SFmag

A tegnapi, román SF szerzőket bemutató cikket folytatva íme néhány további ottani szerző, akikről érdemes tudnunk.

Cristian Mihail Teodorescu középiskolásként, a ’80-as évek elején kezdett sci-fi történeteket írni. Mivel fizikus, erős természettudományos beállítottsága írásaiban is megmutatkozik, a hard SF témáit azonban irodalmilag is érdekessé, újszerűvé igyekszik tenni. Tíz éves kora óta érdekli a fizika, a kvantummechanika és a relativitás-elmélet.

Mindezidáig két novelláskötetet publikált, regényeit azonban nem érzi elég érettnek a megjelenéshez. Jelenleg egy olyan művön dolgozik, amelyik lényegében Lem Kiberiádájának „folytatása” lesz, tudományos vonulattal – különösen érdeklik a régi SF mesterművek újrafeldolgozásai a modern fizika eredményeinek felhasználásával.

Ami a morális üzenetet illeti, a szót „filozófiai” és „emberi” szavakra cserélné, ez esetben a morális üzenet fontos. „A szórakoztatás adja az alapritmust, az vonja be az olvasót a történetbe.”

A romániai SF helyzetet látva úgy gondolja, az angolszász SF befolyása felmérhetetlen, és erős versenyhelyzetet teremt a piacon, az viszont az egyes szerzők személyiségén múlik, mennyire igényesek a munkáikra, és hogy mennyire olvasottak. Meglátása szerint nem csupán a zsánerműveket, illetőleg sci-fin belül sem az angolszászt kell ismernie annak, aki író akar lenni.

SFmag.hu: És hogy állnak az olvasók a román szerzőkhöz?

Szerencsére az olvasók újabban ismét a hazai sci-fi és fantasy felé fordulnak, miután túltelítődtek az angolszász SF-F kultúrával, irodalommal.

SFmag.hu: Mit gondolsz, lejárt az SF találkozók kora?

Talán, de a társadalmi megmozdulások sokszor megjósolhatatlanok. Minden a rendezők személyiségén, „kisugárzásán” múlik. Az emberek általában nem csak az SF-F tematika miatt mennek ilyen rendezvényre, hanem mint egyének, személyes találkozásokra vágynak hozzájuk hasonló emberekkel.

SFmag.hu: Mit tanácsolsz a kezdő SF-F íróknak?

Olvass, olvass, olvass és írj, olvass, olvass és írj, olvass és írj, szinte halj bele, hogy a legjobbat nyújtsd abban az elképzelt Valóságban, amelynek te magad vagy a Teremtője. Egyszer halj meg. Ne várj túl sokat attól, hogy még mindig életben vagy. Isten is így csinálta.

***

Liviu Radu 1948. november 20-án született Bukarestben, tagja a Romániai Írók Szövetségének és az SRSFF-nek. 1992 óta nyolc regénye jelent meg, ezeken kívül további nyolc novelláskötetet és egy nem fikciós kötetet jegyez. Több mint száz elbeszélése és ugyancsak százas nagyságrendben mérhető cikkei, könyvajánlói jelentek meg magazinokban. 2005-ben a Galaktika is közölt tőle novellát. Vonzza az alternatív történelem, a vallás és SF, de szívesen ír urban fantasyt, sőt, vámpíros történeteket, horrort is. Most március 17-én regényét (Questionnaire for ladies who were secretaries of some very nice men – Chestionar pentru doamne care au fost secretarele unor barbati foarte cumsecade) egy bukaresti kiadó pályázatán kiválasztották, és angol nyelvre fogják fordítani, hogy megjelentessék az Egyesült Államokban.

SFmag.hu: Miért foglalkozik fantasztikus irodalommal?

Mert ez passzol legjobban ahhoz, amit mondani akarok. 1992-ben kezdtem el írni, leginkább azért, hogy bebizonyítsam, erre is képes vagyok. Az eredeti szakmám elemző-programozó, 1995 és 2004 között az egyik minisztériumban számítástechnikai igazgatóként is dolgoztam, de emellett nagyon szeretem a történelmet.

SFmag.hu: Mit gondol a romániai SF írókról, helyzetükről?

