Lissa Price debütáló YA regénye, A testbérlők, idén márciusban jelent meg angolul, így enyhén szólva is kellemes meglepetés volt, hogy az Agave kihozta a Könyvhétre. Kétrészes sorozat első kötetéről beszélünk, melyet Lissa honlapján futurisztikus thrillerként jellemeznek – én erre szavazok –, az LA Times sci-fi disztópiaként emlegeti, az Agave pedig fantasy thrillerként sorolja be. Emellett a hátsó borító szerint “az Éhezők Viadala méltó örökösét” tarthatjuk a kezünkben, de véleményem szerint fiatalabb, a YA műfajjal ismerkedő olvasóknak szól ez a könyv. Aki kedvelte Scott Westerfeld magyarul is megjelent Csúfok sorozatát, vagy Anna Carey (kint is csak második résznél tartó) Eve-trilógiáját, az nagy valószínűséggel A testbérlőket is szeretni fogja.
A tizenhat éves Callie egy olyan jövőben kénytelen élni, ahol a spóraháborúkban meghaltak a húsz és hatvan év közöttiek, mivel a társadalom legsebezhetőbb tagjait oltották be először a kifejlesztett vakcinával. Technikailag fejlettebb társadalommal van dolgunk; az életkor kitolódott akár kétszáz évre is, így már a háború előtt meghozták az Idősek Alkalmazását Védelmező Törvényt, mely szerint a tizenkilenc év alattiak nem vállalhatnak munkát. A háború után egy évvel járunk, és a törvény miatt rengeteg elárvult, munka nélkül maradt fiatal tengődik a városok szegénynegyedeiben. Akiket el tudnak kapni a “lassú lábú”, ám tapasztalt szépkorú rendfenntartók, a marsallok, azokat vagy intézetekbe dugják, vagy nehéz fizikai munkára kényszerítik. Azon fiataloknak, akiknek még élnek az általában gazdag rokonai, gondtalan életben van részük. A középosztálybeli szépkorúakra (mert vannak szépkorú pultosok és portások is) azonban nem tér ki a történet.
Callie-nek nem csak magára, hanem beteg öccsére is vigyáznia kell. Mielőbb rendes szállást és gyógyszert kell szereznie, így utolsó lehetőségként ellátogat egy nyilvánosság előtt nem létező intézménybe, a testbankba, hogy a testét kölcsönözze az izgalmakat kereső, kőgazdag szépkorúak számára. A bérlés alatt a bérlő veszi át a test fölött az irányítást, a kiskorú nincs öntudatánál és emléke sincs később a történtekről.
Az orvostudománynak köszönhetően a hegek és a sebek könnyűszerrel gyógyíthatók, de a testbérlés szigorú szabályai szerint komoly pénzbüntetéssel jár, ha veszélyeztetik a kibérelt test épségét, vagy szexuális kapcsolatot létesítenek a bérlők. Callie utolsó bérlése alatt valami balul sül el, és a meghibásodó chipnek köszönhetően idő előtt magához tér. Az igazi gond akkor kezdődik, amikor rádöbben, hogy a bérlője a kiskapukat kijátszva meg akar ölni valakit.
Olvasás közben ahelyett, hogy elmerültem volna a történetben, folyton megakadtam a logikai hiányosságokon (fejlett orvosi technológia mellett a szépkorúak ráncosak). Természetesen jelen vannak a YA-re jellemző egyszerűsítések – például a bérlés ideje alatt tilos a szexuális kapcsolat –, de még ezzel együtt sem tudtam elfogadni az igazán erős ok-okozati öszzefüggések hiányát, mert úgy éreztem, hogy a nagy társadalmi változásra adott (és sokszor sajnos a jelenetekben is megjelenő) reakciók nem reálisak.
Leginkább az említett törvénnyel nem vagyok kibékülve. Eltűnt egy teljes generáció, az öregek pedig féltik az állásaikat? Szerintem egy ilyen világban alap lenne a gyerekmunka (például a lassú marsallok toborozhatnának a fiatalok közül, ha már nem tudják utolérni őket), súlyosabb esetben megjelenne akár a személyi rabszolgatartás, prostitúció, vagy ellenpólusként léteznének alulról szerveződő segélycsoportok és menhelyek. Számomra furcsa volt, hogy a szépkorúak gyakorlatilag teljes közönnyel tekintenek a fiatal generációra – hangsúlyozom, hogy csak egy év telt el a háború óta –, ahelyett, hogy legális módon megpróbálnának hasznot húzni belőlük; vagy érzékenyebben reagálnának a jelenlétükre, mert elvesztették a saját gyerekeiket.
Maga a testbérlés koncepciója teljesen új dolognak számít a YA tematikában, és pontosan ezért kaphatott ekkora hírverést. Ez egy elég komoly erkölcsi dilemma, bár Price nem használja ki teljesen a korábban említett egyszerűsítések miatt. A könyv kétharmadánál beleborzongtam a nagy fordulatba, de sajnos azt is csak kutyafuttában sikerült kibontani. A folytatásban vélhetően nagyobb szerepet kap majd.
Lissa Price
A cselekmény gyors ütemű és jó pár kiszámíthatatlan fordulatot tett bele a szerző, illetve egy igen erős függőben hagyott véggel fejezte be a részt. Callie kivételével az összes szereplő kétdimenziós maradt, sőt az emberi kapcsolatokat, az öccsével való viszonyát, vagy az alapvetően a zsánerben fontosnak számító szerelmi szálat sem sikerült igazán jól megfogni. Ez az érzelmi felszínesség szintén azt támasztja alá, hogy fiatalabb kocsoportot céloz a könyv.
Konklúzió: egy YA könyvet el lehet adni gyengén kidolgozott, ám érdekes háttérvilággal is, ha van benne egy különlegességnek számító ötlet, gyorsan pörög a cselekmény, és ha a karakterhez kötődni tudnak a fiatalabb olvasók.
Kapcsolódó link:
A cikket Tóth Fanni írta.
Hozzászólások
[Kemese Fanni további írásai]
