Brandon Sanderson, aki az utóbbi évek egyik legnevesebb fantasy írójává nőtte ki magát, műveinek egyik legjellegzetesebb vonása az egyedi mágiarendszerek létrehozása. Ezzel kapcsolatban a szerző két “törvényt” fogalmazott meg, melyeket alkalmaz írás közben.

Sanderson első törvénye: az író a konfliktusok megoldására csak olyan mértékben alkalmazhat mágiát, amennyire az olvasó érti annak működését. Eszerint különböztet meg “kemény” és “puha” mágiaábrázolást.

Sanderson második törvénye: a korlátok fontosabbak mint a képességek. Másképp fogalmazva: egy mágiaalkalmazót (vagy bármilyen karaktert) nem a tudása tesz érdekessé, hanem a gyengeségei.

Olvasd el az Elantris című, magyarul a Delta Vision kiadónál megjelent fantasy regényéről írt ismertetőnket, vagy a The way of kings című új, egyelőre még csak angolul olvasható sorozatáról írt cikkünket.

***

Elindult J. J. Abrams új sorozata, az Alcatraz, amely a Losthoz hasonlóan egy szigeten játszódik, rejtélyes és időutazás-jellegű problémákat vet fel. A szereplők közül Jorge Garcia és Sam Neill is megjárt már egy-egy fantasztikus szigetet, őket láthatjuk viszont a TV képernyőjén.

***

Az SF Signal “kerekasztal beszélgetése” az ifjúsági fantasztikumról, neves szerzőkkel.

***

A Horror Writers Association nyilvánosságra hozta a Century Awardra jelölt vámpírregények listáját.

***

Az Agave kiadó elkezdte csepegtetni az idei terveit, ígéreteik szerint nagyon erős lesz ez az évük. Kezdetnek jövő héten rögtön egy új Dick-kötettel indítanak, A Frolix-8 küldöttével, amit majd február elején a legendás Marsbéli krónikák új kiadása követ, és az új címek, szerzők, meglepetések még csak ezután jönnek.

***

A Science Fiction & Fantasy Writers of America ez évben Connie Willist (aki legutóbbi, Blackout/All Clear című regényével Hugót és Nebulát nyert) tünteti ki a Damon Knight Memorial Grand Master Awarddal.

***

A Tor.com a military sci-fi hét keretében többek között az ilyen típusú sci-fik női hőseiről közölt egy rövid cikket. Ehhez kapcsolódva írnak még Lois McMaster Bujold Vorkosigan-sagájáról is. (Az írónővel itt interjú olvasható.)

***

Kij Johnson beszél írásról és egyebekről. Árboc című NEBULA-díjas, szokatlan novellája megjelent a 244.-es Galaktikában, nálunk pedig online a Pónik című NEBULA-díjas novelláját olvashatod itt, vagy akár az SFmag ingyenes e-antológiájában.

***

2012 az elnökválasztás éve az Egyesült Államokban, ezzel kapcsolatban tette fel az SF Signal azt a kérdést, hogy is jelenhet meg az aktuálpolitika a fantasztikus művekben.

***

Beszélgetés Ursula Le Guinnel, Eileen Gunnal és még másokkal.

***

Apokaliptikus naptár 2012-re.

***

Az SFmag Facebook oldalon pedig egyéb nyalánkságokat is találtok, pl. itt van egy iMaces amatőr kisfilmecske, az Apocalypse later, surf now, amit unalmában turbózott fel egy őrült sci-fi rajongó. A vicces az, hogy nem igazán érezni, hogy nem egy sokmillió dolláros sci-fi fináléja.

***

Amennyiben hírt, sajtóközleményt, vagy érdekes linket szeretnél megosztani velünk a fantasztikum világából, küldj levelet az sfmaglink_@_gmail.com címre. Az egyszerűség érdekében kérjük, a beérkező ajánlók ne legyenek hosszabbak néhány mondatnál. Az SFmag fenntartja a jogot a beérkező anyagok szelektálására. Az ajánlások akkor kerülhetnek be az aktuális heti hírsalátába, ha az adott héten szerda éjfélig beérkeznek.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: hírek

Eddig 20 hozzászólás.

  1. Nihil szerint:

    Hmmm… ez az apokaliptikus pin-up naptár nem semmi, köszönet érte! 😀

  2. Nihil szerint:

    Mondjuk töredelmesen bevallom, Sandersonnál nem értem, miért kell Martint kötelező jelleggel megemlíteni.

    “Brandon Sanderson, aki az utóbbi évek egyik legnevesebb fantasy írójává nőtte ki magát (természetesen csak Martin bácsi után)”

    Úgy értem, a mondatban alapból benne van, hogy az EGYIK legnevesebb (amibe többek között beletartozhat az olvasó ízlése szerint ő, Martin, Pratchett és Gaiman), nem pedig A legnevesebb, ami után indokolt lett volna. 🙂 Jó, persze ez csak az én problémám, és nem is akarok szőrszálhasogató lenni, meg félreértés se essék, kedvelem Martint… de kezd elegem lenni abból, hogy a csapból is ő folyik.

    Úgy értem, én például nagy képregényrajongó vagyok, és szerfelett kedvelem Alan Moore-t. Őt tartják a szuperhős zsáner legnagyobb tehetségének, és teljes joggal, ha ránézünk a Watchmenre, LoEG-re, V for Vendettára. Mégis megőrülnék, ha lépten-nyomon azt olvasnám, hogy “Mike Carey jó író, persze, nem annyira, mint Alan Moore”. Minek ilyet megemlíteni? Moore egy magas mércét állított fel, az lenne az említésre méltó, ha valaki eléri vagy meghaladja azt a szintet, vagy legalábbis érinti. Ugye a filmeknél sem szokás említeni, hogy ez nem az Aranypolgár (oké, néha igen, de inkább olyan alkotásoknál, amely kapcsán ez enyhe (ön)iróniával szerepel, pl. a legújabb maga kategóriájában jól sikerült B-filmnél).

    Én mondjuk alapból nem szeretem se a hypeolást, se azt, hogy valaki “A legjobb”, mert mi az, hogy a legjobb? Úgy értem, Sir Terry Pratchett szerintem van olyan jó, ha nem jobb, mint Martin, csak összehasonlíthatatlanul más stílusban alkotnak ketten (és mindkettő korunk neves fantasy írója). De Pratchett is bámulatos a karakterábrázolásban, stílusban, elgondolkodtatásban. Arról nem is beszélve, hogy azért Martint egy másfél évtizede íródó, be nem fejezett ciklusért szeretjük, amiért szerethetjük is, de teljes képet mégis csak akkor kapunk róla, amikor az utolsót is kiolvastuk a sorozatból. Nem azt mondom, hogy a regények önmagukban nem élvezhetők, de más fantasy íróktól már kaptunk kerek, lezárt történeteket, rövidebb idő alatt.

    Ez nem a cikk ellen szól, csak már egy ideje tapasztalom ezt a trendet, egy sereg más helyen, és gondoltam, akkor már leírom ezt. És ez nem is Martin ellen szól. Csak én mondjuk alapból nem szeretem, ha valakit királynak kiáltunk ki, csakhogy aztán csalódottan később megfosszuk a trónjától. Én nem hinném, hogy művészetek terén – akármennyire is nem demokrácia 🙂 – egy király lenne. Egy kisebb sereg alkotó van, aki a zsánerhez hozzátett valamit, ami nélkül szegényebb lenne. A művészetek azok, ahol több király is megfér egymás mellett. 🙂

    És érdekes, hogy most ugyanaz játszódik le Martinnál, mint korábban Tolkiennél… piedesztálra emelik, non-plusz ultraként mutatják be… ami általában mindig az epigonok áradatával, és egyfajta beszűküléssel jár. Többek között ez utóbbi az az indok, amiért sok író aztán látványosan szembement Tolkiennel.

    És nem is Sanderson védelmében írom, mert a legjobbak között említésért semmi szükség megvédeni… csak “Martin a legjobb” kezd egy kicsit közhellyé válni, gondoltam, ezért is szólalok már fel itt. Különben sem hiszem (ld. Moore), hogy lépten-nyomon, mindenhol említeni kell, hogy ki a legjobb. Ha tényleg a legjobb is, az ilyesmit inkább tekintsük magától értetődőnek. 🙂

    (A cikk jó minden szempontból, és ezt egy sereg más helyen írhattam már volna, de most szeszélyeim végett mégis itt ragadtam klaviatúrát! 🙂 )

  3. hackett szerint:

    Nihil:
    Hát, ez egy szép hosszú kifejtése volt annak, amit már az első mondatban leírtál.:P
    De legalább észrevettem, hogy rossz a link Martin neve alatt.;)
    Egyébként Martin azért van megemlítve, mert szeretjük.
    És mert jelenleg ő a leghype-oltabb fantasy szerző, aminek azonban nem biztos, hogy az átlag fantasy olvasó örül. Ma már sajnos hatalmas divat Martin könyvvel flangálni az utcán, olyan, mint régebben Tolkiennel. Es hamarosan jön az újabb hullám: tavasszal Martin, ősszel meg A hobbit lesz a sláger.:(

  4. Pikszi szerint:

    Megpróbáltam megérteni, miért okoz nektek szomorúságot, hogy emberek tetszőleges fantasy (!) könyvvel (!) flangálnak az utcán, de őszintén szólva nem sikerült. 😀

  5. Hackett szerint:

    Pikszi:
    Félre ne értsd, én szeretem mind Martint, mind Tolkient, csak azt a mentalitást nem kedvelem, amikor valaki csak azért olvas el egy könyvet, mert azt olvasni menő.