A romániai SF írok nagyon jól írnak, sőt, azt mondanám hogy jobban is, mint a mainstream írok nagy része. Az angol nyelvű SF írók alapművei nem csak az írók, hanem a rajongók általános műveltségéhez is hozzátartozik. Tudtommal több angol nyelven sci-fit olvasó van, mint akik románul olvasnak, így hát, ha nem írunk legalább annyira jól, mint ők, akkor nincs esélyünk. Az esélyek azonban elég kicsik, mert a kiadók nem segítik az írókat, mindenki magát kell reklámozza. A Vladimir Colin díj korábban értékmutató volt, mert csak a legjobbak kaphatták meg, azonban nem minden évben osztották ki, és előfordult, hogy több évet is összevontak.

Radu szerint mindez gátat szab a romániai szerzők külföldi publikálásának is.

***

Marian Truţă 1960-ban született, Bukarestben. Első írása (1987) az Ősrobbanás című, magyar nyelvű antológiában jelent meg, azóta magazinok, SF évkönyvek közlik novelláit. A romániai SF díjakon túl 1986-ban a Romániai Írószövetség is elismerte. Számára a science fiction szemlélet, látásmód, nem csak az írásai témája. „Azon csodálkozom, miért nem próbál meg minden mainstream író sci-fit írni. Csak a nagyrészük…” Ő is gyerekként kezdett SF-et írni, de nem könyvek, hanem TV sorozatok hatására, majd felfedezte Vernét, Wellst, Karinthy Frigyest, Bradbury-t, akik máig hatnak írásaira. Nyomtatásban (és az interneten) is – saját bevallása szerint mintegy hetven alkalommal, köztük négy regénye – megjelent. Önálló novelláskötete legutóbb 2008-ban látott napvilágot. A novellákon túl cikkeket, esszéket ír SF témában. Az alternatív Föld, történelemhamisítás, alternatív történelem témái állnak hozzá legközelebb.

„A sci-fi jövője, akár az egész irodalom jövője a most formálódó olvasók olvasási kedvétől függ. Mostanság hanyatlást tapasztalunk a romániai könyvpiacon, a kiadott könyvek példányszáma csökkent.” – mondja Truţă, és ezzel a véleményével, mint azt láttuk is, nincs egyedül a romániai szerzők között.

„De azt merem állítani, hogy a sci-fi mindig is a kihívások irodalma volt, mindig sikerült kiküszöbölni nehézségeket, és alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz. A nyomtatott könyvek mellett az íróknak most már lehetőségük van arra is, hogy önmaguk adják ki könyveiket, akár a POD rendszert, akár digitális formátumot választva. Én a digitális könyv követőjének tartom magam, épp ezért a honlapomon ingyenesen letölthető néhány e-pub formátumú novellám.”

SFmag.hu: Mit gondolsz a román SF helyzetéről? Az írók, olvasók tájékozódnak a kortárs vezető külföldi SF irodalmat illetően?

A román sci-fi az utolsó húsz évben átvette a világ érverését. A román olvasók értesülnek arról, ami világszinten történik sci-fi terén, a legfontosabb műveket lefordítják. A szenvedélyes olvasók nagy része a fordítások megjelenését meg sem várja, hanem megveszi és az eredeti angol nyelvűt olvassák. Azt hiszem azonban, hogy a román sci-fi egyfajta fogyatékosságtól szenved: önmaga felé irányul, és nem afelé, amit más országokban olvasnak. Olvastam rendkívüli román írásokat, de ezek fordításban, az ország határain kívül aligha volnának képesek hatást gyakorolni. Nem azért, mert nem értékesek, hanem mert más a kulturális háttér.

***

Sebastian A. Corn tizenegy évesen kezdett sci-fit írni, aztán megkedvelte a western történeteket, nagy kedvence Karl May. Leginkább az információ-téma (különösen annak elvesztése, átalakulása, elfedése) és ehhez kapcsolódóan az alternatív/meghamisított történelem érdekli, de közel áll hozzá a disztópia is – írásaiban rendszerint semmi sem az, aminek előszörre látszik. Öt regényét tartja említésre méltónak, amelyek különböző romániai kiadóknál láttak napvilágot. Számára fontos a morális üzenet, enélkül el sem tudná képzelni az írást.

SFmag.hu: Mit jelent számodra sci-fit írni?

