Előrendelhető a The Apex Book of World SF 2, benne az SFmag egyik szerkesztőjének, Kleinheincz Csillának A Single Year c. novellája. Olyan szerzőkkel szerepel egy kötetben, mint Nnedi Okorafor, Lauren Beukes, Hannu Rajanieimi vagy Ekaterina Sedia. Gratulálunk!

***

A PPKE BTK Esztétikai Tanszékének kritikai portálja 16 éven felülieknek kritikaíró pályázatot hirdet, melynek határideje 2012. március 15. Az első három helyezett pénzjutalomban részesül. A részletes kiírás itt olvasható.

***

Az SFWA nyilvánosságra hozta a Nebula-díjra jelölt művek listáját. A díjat május 20-án osztják ki. A Damon Knight nagymesteri cím várományosa már biztos: Connie Willis kapja majd meg az elismerést.

***

A New Scientist készítői bemutatták az Arc nevű új (angol nyelvű) magazint, amely a jövőt tekinti fő témájának. Első része, az Arc 1.1: The Future Always Wins megvásárolható elektronikus és nyomtatott formában is. Esszék, cikkek és novellák olvashatók olyan írók tollából, mint Bruce Sterling, Margaret Atwood, China Miéville, Stephen Baxter, M John Harrison, Hannu Rajaniemi, Alastair Reynolds és Adam Roberts.

***

Heti interjúink:

Podcast interjú Tobias Buckellel és Joe Abercrombie-val.

A Lightspeed a Nebula-díjra jelölt Genevieve Valentine-nel beszélget.

Gardner Dozois szerkesztő az urban fantasyről beszél.

Beszélgetés Ellen Datlow-val, az egyik legnagyobb nevű fantasy szerkesztővel.

Interjú Robin Hobb-bal podcastban és írásban.

Beszélgetés Ken Liuval, akit Nebula-díjra jelöltek, és Aliette de Bodarddal, akit szintén.

***

Hugo győztesek borítói

A Bear Alley blog az elmúlt évszázad Hugo nyerteseiből válogat – főleg brit borítók alapján

***

Hatalmas hirig a World SF Blogon a Requires That You Hate blog kapcsán!

***

Angliai katolikus iskolákban olyan szexuális felvilágosító pamfletteket osztogatnak, amelyekben az extra csavar az, hogy az amerikai szerző a hírhedt übermacsó Gor ponyvafantasy-sorozatból plagizál…

***

A hosszas csend után még az idén új könyv érkezik J.K. Rowlingtól, aki valóra váltotta régi ígéretét: valóban nem a Potter-sorozathoz tér vissza, hanem kifejezetten felnőtteknek írt regényt, aminek egyelőre sem a címe, sem a témája nem ismert. Kezdődhet a találgatás.

***

Amennyiben hírt, sajtóközleményt, vagy érdekes linket szeretnél megosztani velünk a fantasztikum világából, küldj levelet az sfmaglink_@_gmail.com címre. Az egyszerűség érdekében kérjük, a beérkező ajánlók ne legyenek hosszabbak néhány mondatnál. Az SFmag fenntartja a jogot a beérkező anyagok szelektálására. Az ajánlások akkor kerülhetnek be az aktuális heti hírsalátába, ha az adott héten szerda éjfélig beérkeznek.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: hírek

Eddig 5 hozzászólás.

  1. kwindu szerint:

    John Norman gorsozatáról szívesn olvasnék egy ismertetőtt 🙂

  2. Nihil szerint:

    Huh, sejtettem hogy Mr. Norman fogja kapni az első hozzászólást, és nem is tévedtem! 😀
    John Normanről az a szerény véleményem, hogy bár a ciklusa egy planetáris románcként kezdte – A Tarnsman of Gor pl. párhuzamba állítható nagyon simán A Mars hercegnőjével, mert nagyon sok az áthallás -, hamarosan átment egy BDSM ciklusba – nem véletlen, hogy manapság hamarabb találkozhatunk vele más rétegeket megcélzó netes portálokon, mint fantasztikus oldalakon.
    És ez nem – feltétlen – baj, mindenki másképpen fűszerezi a szexuális életét, esetleg annak nem létét.
    Az első regények még viszonylag ártatlanok amúgy, aztán lett ez egyre meghatározóbb. Annyira, hogy én inkább tekintem pornográf műveknek, mint fantasztikus alkotásoknak, mert több szó esik arról, hogy a hölgyek a férfiak lábai előtt hevernek, szó szerint, mint… mint bármi másról.
    A fantasy-vonulaton persze nagy ellenérzések övezik, Michael Moorcock pl. úgy fogalmazott, hogy ő nem híve a cenzúrának, éppen ezért a nagyobb könyvesboltokban a Gor-ciklust legfelülre tetetné, ahol senki nem éri el könnyen, mert ő ellene van az asszonyverésnek.
    És ez a Gor-sorozat tragédiája, hogy ha komolyan kellene vennünk – és nem a szexuális szerepjátékok “sane, safe, consensual” jelmondatának megfelelően játékosan – akkor viszont elég borzasztó dolgok vannak benne (pl. képen törölnek benne nőket, hogy azok a földre zuhannak… hát a fenébe is már… és ha komolyan vesszük azokat, melyek nagyon abszurdnak tűnnek… hát, nos, inkább ne tegyük!).
    Ami engem illet a könyvek stílusát is olyannak találtam sokszor, mint egy pornófilm dramaturgiáját, emellett unalmasnak és saját magára ártalmasnak a filozófikus önigazolásokat.
    Szóval, lehet, hogy Gor jobban megtalálná – vagy már megtalálta? – a helyét, ha nem jóval Moorcock fölé helyeznék a polcra, hanem arrébb, az erotikus művek között – ugyanis sokaknál ez az egyetlen vonzereje, míg másoknál az se. És persze azon lehet vitatkozni, hogy de hát ez fantasztikus elemeket tartalmaz… de hé, van olyan erotikus alkotás, amely westernközegben játszódik, a vásárlót mégsem az a cowboy érdekli, akinek a fegyvere a leghamarabb elsül.

  3. Nihil szerint:

    Ja, és hamár itt tartunk, én olvastam Patrick Rothfuss bejegyzését, amit a hirigben idéznek, és annak ellenére, hogy cseppet sem rosszindulatú, egy kicsit szerencsétlen és suta.
    Pedig értem én, mit akar mondani Rothfuss, hogy ő az apró, visszafogott, bensőséges dolgokért szerette ezt a lányt/könyvet, míg mások azért gerjednek rá, mert a némber/blockbuster le fogja dönteni őket a lábukról azzal, amit mutat számukra… és jobban örülne, ha mindenki azt a lányt értékelné, akibe anno ő is bele volt zúgva.
    De könnyen úgy lehet értelmezni, ahogy a hirig írója is tette, hogy a pornószínésznőben már nincs ott az a kedves geeklány, hanem kiveszett örökre. Valós életben pedig egy normális férfi nem így reagál. 🙂 (És szerintem Patrick Rothfuss egy normális férfi, aki kicsit ügyetlenül fogalmazott, mert feltételezte, hogy az olvasók számára ez evidens! :p )

  4. kwindu szerint:

    Nihil köszi ezek után baromira nem érdekelnek a Gor könyvek.

  5. DBL szerint:

    Jééé… jól látom? A Gor ciklusról beszélnek itten? 🙂
    Szerintem hótt mindegy, hogy az irodalmi primitívség harci, szexuális, vagy általános életleíró formátumban jelenik meg…
    Attól még az marad…primitív.
    Ráadásul ezekben a művekben a primitívség is elveszti eredeti varázsos báját. Azt, ami nem jó, nem rossz, hanem állapot. Amíg ez van, addig a dolog rendben van. Viszont a teremtett irodalmi primitívség pontosan az, amire gondolunk… (töröltem az eredeti kifejezésemet)… 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon