Általában ritkán ébreszt tömeges érdeklődést, amikor egy jól meghatározható zsánerű szerző valami újjal kísérletezik, pláne, ha ketten vágnak bele egy projektbe. Itt van Paolo Bacigalupi és Tobias S. Buckell, mindketten még eléggé új és újszerűen alkotó arcok az SF világában, de egyikük sem próbálkozott még fantasyvel. Ugyan mindkettejükben ott van a zsánercsavargatóan modern „punk” mentalitás, a fantasy mindig is egy egészen másfajta hozzáállást és felkészültséget igényelt: a természeti törvényeket jobb esetben újra fel kell hozzá találni, és az sem árt, ha az ember el tudja kerülni az untig használt sablonokat.

Ez a két író, ha még nem csapódott volna le ebből a bekezdésből, nekilátott egy közös fantasyvilág megteremtéséhez, majd egy-egy kisregénnyel be is mutatták nekünk azt. Ezek: The Alchemist (Bacigalupi) és The Executioness (Buckell). Csendben, majdhogynem észrevétlenül követték el ezt a kis csínyt, s nem bolygattak meg semmiféle határokat a zsánerek között.

Ami engem illet, örülnék, ha több tudományos-fantaszta próbálkozna a kitalált világok és a varázslatosság kényes kérdéseivel, mert ahogy pl. Brandon Sanderson munkásságából is látható, a logikus és tudományos alapokra helyezett mágiarendszerek és világépítés kifizetődő is lehet. Egy ilyen lenyűgöző, folyamatokra, hatásokra-ellenhatásokra felépített csoda-architektúra megemeli a varázslatos világokat bemutató regények minőségét, hihetőbbek lesznek, és talán szélesebb olvasóközönséget is magukhoz tudnak csábítani. Mint a techno-thriller örök rajongója, szívesen fogadom ezt az irányzatot. Bacigalupi és Buckell pedig leültek, hogy kidolgozzanak egy történeti keretet, amelyre mindketten írtak egy-egy kisregényt. A legfontosabb kérdés, amit feltettek: mi a mágia ára? Ebből kiindulva alkották meg ezt a különleges, kétoldalú irodalmi desszertet.

Ebben a kísérleti műben a mágiarendszer tulajdonképpen nem annyira bonyolult: a varázslat bármire képes, hatalma szinte korlátlan. Ám, ha valaki varázsol, akkor, hogy is mondjam… előbújik a gaz. Akárhonnan. Tekergő indák, fullasztóan vastag szárak, méregtől csöpögő tüskék. Minél többször használják a varázslatokat az emberek, annál jobban ellepi a házakat-utcákat-városokat a kipusztíthatatlan zöldség-fertő. Így a mágia révén élhetőbbé tett világ előbb-utóbb teljesen élhetetlenné válik. A varázshasználókat tehát a hatalom megpróbálja ellenőrizni, korlátozni, majd üldözni s végül halálbüntetéssel sújtani.

Bacigalupi első személyben íródott kisregénye egy alkimistáról szól, aki minden vagyonát elveszítette; egyedül próbál gondoskodni a lányáról, miközben paradox módon szórja el a családi vagyont a kísérleteire. A pénzszórás viszont jó célt szolgál: feltalálni a mágiától növekvő növény ellenszerét. Nagyszerű felütés, mert mind érzelmi, mind gondolati szinten megmozgatja az olvasót: aggódunk a beteg kislányért, a világ helyzetén töprengünk, aztán jön a bonyodalom, hogy mi van, ha tényleg sikerül megtalálni az ellenszert? A következmények, mondanom sem kell, talán borzalmasabbak, mint az alaphelyzet. Fantasztikus, lenyűgöző kisregény, amely a logikus világépítés mellett nem feledkezik meg arról sem, hogy visszahozzon egy keveset a meseszerűségből, ami annak idején a fantasyt azzá tette, ami. Gyönyörű írás, rövidsége pedig megbocsáthatatlan.

Buckell kisregénye más utakra visz el minket. Történetesen egy hóhér lánya a narrátor, aki apja betegeskedése miatt kénytelen elvállalni egy kivégzést. Ezzel olyan hírnévre tesz szert, amely még akkor is kísérti, amikor egy másik birodalom rablóbandái elragadják a gyermekeit. Az ő utazása, bár érzelmi indíttatású, mégis társadalmi kérdések mezejére téved. A két szembenálló állam érdekei, motivációi a harcra, kulturális különbségek, vallási tanítások kerülnek terítékre, miközben a kivégzőlány megpróbáltatásai során egyre érettebb harcossá válik. Ez a kisregény, bár önmagában egészen figyelemreméltó, nem hozza azt az érzelmi hullámvasutat és megállíthatatlan olvasási élményt, mint Bacigalupi írása. Távolságtartóbb és szárazabb. Persze, az is előfordulhat, hogy egy eltérő ízlésű olvasónak pont ez lesz a kedvence.

Akárhogy is, tökéletes párosítás, meghökkentően jól összefűzhető komplementerek. Eleinte csak hangoskönyvben adták ki őket, de a Subterranean Press jóvoltából két vékonyka (90-90 oldal), limitált kötetben is megvehetjük a történeteket. S ha ezt egy kicsit extravagánsnak érezzük, ésszerű áron az elektronikus változat is a rendelkezésünkre áll. Bár gyorsan fogyasztható ez a duplaburger, mégis ajánlom az ínyenceknek. A jóllakottság igénye nélkül: két csipetnyi varázslat, két délutánra elég intelligens eszképizmus, két fiatal író, akikre érdemes figyelni.

***

További információk:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon