SFmag

Margaret Atwood Oryx and Crake című regényéről még tavaly áprilisban írtunk, viszont közben az Európa kiadó nemrég magyarul is megjelentette, így ezúttal újra olvashatjátok az immár „magyarított” ismertetőt erről a nagyszerű regényről.

Hóember, a vadember (egykor Jimmy, reklámszakember) egy fa alatt él, egy szál lepedőbe csavarva. Ő az utolsó ember; rajta kívül már csak Guvat gyermekei élnek a Földön, különös, múlttal és mitológiával nem rendelkező új-emberek, akik Hóember elbeszéléseiből raknak össze maguknak egy bizarr teremtésmítoszt. Hóember emlékszik még a régi civilizációra, Gazellát, az állatok anyját és Guvatot, a teremtőt szerepeltető meséi mégsem a valóságból táplálkoznak, új társadalom és hitvilág alapjait vetik meg.

Mikor elfogy az élelme, elindul, hogy meglátogassa Guvatot a romok között, ahol barátságosan gyilkoló kutyafarkasok és emberevő gömböcök bóklásznak, miközben megismerjük a múltját is, amikor még Jimmy volt.

Margaret Atwood regénye állítása dacára vérbeli sci-fi, ugyanakkor nem csak az, hanem kordokumentum, társadalom- és technológiakritika és modern teremtésmítosz is egyben. A történet két szálon fut, egyrészről megismerjük az ember utáni világot, másfelől megtudjuk azt is, hogyan tűnt el belőle az ember – és a két szálat Hóember–Jimmy személye kapcsolja össze, ő az egykori civilizáció botladozó képviselője és a teremtéstörténet tudatlan harmadik szereplője is egyben.

A múlt Jimmy és Guvat gyermekkorával indul, amelyben olykor felvillan Gazella alakja is. Az ő hármasuk mitológiában jártas olvasók számára nem meglepő, szinte eleve elrendeltetett kapcsolatrendszerük, szerelmeik és árulásaik mellett megismerjük a világukat is: a szerencsés kevesek a géntechnológiai kutatóközpontok és lakóövezetük területén mindent megkapnak, míg a kerítésen túl szennyezés, nyomor és őrült fogyasztás uralkodik, olyan vírusok tizedelik az emberiséget, amilyenek korábban elképzelhetetlenek voltak, Guvat anyja maga is egy ilyen, embert  órák leforgása alatt pudinggá változtató bioforma áldozatául esik. Atwood megdöbbentő és hiteles képet fest a fogyasztói társadalom jövőbe extrapolált jelenéből, bemutatva a hatalmasra nyílt szociális olló két végletét. A két fiú egy biztonságos közösségben él – ahol azonban sötét titkok lappanganak a háttérben –, míg Gazella gyerekprostituáltként tartja fenn magát.

A némileg apatikus, anyja által elhagyott és kötődésre képtelen Jimmy szemén keresztül bemutatott világ rettenetes, ugyanakkor hátborzongatóan megszokható. Guvat, Jimmy egyetlen igaz barátja (aki az emberi kapcsolatok terén még nagyobb hiányosságokkal rendelkezik), a magányos zseni, aki felismeri társadalma elviselhetetlenségét, és magányos harcba kezd ellene. Guvatnak van egy terve, és gyerekkorától kezdve mindent arra tesz fel, hogy ezt megvalósítsa. Az eredményt ismerjük: az Hóember világa az emberek utáni emberekkel.

Margaret Atwood regénye nem csupán azért fontos mű, mert szellemes, igényes, szimbólumokban gazdag és sokrétegű, hanem mert kíméletlenül és a szépirodalom nyelvén szól a bioetikáról, bioterrorizmusról, az elidegenedő társadalomról és a morális felnőttséggel nem párosuló technológiai fejlődésről.

További információk:

• A Guvat és Gazella testvérregénye a The Year of the Flood, amely ugyanabban az időintervallumban játszódik, és néhány közös szereplőt is tartalmaz. Margaret Atwood itt beszél a két regény világáról.
• Margaret Atwood a Guvat és Gazellát következetesen spekulatív fikciónak hívja, és többször cáfolta, hogy science fiction lenne.
• Atwood más regényei is elérhetőek magyar nyelven, többek közt A szolgálólány meséje, A vak bérgyilkos és a Pénelopeia (ezek közül viszont csak az első sci-fi).

Hozzászólások

hozzászólás