A sci-fi számomra jó lehetőség arra, hogy elmerüljek komoly vitatémákban. Ez a fajta irodalom megengedi, hogy gyorsan, különösebb megerőltetés nélkül foglalkozzak engem érdeklő problémákkal. Ami a kortársban patetikusnak és erőltetettnek tűnne, sci-fiben könnyednek, természetesnek, sőt, költőinek fog hatni. Nincs nagyobb ellentét annál, hogy valaki az eredetiségre törekvés igénye nélkül science fictiont akarjon írni.

SFmag.hu: Mi szolgálhat mintaként, példaként?

Az angolszász írók talán túlságosan is ismertek, másfelől minden román szerzőnek lépést kellene tartania velük, amennyire csak lehetséges. Ugyanakkor szeretnének még egy réteget is beletenni, az ő saját eredetiségüket, amely tisztán megmutatja, hogy ők nem angolszászok. Úgy érzem, a témakeresés és a stílus, irodalmi eszközök, fogások közt őrlődnek. Évtizedekre van szükség, feltéve, hogy az egész irodalom nem tűnik el, hogy a romániai science fiction írók megtalálják a helyüket az SF irodalom palettáján.

***

Silviu Genescut 11 évesen lenyűgözte Neil Armstrong holdraszállása, a kozmosz felfedezésének gondolata. A romániai televízió élőben közvetítette az eseményt, és a látvány mélyen megérintette őt. Számára a sci-fi megvalósulását jelentette. Édesapját – aki vadászpilótaként szolgált – egyszer megkérdezte, miért nem jelentkezik űrhajós kiképzésre. „Azt válaszolta, én már nem megyek a Holdra, de te majd talán fogsz. Nem jutottam el én sem (legalábbis eddig), de nagyon sokat álmodtam és írtam róla. Így vonódtam be a sci-fi irodalomba, ami számomra ténylegesen 1969 júliusában kezdődött.” Genescu a temesvári H.G. Wells SF klubhoz csatlakozott, a klub Paradox nevű fanzinjában jelentek meg első novellái az 1970-es években. 1994-ben novelláskötettel jelentkezett (D is for the EnD), melyet jelöltek a romániai SF írók társaságának díjára. 2008-ig kellett várnia a következő novelláskötete megjelenéséig, amelyért Vladimir Colin díjban részesült.

„Azért írok sci-fit, mert nem korlátoz a saját világunkra. Ténylegesen a sci-fiben csak a csillagos ég a határ, és annyiszor indulhatsz felfedezésre azon is túl, amennyiszer csak akarsz.”

SFmag.hu: Melyek a hozzád közel álló témák?

Nincs kedvencem. Azt hiszem, valamennyi alapul szolgálhat egy érdekes történethez. Örömmel figyelem, ahogy az SF mindig újrateremti saját magát, új olvasók és a média figyelmét is felkeltve. Különösen szeretem olvasni az alternatív történelmet és a hard SF-et, Greg Egan, Michael Crichton, Gregory Benford történeteit. Az űropera sem áll tőlem távol, amelyet Alastair Reynolds élesztett újra Revelation Space-ével.

A romániai SF, rajongók helyzetéről úgy gondolja, lassan kikopik az a generáció, akik még a ’80-as években alkottak, és a fiatal írókat már egészen más érdekli, más határozza meg őket. „Az internet rendkívüli eszköz, ha tudod, hogyan használd; számítógépes játékok, mozik, plázák, klubok, ezek mind vonzóbbak, mint Stephen Wolfram The New Kind of Science vagy Ray Kurzweil The Age of the Spiritual Machines c. művei.”

Genescu meggyőződése szerint, aki sci-fi írásra adja a fejét, nem fordíthat hátat a tudományos műveltségnek, tájékozódnia kell az új felfedezésekről, találmányokról, mert sci-fit olvasva e háttérismeret nélkül egyre kevésbé fogja olvasóként is megérteni. Íróként pedig magának is feltalálóvá kell válnia. Mindezt egyre kevesebben tartják szem előtt, ami Genescut aggasztja.

Ami pedig a külföldi publikálást illeti, „a román szerzők nem jutottak messzire. Tony Chester, a brit Phoenicians Sci-Fi Társaságtól azt mondta nekem, hogy amikor megpróbálta elolvasni az egyik, angolra fordított román SF antológiát, olyan volt, mintha keresztrejtvényt fejtett volna. Sajnálom, skacok!”

Hozzászólások

hozzászólás