Gregory Keyes nevét a magyar olvasók a Váltott isten gyermekei című kétrészes sorozatból ismerhetik, mely egy egyedi, sajátos mitológiával rendelkező világon játszódik. A most következő írás a második résszel, a Hollóistennel foglalkozik, melyet a Delta Vision két kötetben adott ki. Ha nem olvastad az első regényt, a Folyamszülöttet, pótold be, mielőtt továbbolvasol. Röviden: SPOILERVESZÉLY.
Az előző rész valahol ott fejeződött be, hogy Perkar, az északi vidékek nemesembere és Hezsi hercegnő együtt hagyták el Nhól városát. A könyvben két oldal kiválasztottjai mérkőznek meg egymással. Perkar és Hezsi a mángok törzsében lel menedéket, s egyik sámánjuk (gánjuk), Lófivér megtanítja a hercegnőt a Folyamtól eredő különös képességei használatára, ám lassan kiderül, hogy nincs más választásuk, mint harcolni a Váltott Istennel. Ebben támogatja őket Karak, a Hollóisten, a sorozat egyik legtitokzatosabb figurája.
Hasonlóan megosztó személyiség áll a másik oldalon: Khe, az egykori orgyilkos. Több is, kevesebb is egyszerű embernél és Keyes remekül bemutatja embersége elvesztésének folyamatát. A Folyam kinyújtott karjává válik, és célja nem más, mint hogy Hezsit visszavigye istenéhez, miközben elképesztő hatalomra tesz szert. Szükség is volt a karakterre, hogy egyensúlyozza Perkar kezében az istenkardot, melyet még az előző kötetben zsákmányolt. Alaptalan volt azonban a félelmem, hogy az ifjú túlereje nehezen kezelhető lesz a könyvben. Egyrészt Perkar több olyan helyzetbe kerül, melyet nem lehet fegyverrel megoldani, másrészt, ha harcra kerül a sor, nem egyszer olyan ellenfelekkel kerül szembe, ahol el is kél az isteni segítség. Legnagyobb ellensége azonban még mindig saját maga: meggondolatlan és heves, de a fejlődése érezhető a Folyamszülötthöz képest. A történet felnőtté válásának története is.
Hezsivel már nem vagyok ennyire elégedett. Ugyan erős karakterré válik, aki részben még megmarad kislánynak, de számomra túl érett tizenhárom éves korához képest. Másrészt hercegnő létére szerintem túl könnyen megszokja a nomád életkörülményeket.
Korábban kiválasztottakat írtam, nem véletlenül. A halandók ugyanis szinte az egész sorozatban közvetve vagy közvetett módon az egyes istenek céljait szolgálják, akár önnön akaratukból, akár az eseményekkel sodródva. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy nincsenek saját döntéseik, de mint a fentiekből kiderül, sorsuk szorosan összefonódik a halhatatlanok közti harccal. Különösen tetszett az, hogy az író úgy keveri a szálakat, hogy sokáig nem vagyok biztos benne, a Holló vagy a Folyam a „rossz”. Ha van olyan egyáltalán. A végére érve talán azt kellene mondanom, hogy nincs.
A karakterábrázolás a mű egyik erőssége. Egyedi figurákat sikerült a szerzőnek megalkotni. A mellékszereplők közül Cem makacs szeretete éppúgy könnyen megkedvelhető, mint Ngata barátsága. Legjobban azonban mégis Khán, a cinikus öreg könyvtáros alakja fogott meg. A világ továbbra is magával ragadó, és Keyesnek sikerült úgy megalkotni a mitológiát, hogy az minden ízében egyedi legyen, noha egy néprajzos barátom szerint több elemet kölcsönvett egyes földi legendákból. Hasonlóképp részletes az egyes kultúrák kidolgozottsága, bár az előző kötetben az életmódbéli finomságoknak nagyobb szerepe volt. Most azonban gyakrabban szerepelnek szellemek, melyekkel a gánok kapcsolatba kerülnek. A részvételükkel megvívott csaták rendkívül „látványosak”, a szerzőnek sikerül pörgősen és mégis érthetően leírnia az akciójeleneteket. A történeti háttérről a kötetben majdnem minden kiderül.
A kötet (és egyben a sorozat) vége számomra kielégítő, a szerző jól megoldotta az egyes szereplők halálát vagy „túlélésének” sajátos mivoltát. Akad néhány mellékszál, mely elvarrásra vár. Többször utal Keyes a máng és a nhóli nyelv hasonlóságára, de ennek mélységeibe és mikéntjébe nem ment már bele. Szintén nem derült ki mi lett Nhóllal és a Folyam Templomával a regény lezárása után.
Összességében a Váltott isten gyermekei egy remekül megírt sorozat, az elmúlt évek egyik legegyedibb fantasy élménye volt számomra.
Érdekességek
- Keyes a legkülönfélébb műfajokban bizonyította rátermettségét. Írt már saját fantasy sorozatot, mely egy középkorihoz hasonló világban játszódik (Kingdoms of Thorn and Bone), egy sajátos, felvilágosodás korában játszódó alternatív történelmet (Age of Unreason), de publikált már a Csillagok Háborúja ill. az Elder Scrolls sorozatokhoz is regényeket.
- A Kingdoms of Thorn and Bone sorozatot komoly eséllyel magyarul is olvashatjuk 2012-ben, szintén a Delta Vision gondozásában.
Hozzászólások
[jakirte_jak_cyr további írásai]