  6. Komaváry szerint:

    “Egyébként Martin azért van megemlítve, mert szeretjük.”

    Akkor a jövő heti hírsalátában legyen csokifagyi is! Azt is szeretjük!

    Martinnal az van, hogy bestsellerszerző.

    Ami egyrészt jó, mert emberek a köteteivel a kezükben flangálnak az utcán (pér év, és kész gerincferdülés.) Másrészt viszont Martin “a” fantasyszerző, aki mostanában mindenkinek beugrik női magazinoktól kezdve a filmes újságokig.

    Hogy a fantasy nem csak Martin, arra jó példa lehetne az SFmag merítése. Épp ezért fura, hogy itt is ő trónol, csak azért, mert belefutunk egy “fantasyíró” kifejezésbe.

    Más: A Century Award az igazából az Évszázad Vámpírregénye-díj.

  7. DBL szerint:

    Sanderson első törvénye: “az író a konfliktusok megoldására csak olyan mértékben alkalmazhat mágiát, amennyire az olvasó érti annak működését. Eszerint különböztet meg “kemény” és “puha” mágiaábrázolást.”
    Sanderson második törvénye: “a korlátok fontosabbak mint a képességek. Másképp fogalmazva: egy mágiaalkalmazót (vagy bármilyen karaktert) nem a tudása tesz érdekessé, hanem a gyengeségei.”

    Nos, úgy gondolom, hogy ezeket a törvényeket a zseniális fantasy író már akkor alkalmazta, amikor Sanderson még nem is élt… 🙂

    Úgy hívják, hogy Ursula Le Guin…

    Az Earthsea főhőse pontosan ezeket a törvényszerűségeket képviseli.Természetesen az ilyen önkorlátozás egy műben az író érdeme…illetve annak a tudásnak a jelenléte, ami a hatalomról, annak mikéntjéről és alkalmazásáról szól…

    Az apokaliptikus naptár nagyon remek…főleg férfiemberek számára. Kicsit könnyebb ilyen társaságban apokalyptizálodni… 🙂

  8. Hackett szerint:

    Rorimack:
    Csokifagyi kapcsán gondolom, Neked pláne nem kell az impresszum elolvasását javasolnom. Mi ugyanis nem gasztroblog vagyunk.:)

    “Hogy a fantasy nem csak Martin, arra jó példa lehetne az SFmag merítése. Épp ezért fura, hogy itt is ő trónol, csak azért, mert belefutunk egy “fantasyíró” kifejezésbe.”

    Egyrészt Martint lehet utálni, mert népszerű és a csapból is ő folyik, de attól még nagyon jó, tehát a trónolása sem véletlen. (De ha megnézed, pl. Gaiman cikkünk több van, mint Martin.)

    Azt meg szerintem pláne nem kell magyárazni, hogy Martinon keresztül rengeteg új olvasót tudunk a zsáner többi kiváló művével megismertetni. Ugyanis az itt “trónoló” Martin elképesztő mennyiségű új olvasót hozott és hoz, akiknek egy része utána itt is marad. Márpedig a célunk valahol a zsáner népszerűsítése, a látókör tágítása, más művek ajánlása, stb.
    Van még egypár ilyen kiugró húzócikk, ráadásul nem is Martin a legolvasottabb közülük.

  9. jakirte_jak_cyr szerint:

    A “Természetesen csak Martin bácsi után” című szösszenetet hálás lennék, ha valaki kioperálná a szövegből. Egyéni preferenciák okán semmi sincs “természetesen”, és lehet h sokkal inkább hype-olt és az is lehet h többen szeretik és h a szerkesztő számára ő az etalon, de attól még egy kritikai oldal hírösszefoglalója lehetne objektívebb. Ha szeretitek Martint, meg lehet említeni (“martin bácsi mellett”), de Martin szembeállítása a többi pórnéppel mentalitás nálam igen könnyen kiveri a biztosítékot.

  10. Komaváry szerint:

    Hackett: áh, szóval a név szerepeltetése a hírsalátában csak egy SEO-trükk volt? 🙂

  11. Hackett szerint:

    jakirte_jak_cyr:
    Mivel a szövegben az szerepelt, hogy legnevesebb, nem pedig legjobb, ez szerintem többé-kevésbé objektív tartalmú megjegyzés volt, nem pedig minőségi. Ha megnézel bármilyen USA, magyar könyves listát, akkor a példányszám és ismertség alapján nem értem, mi veri ki Nálad a biztosítékot a “legnevesebb” kifejezés kapcsán. Egyébként kritikai oldal semmiképpen sem vagyunk.:)

    Rorimack: jól látod, bár a trükktől azért messze van. Ugye az SFmag nem csak úgy lóg a levegőben, hanem minden pillanatban igyekszik új olvasókat szerezni.

