50. heti híreink az SF világából
***
Hiányos, mégis szép gyűjtés foglalja egybe a fantasy fontosabb világainak mágiarendszereit; itt pedig megtekinthetjük külön, nagy felbontásban a táblázatot.
***
Egy újabb cikk arról, miért is van emelkedőben a realista low fantasy csillaga.
***
December 21-ig lehet szavazni a Facebookon a Tilos Rádió és a Galaktika science fiction pályázatára beérkezett novellákra és versekre, sőt, még zenékre is. A közönségdíjat a legtöbb like-ot kapó művek kapják, valamint minden kategóriában egy ötfős szakmai zsűri választja ki a legjobb hármat.
***
A 32. japán SF nagydíjat Ueda Szajuri nyerte a Sárkánykirály palotája című művéért. Különdíjat kapot Jokoda Dzsunja, aki könyvében a Meidzsi kori fantasztikus irodalmat dolgozta fel. Az idén elhunyt Komacu Szakjóról életműdíj emlékezett meg. Ugyancsak a hétvégén hirdették ki hetedszerre a kritikusok díját. Habár a fődíjat idén nem osztották ki, elismerésben részesült Vatanabe Tosimicsi, aki Ueda Szajuri díjnyertes regényének világát elemezte, és Osizava Cutomu, aki a Solaris világát vette górcső alá.
***
Lapunk szerkesztője, Lőrinczy Judit csokorba szedte, milyen megjelenési lehetőségei vannak ma egy scifi-fantasy szerzőnek Magyarországon.
***
Megjelent az Americana eBooks sorozat negyedik kötete (A vénember lábnyoma). Gyuris Norbert könyvében a metafikció, hipertextualitás és a szerzőség kérdését járja körül Italo Calvino, JRR Tolkien és számos más szerző művei alapján. A könyv letölthető a kiadó honlapján.
***
Hamarosan megfilmesítik Liu Cehszin (Liu Cixin) nagysikerű hardscifi-trilógiájának Galaxy-díjas első részét (Three body).
***
Nnedi Okorafor, a World Fantasy díj nyertese arról ír, mit jelent HP Lovecraft fejét az íróasztalon tudni.
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
A realista low fantasy-nél rossz a link. Pedig szívesen elolvasnám.
Köszi és elnézést, javítva.
„Egy újabb cikk arról, miért is van emelkedőben a realista low fantasy csillaga.”
Ez érdekes, mert azt hiszem, talán N. K. Jemisin említette egy kerekasztali beszélgetésnél, hogy a recesszió hatására szerinte hamarosan az emberek megint nyitottabbak lesznek a romantikusabb/eszképistább művekre. Persze, fene tudja, nem tudok magához a cikkhez hozzászólni, mert nem tudom megnyitni a linket… persze, lehet hogy ez stílszerű is (It’s so grim and gritty, that even our link is broken). 🙂
Csak említettem, hogy a tor.comon említettek ám ilyet is. 🙂
Más: http://www.kepregeny.net/elhunyt-joe-simon/
Hmm… így elolvasva annyit fűznék hozzá, hogy a „War on Terror” hatása a képregényeken is mérhető volt a 2000es években. Ezt nem csak a történetek komorságán és mocskosságán lehetett mérni, hanem a tartalmukon is – gyakori volt, hogy a hősök inkább egymás ellen harcolnak, emellett hogy a kormány őket „tömegpusztító személyekként” akarják felhasználni a közel-keleti – és egyéb – háborúik során, illetve a korrupt és kontár vezetők száma/aránya is megugrott.
Ezt egyébként pár éve mindkét nagy kiadó – a Marvel és a DC – igyekezett maga mögött hagyni – a „Heroic Age” és a „Brightest Day” vonulattal. Persze azóta a komplett DC-t újraindították, a Marvellel meg le vagyok maradva.
De érdekes, hogy ez a fenti jelenség a 80as évek képregényvilágán is tetten érhető volt (Watchmen, The Dark Knight Returns, de a mainstream történeteken is), szóval ezek amolyan visszatérő dolgok. És van, aki szerint a 2010es évekre az 1990es évek trendjei térnek vissza (azért remélem, egy részük mégsem, a másik részük meg erősen feljavítva): http://www.newsarama.com/comics/10-signs-90s-are-back-111214.html
Ami a low fantasyről szóló cikket illeti (naná, hogy én is azt szúrtam ki), azt hiszem, ez tipikus esete annak, mikor a cikk utáni hozzászólások többet érnek a cikknél, olyannyira, hogy maga a cikk akár át is ugorható.
A Végjáték új kiadásáról
http://carcosa.blog.hu/2011/12/17/a_vegjatek_uj_kiadasarol