Biztos minden rajongónak (és talán sok nem-rajongónak, ha akadnak ilyenek) megfordult a fejében, vajon mi sülne ki abból, ha a brit irodalom két zsenije, Terry Pratchett és Neil Gaiman összeállna. Valószínűleg valami zseniális. Hiszen az előbbi úr görbe tükröt mutatott a fantasy tematikának úgy, hogy közben mélységet is adott neki, az utóbbi pedig egyszerűen a modern spekulatív fikció egyik fenegyereke. Azonban, mint az az ilyen együttműködéseknél gyakran előfordul, valami itt is kisiklott.
Pedig az Elveszett próféciák sztorija ígéretes: adott egy angyal és egy démon, akik elveszítik szem elől az Antikrisztust. Az Armageddon pedig közeleg. Rajtuk kívül felbukkan még az Apokalipszis négy lova… izé motorosa, pár jó szándékú boszorkányvadász, egy médium és a történelem legpontosabb jósának leszármazottja, aki nem mellesleg boszorkány. És az Ők bandáját nem is említettük…
Szóval ötletekben nincs hiány. A történet olyan, mintha főleg Gaiman alapjaiból táplálkozna: vegyünk egy mitológiát, ti. a kereszténységet, és turbózzuk fel mindenféle máshonnan származó elemmel, majd öntsük le posztmodernitással. Így lesz Éhínségnek jól menő fogyókúraüzlete, az Antikrisztus ezért töpreng ezoterikus újságok tartalmán, és ezért lesz minden kazettán a Queen zenéje, ha sokáig hagyjuk állni egy autóban.
De persze Pratchett is letette a névjegyét: itt vannak rögtön a mulatságos lábjegyzetek, amik rettentő tipikusan egészítik ki a mindennapok történéseit. Vagy az érdekes nevek, a hétköznapi emberek életének jóindulatú kifigurázása, ami mind-mind jellemző a Korongvilág-történetekre is (különösen a jobbakra, hiszen ennyi könyv között egy-két félresikerült is akad).
Az pedig mindkettőjükre jellemző, hogy a sok mulatságos kaland végén mindig marad az emberben egy kis szomorúság, mert végül is minden kaland, ha véget ér, megváltoztat bennünket, és elgondolkodtat, hogyan is éljük az életünk. Ebben pedig a fiúk mesterek.
Ugyanakkor bennem mégis maradt egy kis hiányérzet is, talán épp amiatt, hogy felismertem az alkotórészeket, mert azok nem olvadtak össze harmonikus egésszé. A könyv néha túlírt, olyan részek is benne maradtak, amik ugyan hangulatosak, de nem tesznek hozzá sokat sem a sztorihoz, sem az olvasmányélményhez, legalábbis én nem hiányoltam volna ezeket. Inkább úgy tűnt, mintha az írók az „ez olyan jópofa, másnak is biztos tetszeni fog” alapon benne hagyták volna ezeket a dolgokat. És valahogy a sok különböző történetszál miatt a sztori szétesik, félúton majdnem elvesztettem az érdeklődésemet, mikor ide-oda csapongtunk a különböző helyszínek között mindenféle látható és érthető koncepció nélkül.
Pedig mindezek ellenére az Elveszett próféciák jó könyv: kicsit felszínes, de szórakoztató, inkább olyan kis szösszenetnek tűnik, amit ezek a fiúk kisujjból kiráznak rosszabb napjaikon is. Talán ez éppen egy rosszabb nap volt, nem volt elég banános daiquiri vagy Gaiman egy kicsit később kelt fel, és kevesebb idő jutott arra, hogy feszesebbre vegyék a sztorit. Jobb pillanataiban még így is veszettül mulatságos könyvecske ez, de világmegváltást ne várjunk tőle.
Benkő Marianna
Hasznos információk:
- Mind Sir Terry Pratchett (1948-) mind Neil Gaiman (1960-) a brit és a kortárs fantasy irodalom megkerülhetetlen alakja, előbbinek a Korongvilág regények tették halhatatlanná a nevét, utóbbi pedig olyan művekkel írta bele magát a fantasy történetébe, mint az Amerikai istenek című regénye vagy a Sandman képregénysorozat. Kettejük közös munkáját, a Good Omens címen megjelent regényt (alcíme: The Nice and Accurate Prophecies of Agnes Nutter) 1989-ben írták.
- Az Elveszett próféciákat idehaza a Beneficium Kiadó adta ki először 1999-ben, majd az Agave 2010-ben.
- A regényt World Fantasy-díjra és a Locus Best Fantasy Novel díjára is jelölték.
- 668 – The Neighbour of the Beast címmel terveztek folytatást írni a történethez, de mikor Gaiman átköltözött Amerikába, Pratchett kijelentette, hogy nem valószínű egy folytatás megírása. Ezt később Gaiman is elismerte.
- Tervben volt egy Terry Gilliam-féle filmváltozat, de ebből mindeddig nem sok valósult meg. Ellenben Pratchett lánya, Rhianna 2012-ben produkciós céget alapított Narrativia néven, mely TV filmet készül forgatni a regényből.
Hasznos linkek:
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
Kis pontosítás: A regény 1999-ben jelent meg a Beneficium kiadó gondozásában.
Mármint először.
Plusz az első mondat se teljesen világos, mert konkrétan ez volt Gaiman regénykarrierjének az eleje, szóval nem sokat kellett rajta töprengeni 😀 És akkor még nem volt Gaiman a brit irodalom zsenije (más kérdés, hogy szerintem azóta se, de ezzel nem vagyok népszerű :D).
Neferiti: köszönjük, javítottuk a kiadási adatokat.
Nekem nagyon tetszett anno, lassan újra kellene olvasnom. Ez az új borító azonban elég mellényúlás lett szerintem.
Nekem is nagy kedvenc, az angyal-ördög páros mindent visz, és tele van olyan pratchetti elemmel, ami egyszerre bölcs és bájos. 🙂