    De mivel szerintem máris túl sok energiát pazaroltunk erre a jelentéktelen apróságra, kivettem a szövegből.

  12. Nihil szerint:

    Akkor utoljára – és másodjára – még hozzászólnék, csakhogy senkibe ne maradjon szálka és rossz szájíz ezen a szép szombati napon, aztán én is leszállnék erről a túlragozott témáról:
    “Egyrészt Martint lehet utálni, mert népszerű és a csapból is ő folyik”
    Nem utálja itt senki sem Martint (elvégre egy jókedélyű öregúrnak tűnik 🙂 ), sem a műveit (mert azok zseniálisak), de még az őt megillető népszerűséget sem (sőt, együttörülünk Vele 🙂 ).
    Ami érzékennyé tesz sokakat, az pont az Általad is említett divat, amikor más művek/alkotók rovására dicsérik az öreg ciklusát. 🙂 Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem ez történt, mert a legnevesebb tényleg nem egyenlő a legjobbal. Mindössze azért tettem szóvá itt, mert már egy ideje figyelem ezt a trendet… és azokkal a latrokkal szemben, akikre elsődlegesen igaz a morfondom, az SFmag összes szerkesztőjéről tudom, hogy van annyira jófej, aranyos, intelligens meg nyitott, hogy az ilyesmit meglehessen beszélni itt. 🙂 <3 Más csak legyintene erre, és nem hallgatnák meg a hétköznapi ember véleményét.
    Úgyhogy senki ne vegye magára még véletlenül sem, mert ily apróság miatt nem állt szándékomban csökkenteni az ideírogatók érdemét! 😀

  13. jakirte_jak_cyr szerint:

    Hackett: jogos,ha ez a legnevesebb értelmezés, akkor mea culpa.

    Egyébként számomra kritikai oldal az SFMag, kritizálunk, ismertetünk 🙂

  14. DBL szerint:

    @Pixi…

    “Megpróbáltam megérteni, miért okoz nektek szomorúságot, hogy emberek tetszőleges fantasy (!) könyvvel (!) flangálnak az utcán, de őszintén szólva nem sikerült.”

    Segítek. Nem okoz, de ha igazán érdekel, ezt nevezik sznobizmusnak… 🙂

  15. tapsit már megint kijelentkeztette a rendszer szerint:

    “De Martin szembeállítása a többi pórnéppel mentalitás nálam igen könnyen kiveri a biztosítékot.”

    mérhetetlenül és nagyon egyetértek, annak dacára, hogy a Sandersonék Brandon fiától mostanában egymás után többször nagyon besírtam…

  16. Nihil szerint:

    Ej, tapsi, mesélj akkor, csakhogy valamelyest a témánál maradjunk! 🙂
    (Én speciel mindjárt végzek A megdicsőülés kútjával, és abban szvsz már érettebb a pali, mint az előző két regényében.)
    ((U.I.: basszus, a spamszűrő ismeri azokat a karaktereket, amiket csak uráli lexikonokban láttam… amivel nincs semmi baj, mert bármikor új karaktereket lehet kérni, csak jópofa! 😀 ))

  17. Jud szerint:

    “De mivel szerintem máris túl sok energiát pazaroltunk erre a jelentéktelen apróságra, kivettem a szövegből.”
    (Hackett)

    Ezért végtelenül hálás vagyok, mert amikor utoljára láttam ezt a cikket – ami az én nevem alatt ment ki -, az a mondat még nem volt benne.
    Köszönöm.

  18. szs szerint:

    Hackett: Szerintem egy olyan vesszőt is kivettél, amit nem kellett volna.

  19. tapsi szerint:

    Nihil: hát a The Gathering Storm-ban vannak olyan részletek, amitől nem csak az öreg Jordan nyelte volna félre a kanalat, de én is néztem, hogy ezt így hogy. És hogy a szerkesztőn aztán hogy ment át, mert ilyen marhaságot én bizony ritkán láttam (őrségben halaskofaként pletykáló elit katonai egységek, ilyesmi). Azt nyilván nem vethetem a szemére, hogy a szereplők nagyon nem olyanok, mint voltak, a Towers of Midnight-ra abba bele is rázódik egy kicsit, de a TGS-t azért még kellett volna szerkeszteni pár hónaopot, mert nagy érdekességek maradtak benne.

  20. Nihil szerint:

    tapsi: hmm… értem. :/ Mondjuk ezt én is hallottam a The Gathering Stormról, hogy nem teljesen zökkenőmentes az átváltás, és hogy éppen ezért kicsit még csiszolni kellett volna rajt.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon