Sokan, nemcsak sci-fi szerzők írnak alternatív történelmi munkákat, de a többség esetében ez inkább egyszeri kísérlet. Vannak azonban olyanok, akik egész pályafutásukat alternatív történelmi művek alkotására tették fel. Amerikában ilyen Harry Turtledove – és úgy tűnik, Németországban ilyen Oliver Henkel.

 Négy regény és egy novelláskötet elég bizonyíték a fiatal német író szándékait illetően: ő bizony a történelmi fikció terepén érzi magát otthon. Ehhez az alzsánerhez feltétlenül szükséges a komoly történelmi háttértudás és annak a pontnak az ügyes megválasztása, ahol az ábrázolt világ históriája a miénkétől eltérő fordulatot vett. Henkel első regényében még az időutazást vetette be a változás magyarázataként, a későbbiekben már nem érezte szükségesnek, hogy kvázi-racionális magyarázatot adjon a világ másságára.

Az alternatív történelemábrázolás többféle lehet, például éppen abból kifolyólag, hogy az alternatívákra vagy a történelem ábrázolására helyezi a hangsúlyt. Sok mű folyamatosan reflektál a létező történelemre, például az alzsáner klasszikusának tekinthető Dick-műben, Az ember a Fellegvárbanban átsejlik a mi világunk a fiktív jelen szövetén. Henkel korábbi műveire is inkább ez volt jellemző. A Die Fahrt des Leviathan (A Leviathan útja) inkább történelmi regény, ami ez esetben nem a mi múltunkban játszódik.

Az események az amerikai polgárháború idején veszik kezdetüket. A küzdelem egyelőre kiegyenlített, de az északiaknak jobb az ellátásuk, a déliek viszont nagyobb erőket tudnak mozgósítani. Van viszont egy tényező, amely döntően befolyásolhatja a háború kimenetelét: Karolina. A mi világunk Dél-Karolinája ugyanis a függetlenségi háború idején porosz kézre került, a megalakuló Unió pedig kénytelen volt tudomásul venni a beékelődő idegen tartományt.

A regény történéseinek nagy része Karolinában, főleg annak fővárosában, Friedrichsburgban (Charleston) játszódik. A tartomány a felemelkedőben lévő császárság része, a közmondásos porosz fegyelem jellemzi. Ugyanakkor tiltott a rabszolgatartás, sőt, a feketék a társadalom megbecsült tagjai. Egyik hősünk, a szintén fekete Wilhelm Pfeyfer egyenesen őrnagy Karolina hadseregében, a területen élő feketékhez hasonlóan konzervatív érzelmű, abszolút lojális a császári hatalomhoz. Éppen ezért meggyűlik a baja mind a Konföderációhoz való csatlakozást kívánó „neither-norokkal”, mind a liberális eszméket hirdető tanárnővel, Rebeka Heinrichhal.

A kiindulópont Pfeyfer közvetlen munkatársának meggyilkolása, melynek hátterében valószínűleg a Déllel szimpatizálók állnak. De hogy jön ide a Leviatán? Korának kétségkívül leviatánja volt a Great Eastern névre hallgató óriási utasszállító hajó, amely egy tisztázatlan hátterű titkosrendőr tevékenysége következtében a neither-norok kezére kerül. A Leviathan a Great Eastern új neve lesz, hogy éppolyan pusztító fenevadként zúzza szét az Uniót, mint a bibliai fenevad.

A manipulátor végül olyan nagyságrendű összeesküvést épít ki, amely Karolina bukását és az északiak katonai vereségét hozhatná el – kulcsszerepben a hajóval.

Henkel jóval többet vállalt ezzel a regénnyel, mint a korábbiakkal. A történeti háttér ezúttal jóval alaposabban kidolgozott, nem véletlen a terjedelmes kislexikon sem a kötet végén. Míg eddig legfeljebb két-három nézőponti szereplővel dolgozott, most legalább hatnak kísérjük figyelemmel a sorsát. Nem is lehet őket könnyen beskatulyázni jókra és rosszakra: Pfeyfer minden igyekezete ellenére valahol mégis szolgalelkű, Rebeka Heinrich sokszor könnyelmű stb. Még az események mögött álló titkosrendőr megítélése sem egyértelmű. A legrokonszenvesebb szereplő (van, aki inkább szánalmasnak mondaná) Alvin Healey, a déliek kereskedelmi központjának hivatalnoka, aki reménytelenül szerelmes a leányiskola új tanárnőjébe, de csak akkor jut el ennek megvallásához, amikor már minden összeomlóban van.

A regényben ezúttal – ha nem is meghatározó szerepben – megjelennek valós történelmi személyiségek is. Találkozunk Abraham Lincolnnal, aki ebben a világban egy merénylet következtében csaknem nyomorék, Jefferson Daviesszel, még Theodor Fontane is felbukkan utazó újságíróként.

A Die Fahrt des Leviathan Henkel eddigi legterjedelmesebb regénye a maga 600 oldalával, de egyébként is ambiciózusabb vállalkozás, mint bármelyik korábbi műve. Ettől még kérdéses, hogy megtalálja-e a maga olvasótáborát: azt ugyanis valószínűleg inkább a történelmi, mint a science fiction regények rajongói között kell keresni.

Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. Kwindu szerint:

    Hát én tuti vevő volnék nem csak erre, de e többi könyvére Oliver Henkelnek. Nagyon szeretem az alternatív történelemmel fogalakozó könyveket bár keveset olvastam. Persze mag a történelem is a kedvencem és nagy élvezet az ilyen művek világát összehasonlítani a valódi történelmi eseményekkel. Egy szó, mint száz remélem, egyszer olvashatom Henkel műveit magyarul:-)

  2. richvar szerint:

    Én is azóta vadászom a könyveit mióta itt irtak róluk, különösen a Ragnarök-ös érdekel. Sajnos angolul sem találtam belőle példányt az Amazon-on. Remélem előbb-utóbb kiadják vagy magyarul vagy angolul.

  3. noro szerint:

    Mit jelent az, hogy „kvázi-racionális magyarázat”? Mert magyarázat sztem minden alternatív történelembe kell, hogy mikor és miért változtak meg a dolgok. A miértre persze gyakran az a válasz, hogy véletlenül. De ez talán a legracionálisabb, ha megnézzük a többi lehetőséget 🙂

  4. Andris szerint:

    Hát a korábbi könyveiről szóló ismertetőkhöz hasonlóan engem valahogy ez sem győzött meg. Persze ez nem a cikk hibája. Sajnálom de nekem az alternatív történelmi regényekbe kell a magyarázat. Mitől lett más? Nyilván Poroszország egész történelmének máshogy kellett alakulnia ahhoz, hogy ez a helyzet létrejöhessen. A mi világunkban ha így jól emlékszem fejből az amerikai függetlenségi háború idején Poroszország a majdnem elvesztett hétéves háború után a sebeit nyalogatta, és készült Lengyelország felosztására. Illetve sosem volt tengeri hatalom, hogy amerikai birtokot szerezhessen. Az amerikai polgárháború idején pedig még épp hogy csak készültek nekiállni a császárság megteremtésének.
    Tetszik viszont az hogy a könyvben a feketék is poroszok. Azt hiszem nem túl köztudott nálunk de a porosz államszervezetnek tényleg volt ilyen sajátossága, hogy a különböző nyelvű és történelmi hagyományú területek lakosságát képes volt egységesíteni.
    (ld: Sebastian Haffner: Poroszország egy porosz szemével. Európa könyvkiadó, 2010.)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon