SFmag

A Holtak világa – A jóslat végső soron azt adja, amit ígér. Magyar helyszín, magyar nevű szereplők és persze zombik. Fiatal főhős, aki egy Nostradamus-jóslat alapján már számított arra, hogy ez lesz, sőt, lehetőségeihez mérten készült is rá. Lehetőségeit behatárolja az, hogy Magyarországon elég körülményes éles lőfegyverhez jutni, de a káosz kitörése után bőven kárpótolhatja magát ezen a téren. Honvédek, honvédségi járművek és fegyverek élőholtak elleni akcióban. Hogyan viselkedjünk zombitámadás esetén. Hova meneküljünk, milyen boltokat törjünk fel készletekért, mit együnk meg először, ha elmegy az áram. Az első magyar zombis regény. Ez az ígéret, és mindezt meg is kapjuk. Azon már lehetne vitatkozni, hogy ez elegendő-e.

Zombis regényt írtak már párat világszerte, bár a téma egyelőre még nem olyan népszerű, mint a vámpíros rokona (a zombi is halott, csak nem annyira romantikus), ennek ellenére már rendelkezik akkora kidolgozottsággal, hogy szimplán egy új helyszín bedobása önmagában kevés legyen. A hazai táj miatt persze nem azt várom, hogy valami tipikusan magyar (csak itt, csak nekünk értelmezhető, megírható) dolog jelenjen meg egy ilyen történetben. A hazai helyszínnel, szereplővel sokszor birkóznak írók, olvasók akkor, ha fantasztikumról van szó. Én azon a véleményen vagyok, hogy legyen az alapértelmezés a hazai, és csak akkor kerüljön máshova, más kultúrába a történet, ha az tényleg indokolt. Nem kell tehát nagy magyar sorskérdéseket, dilemmákat, dicsőséget vagy világfájdalmat keverni bele; a zombitéma amúgy is nemzetközi, jönnek, ártanak, le kell őket küzdeni,  hovatartozástól függetlenül. Ha nálunk jönnek, akkor nálunk, így értelemszerűen nem M-16-os lesz minden kézben, hanem inkább AK (pontosabban AK-63D), nem New York utcáin fogunk előlük futni, hanem Budapesten. Esetleg Kiskőrösön. A kérdésem továbbra is az, hogy ha csak ennyi van a történetben, az már elég?

A könyvről írt ismertetők közül több megjegyezte, hogy kellett volna egy szerkesztő a megjelenés előtt. Valóban akad pár dolog a szövegben, ami viszonylag könnyen kigyomlálható lett volna. Túl sok a bekezdés, néha mondatonként lesz egy új, ezeket össze lehetne vonni; a fegyvereket, járműveket sem kellene mindig pontos típusjellel, alváltozattal emlegetni, a tárcseréket kevésbé részletezni, ez egy regény, nem haditechnikai szakcikk. (Bár kétségtelen, hogy van, aki meg így szereti, ez lehet akár ízlés dolga is.) A szerzők láthatóan nagy gonddal dolgozták ki a zombitámadásos időszak teendőit, némileg mintha a főhős fegyverek iránt táplált vonzódása is az írói én átsejlése lenne, végül is ez az a „szakmai” alap, ami kötelező gyakorlat ilyen írásmű esetén. (Civil laikusként egy dolog bökte csak a szemem, ha nincs áram, akkor a benzinkúton hogyan tankolnak a szokásos módszerrel?)

