Idén a Typotex Kiadó jóvoltából idehaza is megismerkedhettünk a kortárs lengyel science fiction talán legnagyobb alakjával, Jacek Dukajjal, akinek Extensa című regénye nem csak lehengerlően érdekes sci-fi, de nyelvezetével, világával és szereplőivel a szépirodalom mérlegén is megállja a helyét. Ezután a könyv után mindenképpen érdekes kérdés, hogy vajon egyszeri eredményről van szó, vagy az író képes más művében is megütni ezt a szintet. Ezt mi magunk is megvizsgálhatjuk a nemrég megjelent Zuzanna és a világmindenség kapcsán.

Zuzanna Klajn átlagos fiatal. A T-generáció tagjaként már régóta nagykorúnak számít, barátaival bármikor találkozhat a svíziókban, meg nem született unokahúgával cseverészik, régen halott dédnagyanyja látogatja meg, különös architektúrájú utcákon sétál, egyszóval átlagos életet él a XXI. századi Krakkóban, felhőkarcolók és végtelen számú virtuális valóságréteg között. Tizennyolcadik születésnapján azonban váratlan ajándékot kap. Régész apjának, aki Zuz három éves korában meghalt – valóban meghalt, nem pedig posztmortem entitássá, amolyan tárolt személyiséggé vált –, üzenetét kapja ajándékba. Az utasításokat követve Zuzanna egy furcsa ékszer és egy memóriachip birtokába jut – ez a két tárgy pedig egész életét megváltoztatja. Hamarosan ugyanis egy rejtélyes Város jelenik meg előtte, ami sokkal többet rejt magában, mint azt a fiatal lány el tudná képzelni.

Itt vagyunk hát, a közeljövőben, ahol az ember már nyolc éves korától szellemileg érett és nagykorú, ahol már a születés előtt szerezhetünk ismereteket és emlékeket, társaloghatunk családtagjainkkal, sőt, akár a semmiből is megalkothatjuk magunkat. Az öregek, a harmincas-negyvenesek örök fiatalságot nyertek a génkezeléseknek hála, míg a Földalatti Világból a posztmortemek egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Ebben a generációk közti szakadékokkal terhelt világban szinte bármi lehetséges, amit el tudunk képzelni. Igazából azonban senki sem tudja, honnan erednek ezek az új technológiák: a többszörös tudatmegosztást és virtuális világ generálását lehetővé tevő Somniferin, az elftechnológia, amitől az anyag előállítása olcsó és villámgyors, a khtonikus gépek és még sok más, ami a regény világában mindennapos, számunkra azonban elsőre érthetetlen. Dukaj azt az írói magatartást követi, hogy nem magyarázza meg a kifejezéseket és a különféle sci-fi elemeket, nekünk kell rájönnünk, mit takarnak. Ez nagyon jól működik, aki ráérez a szöveg ízére, hamar belerázódik a világba, és szépen összerakja, milyen világ is van a szereplők körül.

Persze ez is olyan könyv, mint az Extensa: ahogy annak kapcsán megjegyeztem, úgy itt is azt kell mondanom, nagyon nehéz úgy beszélni a regényről, hogy ne rontanám el a felfedezés örömét. A Város megjelenése olyan fontos pont a műben, hogy ha tovább ecsetelném, mi minden kötődik hozzá, akkor elrontanám a könyv élvezetét – ugyanis a kezdetben egy átlagos nyomozós történetnek induló regény egésze inkább a Város rejtélye köré épül. Minden mindennel összefügg, éppen ezért nem érdemes jobban belebonyolódni a történetbe. De a Zuzanna és a világmindenség (eredeti címén Córka łupieżcy, vagyis kb. „A fosztogató lánya”) nem csak ebben hasonlít az előző regényre. Itt is egy teljesen megérthető, emberi karakter áll a középpontban. Zuzanna lelkivilága érzékletes, ő maga élő és egyáltalán nem mondhatni, hogy nem valószerűek a cselekedetei. Igazi kívülálló figura, aki apja halála és furcsa kapcsolatai miatt csak még inkább különlegessé válik, mindennek ellenére pont ő az, aki képes eljutni oda, ahol rátalál a rejtélyek kulcsára.

Dukaj tehát erős az emberi oldalban, erős a stílusban, de ugyanígy erős a felvetett kérdésekben is. Ha az ember végigböngészi regényeinek tartalmát, szembetűnik, hogy nagyon érdeklik a közeljövőben bekövetkező változások, a transzhumanizmus, a technológiai szingularitás és más, kortárs hívószavak. De ezeket nem papírízűen mondja vissza, okosan gondolja végig, megpróbálja megmutatni, az ember hogyan is fogja valójában megélni a technika és technológia fejlődését, miben fog változni, hogyan fogja ez érinteni az egyént és kapcsolatait. Ebben a regényben is érdekes perspektívákat kapunk, mind arról, hogy az ember, mind pedig hogy a társadalom és a világ hogyan változik meg a különböző újítások hatására. Dukaj science fiction világképe és gondolkodása minden sci-fi író dicséretére válna.

Jelen regény tehát egy nagyon jó könyv, nagyon jó sci-fi. Azt nem mondanám, hogy olyan jó, mint az Extensa – itt-ott sajnos leül, és a rejtély fontosabb a jellemábrázolásnál, bár mint említettem, utóbbira sem lehet panasz, érdekes mellékalakok bukkannak fel a lapokon –, de mindenképpen érdemes elolvasni. A Typotex nagyon jól választott ezzel a lengyel szerzővel, és kifejezetten örülni fogok, ha újabb remek regényeit jelentetik meg a közeljövőben. Dukaj kitűnő példája annak, hogyan lehet a modern sci-fi érdemeit felhasználni, kissé sajátos kelet-európai ízzel keverni azt – ilyen pl. a spiritualitás és a vallásos elemek egyedi használata –, remek stílussal és a science fiction iránti elkötelezettséggel pedig valami különlegeset alkotni. Ajánlom minden kezdő hazai sci-fi szerzőnek.

Hasznos információk:

A regény 2002-ben jelent meg, idehaza a Typotex Science in Fiction sorozatában adták ki Mihályi Zsuzsa fordításában.

Hasznos linkek:

A szerző honlapja angolul

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon