon szűk réteget érdekel.)
AR: Ez meglehetősen változó, és nagyban függ attól, hogy az írott SF-ről van szó, vagy mint vizuális médium beszélünk róla. Az SF a TV-ben és moziban kifejezetten népszerű ma is, és ez korábban is így volt. Az irodalmi SF mindig is kisebb közönséggel bírt, és manapság sem megy olyan jól, mint pl. az epikus fantasy. De engem ez sohasem zavart különösebben. Megvan a saját közönségem, olvasótáborom, és mint SF olvasó elmondhatom, hogy jócskán találni minőségi olvasnivalót napjainkban is.
SFmag: Mit olvasol most? Sok sci-fit olvasol?
AR: Jelenleg egy SF-et olvasok egy elsőkönyves írótól, de azért nem ez a jellemző. Sok bűnügyi, történelmi és mainstream regényt olvasok, illetve sok nem fikciót is. A legutolsó könyv, amit befejeztem, egy hegymászó balesetről szólt a K2-n. Meglehetősen sok hegymászásról szóló könyvet olvasok.
SFmag: Az e-könyvek növekvő népszerűsége kapcsán, te milyennek látod a hagyományos könyvkiadás jövőjét?
AR: Sajnos azt kell mondanom, hogy a zeneipar nem igazán kezelte jól a letölthető formátumokra való áttérést, de remélhetőleg a könyvkiadók világa majd okosabban választ útirányt. Egyértelmű, hogy a technikai fejlődéssel nem lehet harcba szállni. A legoptimistább elképzelésem szerint továbbra is komoly kereslet lesz a nyomtatott történetekre, ugyanakkor az iparág addigra megtalálta a módját, hogyan keressen pénzt a letöltésekből, anélkül, hogy az olvasó átverve érezné magát.
SFmag: Szívesebben írsz egy általad már megteremtett világba? Ha már itt tartunk, tervezel visszatérni a Napok Háza univerzumába?
AR: Egy már létező világba írni mindig jó móka, hisz a hátteret már korábban megteremtetted, és mindenféle ravasz kis utalásokat tehetsz korábbi karakterekre és történetekre… Ugyanakkor mérhetetlenül behatárolja az embert. Egy teljesen üres vászonnal kezdeni sokkal élvezetesebb. Ami a Napok házát illeti, szeretnék visszatérni abba a világba, igen – de nincs semmi kialakult tervem erre vonatkozóan. Az biztos, hogy pár könyvet még megírok, mielőtt erre sort kerítenék.
SFmag: Mik voltak az első benyomások, amik elindítottak a sci-fi íróvá válás felé? Mikor írtad az első történeted?
AR: Már nagyon fiatal koromban vonzódtam az SF témákhoz. Kicsi voltam még, amikor láttam két James Bond filmet, amik aztán óriási hatással voltak a képzeletemre. A következő napon, az iskolában, megpróbáltam egy James Bond történetet írni. Talán ez lehetett a legelső. Egyébként nemrég megtaláltam az egyik igen korai művemet, egy számítógépről és egy űrhajósról egy idegen bolygón, és be is scanneltem a blogomra. (itt és itt, érdemes megnézni, a címe: The story of a coputer that went rong…)
SFmag: Véleményed szerint mitől lesz jó egy történet?
AR: 1.Két eltérő téma vagy érdek ütközése, melyek kölcsönösen kommentálják, értékelik egymást. 2.Karakter és tárgy/téma észrevétlen integrálása. 3.Magas szintű szövegi polírozottság. Szerencsés vagyok, ha a háromból egy összejön.
SFmag: Mi volt az első olyan olvasmányod, ami komolyan hatott rád?
AR: Az első történet amire emlékszem, hogy *tényleg* megérintett az egy korai Arthur C. Clarke írás volt, a Találkozás a Medúzával. Nyolc évesen olvastam, és akkor igencsak a hatása alá kerültem.
SFmag: Mi a véleményed a fantasy zsánerről? (SF íróként.)
AR: „Elvagyok” a fantasyvel. Bár nem a szívem csücske, de ostobaság lenne azt állítani, hogy ne folyna ezen a területen is minőségi és értékes munka.
SFmag: Van-e valami sajátos írói módszered? Ki az első olvasód?
AR: Nincs semmi különleges módszerem. Csak leülök és írok. Nem készítek részletes vázlatokat, inkább belevágok a közepébe, és menet közben oldom meg a problémákat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy sok anyagot kénytelen vagyok kidobni. Ez elég fájdalmas, és a kivágott részek mind megvannak elmentve, de ez csak önáltatás, soha nem fogom tudni felhasználni őket. Nagyjából 3000 szót szoktam megcélozni egy napra, de ez nem jön mindig össze. Máskor meg persze jócskán túlszárnyalom. Általában a feleségem az első olvasóm, nagyon őszinte az írásaimmal kapcsolatban, és ennek köszönhetően sokat javultak a történeteim.
SFmag: Hogyan lesz egy kutatóból regényíró?
AR: Ezt nem igazán tudnám megmondani, hisz már a tudományos karrierem legelején is adtam el írásokat. A két dolog párhuzamosan fejlődött. Azért nehéz mindkettőt egyszerre, – én legalábbis annak találtam. A tudomány egy mindent felemésztő életpálya alternatíva. A tudósok munkamániások, (Készült tanulmány is a témában: a különböző tudományos szerverekre feltöltött dolgozatok feltöltési időpontjait elemezték!) és ez nem hagy túl nagy teret az írásnak. De azért van, akinek megy.
SFmag: Van rá esély, hogy valamelyik írásodat filmen is viszontlássuk?
AR: Nincs nagy valószínűsége, hogy bármi ilyesmi megvalósuljon mostanában, sőt valaha. Olykor-olykor van némi érdeklődés, de még soha nem jutottak ezek kellően messzire. Őszintén szólva, nem is nagyon zavar a dolog.
SFmag: Hogy látod az emberiség jövőjét?
AR: Nos, turbulensnek. De hiszem, hogy van jövőnk, és az én jövőképem optimistább, mint némelyeké. Nagy általánosságban beszélve, úgy gondolom, hogy szép lassan kialakul, és gyarapodik egyfajta kollektív bölcsességünk, a bolygónkat és az azon elfoglalt helyünket illetően. Valószínűleg továbbra is elszúrjuk a dolgokat egy darabig még, de legalább nem totális tudatlanságban tesszük mindezt.
SFmag: Üzenet az SFmag olvasóinak?
AR: Meghökkentőnek és lenyűgözőnek tartom, hogy egyáltalán vannak olvasóim, pláne Magyarországon. Hatalmas megtiszteltetés, hogy egy másik nyelven olvassák a műveimet, és ezért nagyon hálás vagyok – nem csak az olvasóknak, hanem a szerkesztőknek és fordítóknak is, akik ezt lehetővé teszik.
cheers,
Al
Kapcsolódó linkek:
- Alastair Reynolds honlap és blog
- Reynolds, Banks és Hamilton a Google Playen, az írásról, sok mindenről…
- Reynolds a TEDx-en, a kozmoszról, Carl Saganról, és a Nagy Kérdésről…
Hozzászólások
[crei további írásai]
