A Nero Blanco Comix kiadásában jelent meg nemrég a francia képregény mestereinek, Roger Lécureux-nek és Raymond Poïvet-nek tudományos-fantasztikus képregénye, A fantasztikus kert, mely A reménység úttörői című sorozat egyik darabja. Hogy miért éppen erre a részre esett a választás bemutatkozó kötetként, az rejtély a számomra, hiszen ezek az úttörők (akik egy nemzetközi csapat) a Vaillant folyóiratban már korábban is rengeteg kalandban vettek részt (eleinte még épp Reménység névre keresztelt űrhajójukkal), ám a témaválasztásnak igen megörültem, ugyanis méretváltozásos fantasztikumról van szó, és az ebben rejlő rengeteg cselekménybeli és grafikai lehetőséget a mű alaposan ki is aknázza.

Tangha (francia fizikus) már napok óta nem hallott a szabadságát töltő Maud (amerikai orvos) felől, ezért Rodion (szovjet fizikus) és Tsin-Lu (kínai vegyész) társaságában ellátogat a vidéki kastélyba, ahonnan Maud a legutolsó levelét küldte. Dickens professzor, a kastély tulajdonosa letagadja, hogy ott járt a doktornő, csakhogy amikor a többiek megtalálják a cipőjét, töredelmesen bevall mindent. Legújabb találmánya képes rovarméretűre zsugorítani az embert, és egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően Maud is összement, mint a Szalinski-család gyermekei vagy a Kockásból ismert Vigyázz, jön a macska! hősei. Sajnálatos módon Maud egy döglöttnek hitt szitakötő hátán a kastély kertjébe repül, úgyhogy barátainak nem marad más választásuk: maguk is parányira zsugoríttatják magukat, hogy a megmentésére siessenek. Hősies vállalkozás csakugyan, hiszen az óriási növények és állatok között rengeteg veszedelem fenyegeti őket, ráadásul nem csak szúnyogok, hangyák képében: egy egyszerű, ártalmatlan vízcseppecske is könnyen a vesztüket okozhatja.

Tudnunk kell, hogy a képregény nem mai darab, 1953-ban született, ennek megfelelően érződik rajta a kor hangulata valamint az akkoriban divatos grafikai megoldások mellett a múlt század közepének fantasztikumára jellemző, kalandokba csomagolt tudományos ismeretterjesztési igény is. Bonyolult jellemek és művészieskedő képi megoldások helyett precízen kidolgozott környezetábrázolást kapunk a szigorúan elrendezett képkockákon. A növények és az Döglött darázsállatok akár egy természetrajz-tankönyv illusztrációiként is megállnák a helyüket (Poïvet, a rajzoló nagyítóval tanulmányozta saját kertjének lakóit, hogy aztán hibátlanul lerajzolhassa őket), és ezeknek a lényeknek a viselkedését is gyakran kísérik magyarázatok, szóval ízig-vérig klasszikus értelemben vett science fiction történetről van szó.

Egyfajta naiv bájt kölcsönöz a történetnek a kalandos fordulatok kissé zsúfolt egymásutánisága és a szerencsés véletlenek a legnehezebb helyzetekben, ez ugyancsak a kor számlájára írható. Akik azonban szeretik a képregényeket, ám csömörük van már a szuperhősös vagy a japán vonaltól, gyermekkoruk rajongó lelkesedését élhetik újra, ha ezt a francia képregényt a kezükbe veszik.

Chelloveck

Link:

A Reménység úttörői története, három részben, Bayer Antal tollából.

Chelloveck oldala, ahol még többet olvashatunk mikroemberekről.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Eddig 9 hozzászólás.

  1. zagrosz szerint:

    Nem vagyok benne teljesen biztos, de mintha a képregénynek megjelent volna egy ifjúsági regényes feldolgozása a rendszerváltás előtt. Gyerekként olvastam egy könyvet, ami az ismertető alapján alapján rengeteg hasonló elemet tartalmaz: összemenés, halottnak hitt szitakötő hátán utazás a közeli patakhoz, a természet eddig ártatlan erőivel vívott élet-halál küzdelem, miközben az író megismertet minket egyes fajok életmódjával (pl. búvárpók, lótetű, fürkészdarázs, levéltetvek). Viszont más szereplőkre, egy öreg professzorra és egy csapat gyerekre emlékszem. Sajnos eddig az interneten nem sikerült nyomára bukkannom a könyvnek.

  2. Chelloveck szerint:

    Pedig ha létezik ez a könyv, akkor engem is érdekelne.

  3. zagrosz szerint:

    Ha lesz egy kis időm, megpróbálom megkeresni, biztos megvan a házban valahol.

  4. crei szerint:

    zagrosz: Annak idején az egyik Kockásban volt egy ilyen sztori, én imádtam. Nem lehet, hogy erre gondolsz?

  5. zagrosz szerint:

    crei: a Kockás nem képregény volt? Én normális regényre emlékszem (amiben időnként azért lehetnek illusztrációk).

  6. crei szerint:

    Jahh, értem. Persze a Kockás az képregény volt, én értelmeztem félre.

  7. Kampec szerint:

    Az a darázsos kép ismerős. Mintha a Galaktika 7-ben mutatták volna be a kötetünk képeiben. A külföldi SF képregényekről írt benne Kuczka mester.

  8. eloy szerint:

    Jan Larri – Ezer kaland erdőn, mezőn; Móra ’64
    Óriási élmény volt annak idején, megalapozta a „mikrokozmoszhoz” fűződő viszonyomat. Hasonló még: Tőke Péter – Óriásvilág; Móra (Delfin könyvek) ’85

  9. Chelloveck szerint:

    Köszi, Eloy!
    Imádom a miniemberest, kötelezően beszerzendő könyv lesz nekem!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon