SFmag

Szeptember 2-án, vasárnap a 70. WorldConon –  amely egyben a 7. chicagói Chicon – hirdetik ki a Hugo-díj ez évi győzteseit. Számos kategóriában öt-öt jelölt közül választhatják ki a legméltóbbat a szavazók, és ahogyan tavaly is megtettük, idén is bemutatjuk a főbb kategóriák jelöltjeit.

Elsőként a novella (short story) kategória jelöltjeiről adunk áttekintést.

A jelölt novellák (a link alatt elolvashatók):

E. Lily Yu: The Cartographer Wasps and the Anarchist Bees

Mike Resnick: The Homecoming

Nancy Fulda: Movement

Ken Liu: The Paper Menagerie

John Scalzi:John Scalzi: Shadow War of the Night Dragons: Book One: The Dead City: Excerpt

E. Lily Yu: The Cartographer Wasps and the Anarchist Bees (A térképész darazsak és az anarchista méhek)

Az első ízben a tavaly áprilisi Clarkesworldben megjelent novella, mint az a címéből is látható, különös darab. Ha eltekintenénk a mögöttes jelentéstartalomról, egy állatmesét kapnánk, melyben a magasabb fejlettségi szinten álló darazsak – akik valóban térképeket készítenek – durván kihasználják a méhek konzervatívabb közösségét. Nem nehéz azonban felismerni, hogy paraboláról van szó. Könnyen azonosíthatjuk a darazsak közösségét valamely gyarmatosító nagyhatalommal – leginkább Nagy-Britanniával, a méheket meg egy kelet-ázsiai állammal, például Kínával. Kapunk tehát egy szimbólumokban elmesélt történelemleckét arról, hogyan lett önálló, fejlett nagyhatalom a kelet-ázsiai államokból. Felmerülhet a kérdés, mennyire van itt szó SF-ről? A mesében természetesen akad némi fantasztikum, de elég-e ez ahhoz, hogy SF-nek nevezhessük? A nevezők szerint igen, szerintem nem. Lily Yu írása nem több, mint aminek látszik: egy tisztességesen kidolgozott parabola, extrák nélkül.

Mike Resnick: The Homecoming (A hazatérés)

Több idei jelölt novellára jellemző volt a családi kapcsolatok vizsgálata. Amellett, hogy Resnické az egyetlen szigorúan vett science fiction a jelöltek között, itt is ez a helyzet. A fiú visszatér idős szüleihez látogatóba, miután hosszú éveket töltött egy távoli bolygón. Ahhoz, hogy életben tudjon maradni az idegen környezetben, testét radikálisan meg kellett változtatni: feje egy rovaré, végtagjai is módosultak. Apja teljesen el is idegenedett a „lénytől”, alzheimeres anyja pedig végig jelmezesnek hiszi a kedves idegent. Több izgalmas problémát is felvet az írás. Például, hogy meddig mehet el az ember a tudás megszerzésében, és mi teszi az embert emberré. Legalább ilyen fontos kérdés, hogy mennyire képesek a korábbi generációk elfogadni az újabbakat. Lehetséges-e megbékélés olyan hosszú távollét és megvetés után? Persze Resnick válaszai nem feltétlenül egyeznek meg azzal, amit az olvasó adna a kérdésekre, de az olvasó aligha marad közömbös az írást olvasva.

Nancy Fulda : Movement (Mozgás)

Az írás az autizmus egy sajátos formáján alapszik: a főhős ugyan teljes mértékben felfogja a külvilágot, azonban mondatai megfogalmazására órákra, vagy akár napokra van szüksége. Nem csoda, ha családja – ismét a család motívuma! – nem érti meg, így egy kísérleti gyógymódnak kívánják alávetni, amely talán normál sebességűvé tenné. Ezzel azonban elveszne a lány csodálatos adottsága, rendkívüli tánctehetsége. Az eseményeket a főszereplő nézőpontjából ismerjük meg: tisztában vagyunk vele, hogy szellemileg teljesen ép, de ezt kívülről nem tudhatják. Hasonló a problémafelvetés, mint Elizabeth Moon: A sötét sebessége című regénye kapcsán: lehetséges, hogy gyógyítható az autizmus, de egyáltalán beszélhetünk-e betegségről és ugyanaz marad-e az ember a kezelés után? Megható, elgondolkodtató írás.

Ken Liu: The Paper Menagerie (A papír állatsereglet)

Ha csak az irodalmi színvonalat nézzük, Ken Liu írása egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. Főszereplőjének édesapja katalógusból választott magának kínai feleséget, aki még évtizedek múltán sem illeszkedett igazán be új, amerikai hazájába. Hősünknek kisgyermekként természetes volt anyja eltérő származása, ám idővel gúny tárgya lett: ahelyett, hogy megpróbálta volna megérteni, megtagadta anyját, játékai közül pedig száműzte titokzatos módon élő papírállatait. Csak anyja halálakor szembesül azzal, milyen sorsa is volt a nőnek, mennyire igazságtalan is volt vele. A novella fantasztikum részét az eleven papírállatok adják. Ezek azonban igazából csak a gyerek és az anya szempontjából élnek, külső szemlélő nem látja a csodát. Így, annak ellenére, hogy egészében remek írásról van szó, nem lennék elégedett, ha ez kapná a díjat.

John Scalzi: Shadow War of the Night Dragons: Book One: The Dead City: Prologue (Az éjsárkányok árnyháborúja. Első kötet: A halott város. Prológus)

 Ezt is megértük: egy áprilisi tréfából Hugo-jelölt írás lesz. Talán éppen a tor.com-on (ahol ez az írás is helyet kapott) jelent meg egy gyűjtemény a legközhelyesebb fantasy címekről, természetesen a „sárkány”, a „háború” és az „éj” igencsak az élmezőnyben voltak. Meg is született a létező legközhelyesebb fantasy cím: ennek az írásé. Aztán 2011. április 1-jén büszkén bejelentették, hogy elkészült a szóban forgó Scalzi-regény. Az eddigiekből talán nyilvánvaló, hogy a dolgot egy percig sem szabad komolyan venni. Paródiáról van szó, nem annyira konkrét mű paródiájáról, mint inkább stíluséról: a high fantasy kliséit a végletekig fokozza, az egészet pedig némi Monty Python-i humorral fűszerezi. Áprilisi tréfának jó, Hugo-díjasnak már nem lenne olyan jó vicc.

 A szokásoktól eltérően nem pontoztam a novellákat, annyit azért elárulok, hogy nálam Mike Resnick vinné el a Hugót.

Hozzászólások

hozzászólás