SFmag

Benedek Szabolcs Vérgróf-trilógiájának első két kötete, A vérgróf és A vérgrófnő idén jelent meg a Libri Kiadó gondozásában. Ennek apropóján beszélgettünk Benedek Szabolccsal vámpírokról, írói szokásokról, a regények születéséről és arról, vajon száz év múlva is létezik-e majd nyomtatott könyv.

SFmag: Hány éves korodban kezdtél el írni?

Benedek Szabolcs: Nem tudom egyértelműen megmondani. Annyi biztos, hogy nem sokkal azután, hogy megtanultam írni – vagyis óvodás koromban –, elkezdtem írogatni ilyen szórakoztató kis valamiket. A legkorábbi fennmaradt „művem” egy történelmi színmű, ezen az áll: 1982. Akkor voltam kilencéves. Persze ez még csak afféle gyerekes ökörség, de már akkoriban írogattam mindenféléről, ami egy ennyi idős gyereket érdekelhet.

SFmag: Már ekkor megvolt az írói ambíciód?

Benedek Szabolcs: Igen. Elég régen született az elhatározás, hogy író akarok lenni, irodalommal akarok foglalkozni.

Fotó: Bajnai Zsolt

SFmag: Nagyon termékeny szerző vagy, idén három könyved jelent meg. Család és gyerekek mellett hogyan tudsz időt szakítani az írásra?

Benedek Szabolcs: Szerintem semmi eget rengető nincs ebben, a titka, hogy az ember módszeresen és rendszeresen dolgozik. A gyerekek és az állásom miatt hajnalban, öt óra előtt fel kell ébrednem, ekkor tudok írni egy olyan másfél órát, utána indul el a nap. Ha az ember ezt naponta megismétli, összegyűlik ez a mennyiség. Szigorú vagyok magammal, akkor is megteszem, ha épp rosszul esik ilyen korán felkelnem.

SFmag: Mesélsz egy kicsit a Vérgróf-trilógia előtti regényeidről?

Benedek Szabolcs: Az elbeszéléseim rendszerint a mostani időben játszódnak, regényekben inkább történelmi témákat írtam meg. Így élem át a történelem iránti rajongásomat. Írtam már a tanácsköztársaságról, a rózsakeresztesekről vagy éppen Mátyás királyról.

SFmag: Érzel valamilyen különbséget a korábbi és mostani regényeid között? A Vérgróf-trilógia népszerűbb témát dolgoz fel?

Benedek Szabolcs: Elképzelhető, hogy populáris a téma, de ez egyáltalán nem szándékos. Évekkel ezelőtt elkezdtem tervezni egy olyan regényt, amelyben erről a bizonyos Saint-Germain grófról írnék. Rengeteget olvastam róla, ekkor bukkantam rá egy elméletre, amely szerint ő vámpír volt. Ez évekkel ezelőtt megragadt bennem, később pedig úgy alakult, hogy illett hozzá a századelői környezet.

SFmag: Mitől olyan érdekesek a vámpírok és a többi természetfeletti lény?

Benedek Szabolcs: Az emberek alapvetően szeretnek borzongani, szeretnek félni. Ráadásul a vámpíroknál megjelenik a vér, mint kultikus elem, amely rengeteg kultúrában fontos tényező. Úgy is mondhatnám, a vámpír a félelem kultusza.

SFmag: Tehát Saint-Germain gróf alakja és a századelő képe hívta életre A vérgrófot.

Benedek Szabolcs: A kezdetekkor még nem tudtam, hogy írok egy vámpíros regényt. Annyi elképzelésem volt, hogy írok egy olyan regényt, ami a száz évvel ezelőtti miliőben játszódik, mert érdekelt ez az időszak. Már viszonylag jelentős terjedelemig eljutottam, amikor számomra is váratlanul megjelent Saint-Germain. Összekapcsoltam a két szálat.

SFmag: Hogyan lett belőle trilógia?

Benedek Szabolcs: Amikor nekikezdtem A vérgrófnak, eredetileg csak egy regényt terveztem. Az első rész elvarratlan szálakkal fejeződik be, és eleinte úgy gondoltam, ez egy örkényi megoldás: rábízza az olvasókra, mi történhetett később, és ezzel bevonja őket az alkotásba. De engem is elkezdtek érdekelni ezek a kérdések, és végül úgy alakult, hogy folytatódott a regény.

SFmag: Az első könyvben a fő motívumnak a budapesti kávéházi, színházi, hírlapírós hangulatot éreztem, a másodikban, Drakula figuráját és a vámpírhistóriák megidézését. Mennyire tudatos ez a váltás?

Benedek Szabolcs: Nem akartam, hogy a folytatás csak egy újabb lehúzott bőr legyen. Szándékosan próbáltam másfajta regényt írni, hogyha ez sikerült, annak örülök. És annyit elárulhatok a befejező részről, hogy abban ismét lesz egy váltás. Nem akarok egy kaptafára regényeket írni, legyen mindegyikben egy kis újdonság.

SFmag: A második könyv jelenetei a klasszikus vámpírsztorikat idézik meg, a Drakulából vendégszöveg is szerepel. Mit jelentenek számodra a régi vámpírtörténetek?

