SFmag

Korunk élő klasszikusának, Ursula K. Le Guinnek a Szigetvilág (Earthsea) történetei mellett leghíresebb fiktív világa az ún. Hainish Cycle. Ez a sci-fi univerzum egymástól függetlenül is élvezhető művekből áll, és az 1966-os Rocannon’s World óta az írónő folyamatosan publikál ide tartozó írásokat. Hain az a világ, ahonnan az emberiség másodszor indul felfedezni a világűrt, összefogva az évezredekkel korábban benépesített és egymástól hihetetlen mértékben különböző világokat. Ezeknek a világoknak a közössége az Ekumen, amely az azonnali üzenettovábbítás technológiájával és a majdnem fénysebességgel közlekedő csillaghajókkal tartja fenn a bolygók közti kapcsolatot. Magyarul a haini történetekből eddig két regény és néhány novella jelent meg. 2011-ben a Delta Vision kiadta a harmadikat, a 2000-es, Locus-díjas A rege (The Telling) című könyvet. Le Guin ugyan az 1974-es A kisemmizettek (The Dispossessed) óta nem írt Haini regényt, mégis aki már olvasott ide tatozó írást, az első oldalak után bizsergetően ismerős világot talál maga körül.

A történet kezdetén Szatí, a Terráról érkező mobil – a Hain felderítői, nagykövetei és tudósai egyben – Aka világának tanulmányozását kapja feladatul. Aka az elmúlt évszázadban gyökeres változásokon ment keresztül, köszönhetően a külvilágiak érkezésének. Ez azonban korántsem egyértelműen pozitív fejlődés: a régi világot az új rendszer, a magát csak Társaságnak nevező államhatalom igyekszik teljesen eltörölni. A régi írást betiltották, ahogy a történelmet és a szokásokat, és új, bürokratikus társadalmat kívánnak kiépíteni. Azonban messze a központtól, ahol gyenge a hatalom, az emberek még emlékeznek a régi világra, és titokban őrzik az ősi vallást, a Regét. Szatí, aki a vallási fanatizmus által uralt Földről érkezett, lassan próbálja megérteni ezt a kultúrát, és talán az egész Rege sorsa azon múlik, sikerül-e felfognia, mi is történt ezen a bolygón az elmúlt évszázadban.

Le Guin könyvei nem a sodró lendületű történet miatt jók, ezt érdemes talán elsőre leszögezni. Tehát aki arra vár, hogy a fordulatos cselekmény és az izgalmas rejtélyek magával fogják rántani, talán ne ezt a regényt vegye kézbe. Ugyanis A Rege nem ezért remek könyv. Mert az, függetlenül attól, hogy nem nagyon történik benne semmi. A Rege világa kicsit olyan, mint Tibet a kínai megszállás alatt. Noha az analógia nem tökéletes, mégis sok hasonlóságot találhatunk. Itt is egy ateista és technika-központú hatalom az elnyomó, ami példának a nála fejlettebb világokat tekinti, és hozzájuk próbál hasonulni, kisebb-nagyobb sikerrel. Akán is megtörtént egyfajta kulturális reform, a régi hiedelmeket és életformát szintén üldözik, ahogy a modern Kínában. A Rege ráadásul egy erősen a keleti vallási-filozófiai rendszerekre emlékeztető jelenség, a regény második felében pedig egy olyan utazást ír le a szerző, ami akár egy, a tibeti hegyek titkos kolostoraiba történő zarándoklat is lehetne. De Le Guin intelligensebb és ötletesebb író annál, hogy egyszerűen felhasználja ezt az analógiát. Aka ugyanis más, a szerző túllép ezen az alaphelyzeten. Tisztában van vele, hogy könnyen válhatna egyoldalúvá a világ bemutatása, és bár a Rege civilizációját tartja fontosnak és védelemre érdemesnek, Szatín keresztül mégis néha megvillantja, hogy ez talán még sem az egyedüli jó Akán, talán a Társaságnak is megvannak a maga pozitívumai. Néhol persze azért érezhető, hogy túlzásba esik az ősi világ magasztalásánál – ami valljuk be, számtalan műnél az adott civilizáció nem ismeréséből fakad és a kritikátlan imádatban merül ki –, de ez egyáltalán nem zavaró, és látszik, hogy Le Guin végiggondolta, mit miért vet papírra.

Ha mindenáron valami zavarót akarnék keresni a könyvben, az egyik ilyen biztos az lenne, hogy kicsit olyan, mint maga a regénybeli vallás, a Rege. A leírt epizódok és tanmesék nem egykönnyen feldolgozhatók, az olvasónak, ha minden részét ki akarja élvezni a könyvnek, bizony el kell gondolkodnia az olvasottakon. Nem mondom azt, hogy számomra minden világos lett, de mindenképpen érdemesnek tartom az olvasásra. Amit viszont nagyobb problémának tartok, az a regény lezárása. Túlságosan hirtelen történik a korábbi lassú folyású cselekményhez képest, nem éreztem eléggé előkészítettnek. Logikusnak tűnik, és akár el is fogadhatnánk, de valamiért mégis kilóg a filozofálós, elmélkedős regényből a profán feloldásával. Talán Le Guin is úgy volt a könyvvel, mint én: nem a cselekmény a lényeg. Ahogy a Regével kapcsolatban elhangzik: minden történet csupán egy része az egésznek, és valójában azzal, hogy elolvassuk a könyvet, Aka története még nem ér véget.

Aki tehát szerette A sötétség balkezét, vagy érdeklődik a szocio-sci-fik iránt, esetleg nem zavarja, ha izgalmas cselekmény helyett vallásfilozófiai gondolatokat olvas, az bátran a kezébe veheti A regét. Azonban másoknak is érdemes nekikezdeniük a regénynek, mert saját világunkkal kapcsolatban is – ami igazából minden jó science fiction jellemzője – érdekes gondolatokat indíthat el bennük.

Hasznos információ:

• A regény elnyerte a Locust és az Endeavour Awardot.
• A Hainish Cycle-ből eddig A sötétség balkeze (The Left Hand of Darkness) és a A kisemmizettek (The Dispossessed) című regény, valamint A szerelem az szerelem (Coming of Age in Karhide) és A segrik ügye (The Matter of Seggri) című novellák jelentek meg.

Hasznos linkek:

A szerző honlapja

Hozzászólások

hozzászólás