Idén április 6 és 9 között rendezik meg a 2012-es Eastercont, ahol az 1970-ben létrehozott, rangos brit science-fiction díj, a BSFA-award győztesét is kihirdetik. A díjat többek közt olyan neves szerzők kapták meg eddig, mint például Arthur C. Clarke, Philip K. Dick, Brian W. Aldiss, Dan Simmons, Iain M. Banks, China Miéville, Alastair Reeynolds vagy Ian McDonald. A következő napokban végigvesszük és bemutatjuk Nektek az idei jelölteket. A jó hír az, hogy reményeink szerint nem egy közülük előreláthatóan még idén magyarul is olvasható lesz.
A jelöltek:
- Kim Lakin-Smith: Cyber Circus (Newcon Press)
- China Miéville: Embassytown (Macmillan)
- Christopher Priest: The Islanders (Gollancz)
- Adam Roberts: By Light Alone (Gollancz)
- Lavie Tidhar: Osama (PS Publishing)
Ritkán esik meg, hogy a BSFA döntősei között kiskiadók, szinte ismeretlen szerzők tűnjenek föl. Márpedig pontosan ez a helyzet a Cyber Circussal. Mégis, elég rápillantani a borítóra, és rögtön úgy érezzük, mintha egy régi jó ismerőst köszöntenénk újra, mintha ezeket a színeket, ezeket a karcokat láttuk volna már valahol, valakitől. ( Az alkotó Vincent Chong).
Ez az ismerős érzés végigvonul az egész köteten. Részleteiben korrektül kidolgozott darabokból rakta össze Kim Lakin-Smith a történetet, és bár ez részben szándékos, azért látszik és bizony zavaró az illeszték.
A történet alternatív történelmi, posztapokaliptikus helyszíne például egy mágikus steampunk világ. Ám amikor az elsivatagosodott Föld reménytelensége találkozik a korlátokat nem ismerő, sötét mágiával, akkor nem erősítik, inkább kiölik egymás hatását. Ha láthatólag mindere van lehetőség, akkor nincs ereje a reménytelenségnek.
Ugyanez a helyzet a szereplőkkel. Ismerős sorsok, ismerős zsáneralakok alkotják a cirkusz magját, és a regény elolvasása után is úgy érezzük, nem tudtunk meg róluk sokkal többet, mint amennyit Herb, a porondmester konferálása az első oldalon elárul. Hiába tudjuk meg a kötet végi mini-önéletrajzból, mennyi alternatív kultúra, mennyi színjátszás, mennyi gender studies-zal töltött év kristályosodik ki a Kibercirkuszban, olvasás közben csak érteni véljük a szándékot, átélni annál nehezebben tudjuk.
Mint minden a regényben, ez is két, látszólag egymáshoz nem illő rész összeforrasztásából fakad. Egyszerre kapunk ugyanis egy, a legjobb kalandregényeket idéző cselekményt (fura csapat menekül egy vérszomjas rabszolgakereskedő-főstrici elől), és egy mondanivalót, amely jelentést próbál adni minden mozdulatnak, minden inditéknak.
Disznószív, a mágia és a sebészet doktor Moreau-i gyermeke, beleszeret a Farkaslányba. Hellequin, a SólyomSzem, a haditechnika által megnyomorított-megáldott szuperkatona gépi szemével mindent lát, csak a saját múltjával nehéz szembenéznie. Nim, a testmódosítással ellenálhatatlanná tett exkurtizán, mint a repülő Kibercirkusz gőzpunkkal beoltott Inara Serrája. És Lulu, a transznemű légtornász, meg a többiek…
Mind-mind magukban hordozzák a lehetőséget, hogy a képzelt történeten keresztül valódi problémákról meséljenek nekünk, de ha golyózáporban kell pattogni, ha vérszomjas óriásszöcskék és földalattjáró csodamasinák loholnak a nyomukban, akkor bizony nem marad másra idő, mint gyorsan felskiccelt, át nehezen élhető problémavázlatokra.
És ugyanez a görcsösen akart mondanivágyás az, ami megmérgezi a történetet, hogy valóban a lovak közé legyen dobva a gyeplő, hogy az egyetlen, nagy üldözési jelenet valóban fékevesztett robogás legyen.
A Kibercirkusz két trend metszéspontjában helyezkedik el. Egyrészt kapunk egy valóban punk attitüdöket mutató, steampunk regényt, ami meg is adja a gőzpunknak a kegyelemdöfést, másrészt pedig beilleszkedik a mostanában egyre divatosabb, cirkuszkörnyezetben játszódó művek sorába. Mégis, egyik vonulatnak sem lesz a mesterműve.
A kötet tartalmaz még egy előzmény-novellát is, ami szintén nem könnyíti meg a helyzetünket – békebeli hangulata annyira idegen a regénytől, hogy csak néhány tényszilánk fűzi őket egybe.
Mindezek ellenére nem rossz regény a Cyber Circus, csak szívfájdítóan közepes, és azért fáj a szív, mert látszik, hogy pont a többre vágyásban botlik meg. Kim Lakin-Smithben ott van az ígéret, hogy későbbi regényeiben, ha hagyja összefőni az ötleteket, erős, tudatos prózát kapjunk. Ez még nem az.
További információk:
Hozzászólások
[rorimack további írásai]