Benedek Szabolcs: Annak idején, iskolás koromban sok ilyet olvastam. Akkoriban nem lehetett Magyarországon könnyen hozzáférni ezekhez, az eredeti Drakula regény is először csak megcsonkítva jelent meg magyarul, néhány éve adták ki a teljes szöveget. Emlékszem, hogy az ős Galaktika magazinnak, valamikor a 80-as évek elején megjelent egy vámpír száma (szerk.: Galaktika 51, 1983). Nem is egyszer végigolvastam. Ebben jelent meg a Carmilla című kisregény, ami akkor rendkívül nagy hatást gyakorolt rám. Éjjel nem mertem elaludni, mert féltem, hogyha felriadnék, az ágy végénél – akárcsak az elbeszélésben – ott állna Carmilla, a vámpírnő.

Volt egy másik regény, olyan tíz évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon, egy argentin író írta, Andahazi-Kasnya (szerk: A harmadik nővér). Magyar ősei vannak, egyébként. Ő írta meg azt az éjszakát, amikor Byron, Shelley és a feleségeik összegyűltek, és rémtörténetekkel szórakoztatták el egymást. E regény kapcsán néztem utána Polidorinak, aki szintén részt vett ezen az éjszakán, és aki megírta A vámpír című elbeszélést. Ez teremti meg az urbánus vámpír alakját. Mivel az elbeszélés akkoriban még nem jelent meg magyarul, lefordítottam. Nagyjából ezzel egy időben újra feltámadt bennem az érdeklődés a vámpír mítosz iránt, így ez is egyfajta előzménye A vérgrófnak.

SFmag: A második könyvben megjelenő Drakula karakter mennyire támaszkodik forrásokra, és mennyire tetted hozzá a saját értelmezésedet?

Benedek Szabolcs: Mivel Bram Stoker annyira erősen megteremtette az ő fikciós alakját, nagyon nehéz elmozdulni ettől. Igazából nem is akartam. A történelmi Drakulának viszont alaposan utána olvastam, de ez majd igazából a befejező regényben jelenítődik meg, amikor a történelmi Vlad Tepesnek komoly szerepe lesz.

SFmag: A regényekben megjelennek más történelmi alakok is, pl. Molnár Ferenc, Ady Endre. Hogyan formáltad meg őket, mennyire törekedtél a hitelességre, miből merítettél?

Benedek Szabolcs: Az ő szerepeltetésüknek részben az irántuk való tiszteletem az oka. Molnár és Ady műveit rengeteget olvastam, az, ahogy a századelői miliőt igyekeztem ábrázolni, nagyban innen táplálkozik. Egyfajta szellemi játékot is megpróbáltam ebbe belecsempészni, valamint így az olvasó is kicsit otthonosan érzi magát a regény világában. Számomra érdekes volt eljátszani a gondolattal, hogy Ady Endre elbeszélget egy vámpírral.

SFmag: A harmadik kötet, A vértanú, jövő tavaszra van beharangozva. Mik a terveid a Vérgróf-trilógia után?

Benedek Szabolcs: Elképzeléseim már vannak. Amit erről a témáról már el akartam mondani, azt ezzel a trilógiával elmondtam. Elkezdtem már bizonyos dolgoknak utána olvasni, de még nem döntöttem pontosan, mibe fogjak bele. Az biztos, hogy eltérek majd ettől a világtól.

SFmag: Írtál egy könyvet a Beatles tagokról is, Beatles-apokrif címmel. Ilyesmi munka még várható tőled?

Benedek Szabolcs: Most jelent meg egy fél éve, a tagok életével foglalkozik az együttes feloszlása után. Nem hiszem, hogy mostanában hasonlót írnék, ez egyszeri alkalom volt. A személyes rajongásom miatt történt.

SFmag: Most is van nálad egy e-könyv olvasó. Milyennek látod a könyvkiadás és a nyomtatott könyvek jövőjét?

Benedek Szabolcs: Én azt remélem, hogy nyomtatott könyvek még évszázadok, évezredek múltán is jelen lesznek majd. Umberto Ecoval értek egyet, aki írt erről egy egész könyvet, és abban azt mondja, hogy a nyomtatott könyv olyan évezredes találmánya az emberiségnek, mint például a kerék – így nem fog megszűnni. Remélem, hogy így lesz. Ennek ellenére van e-könyv olvasóm, megtapasztaltam az előnyeit és a hátrányait is. Számomra ez csak egy technikai eszköz, egy lehetőség. Ezzel együtt nem érzem, hogy ez a Gutenberg-galaxis végét jelentené, akkor sem, ha ennek most észrevehető egy jelentős boomja.

SFmag: Milyen előnyeit és hátrányait tapasztaltad?

Benedek Szabolcs: Nyaraláskor nem kell egy egész bőröndnyi könyvet magammal vinnem. Másrészt sokszor írok recenziót megjelenés előtti könyvekről, így kényelmesebb elolvasni a pdf-eket. Nagy hátránya számomra, hogy nincs könyvjellege. Nehézkes visszalapozni, ha egy részt valamiért újra elolvasnék. És megint csak Ecot tudom idézni, aki szerint a könyv nem csak egy szellemi élmény, hanem egyben tárgy is. Az e-book olvasón a könyv számomra csak virtuálisan létezik, nem foghatom meg, nem lapozhatom fel.

SFmag: Várható e-könyv A vérgrófból?

Benedek Szabolcs: Nem tudom. Más is érdeklődött már, de nem tudok róla, hogy a kiadónak vannak-e ilyesmi tervei.

SFmag: Köszönjük az interjút!

Hozzászólások

hozzászólás