Van tehát magyar helyszínünk (ráadásul egy rövid pesti kiruccanástól eltekintve a regény vidéken játszódik), magyar fiatalok a zombik ellen, hasznos tudnivalók, sőt, még az ilyenkor kötelezőnek tűnő karakterek is felbukkannak: harcostárssá váló barátok, megvédeni való nők/lányok, az eseményeket vallásos szemszögből értelmező botcsinálta katona, gáz, de annál nagyarcúbb vezető, aki katasztrófába sodorja a rábízottakat (és a főhősök ezért konfliktusba keverednek vele), a végén pedig egy nyitottan hagyott kérdés, hogy a főszereplők megmenekültek-e, vagy sem. (Nyilván meg, mert lesz folytatás.) És mindez valahol működik is. Valamennyire. Az olvasó várakozásaitól függően. A két szerző eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne (velük?), ha kitörne a zombijárvány, következetesen végigvitték a gondolatjátékot, és végül leírták. Ha ugyanebbe a gondolatjátékba bevonódik az olvasó, akkor a nem túl hosszú kötet végéig kitarthat a lendület. Ebben segít a hazai íz, belejátszik a kettős narráció, a történet két idősíkja, ahogy párhuzamosan ismerjük meg a főhős naplóján keresztül a járvány kitörését követő eseményeket, illetve a naplót olvasó katonák kalandjait, akik a főhős eltűnését is eredményező nagy zombicsata romjait takarítják el. Érdekes az is, hogy a zombik először a tengeren túlról érkező online hírekben bukkannak fel, akkor még „zavargásként”, majd egyre közelebb kerül a dolog, és a hősünkön kívül mindenki csak akkor eszmél fel, amikor már késő. Na meg ott van egy apró, más jellegű feszültség az oltalmazandó lányok és a rájuk vigyázó fiúk között, ami (dramaturgiai szempontból) szerencsére nem megy át korhatáros részekbe – még? Van tehát annyi erő a regényben, ami az ilyen témára nyitott olvasót végigvezesse.

Ennyi is lehet elég, sőt, úgy tűnik, a könyvnek sikerült megtalálnia a közönségét. Egy (végső soron) magánkiadásban megjelent, első kötetes szerzők által jegyzett regénytől ez nagyon szép teljesítmény, és a szerzők/kiadó marketinges erőfeszítéseit is mutatja. (Számos online és papír alapú ajánlót is olvashatunk a honlapjukról linkelve.)

Irodalmi szempontból viszont a Holtak világa már sokkal gyengébben teljesít. A kérdés az, hogy akart-e egyáltalán ilyen szempontból jól teljesíteni. Maga a téma sem az, amitől az ember túl nagy magasságokat vagy mélységeket várna (bár akadhat ilyesmire is példa), a lényeg itt inkább a fegyverkezés, a túlélésért való futás, a poszt-apokaliptikus világérzés és a (feléd) mozgó célpontként funkcionáló zombik leküzdése. Ez leginkább a B-filmek világa, és a regény is mintha egy ilyennek a papír alapú lenyomata lenne. A szereplők pár vonással leírhatók, az általuk betöltött szerepek mondhatni klasszikusak, a fordulatok kiszámíthatóak. Unalmas rész nem nagyon van, mert bármit fel lehet pörgetni azzal, hogy jönnek az élőholtak. Szerencsére a történetszövés sem akar tovább nyújtózkodni annál, ameddig a takarója ér, a lapos karakterekből nem lesznek sem tragikus hősök, sem emberfeletti szuperlények. Egy ilyen jellegű történet esetén ennél kidolgozottabb karakterábrázolásra sem szükség, sem igény nincs, talán ezért is maradnak ki olyan ziccerek, amiket a hazai helyszín adhatott volna – mármint a szereplők számára hazai helyszín, egy viszonylag kicsi város, ahol még egy apokalipszis után is nagyobb eséllyel fut össze ismerős arccal az ember, mint egy sokmilliós amerikai metropoliszban. De a zombik itt is ugyanúgy arctalan, múlttalan ellenségekké válnak, nem jön szembe a mogorva szomszéd bácsi, az általános iskolás tanítónéni vagy akár a főhős valamelyik szülője lelketlen élőholtként, fejlövésre szánva.

A Holtak világa tehát azt adja, amit ígér. Hazai zombikat hazai olvasóknak, a témára nyitottaknak egy kis gondolatjátékot és kikapcsolódást a jelenvaló unalmas világból. Egy rövid, elsősorban szórakoztatásra szánt regényhez ez talán elég is. A készülő trilógiához és a tervezett világépítéshez azonban csupán a kiindulóötlet, a zombis téma honosítása kevésnek bizonyulhat a megvalósítás jelenlegi szintjén.

Lengyel Dávid – Kuba Richárd: Holtak világa – A jóslat
Ad Librum, Budapest, 2010
252 oldal, 2290 Ft.
http://holtakvilaga.hu/

Hozzászólások

hozzászólás