Az Order of the Stick 2004-ben indult, és bár állítólag Rich Burlew csak a tizenharmadik résznél jött rá, hogy akár sztorit is rakhatna mögé, részint épp az egész világot (valamint bő ezer oldalt, és jó néhány évet) átívelő történet miatt lett az egyik legjobb webcomic.
A webcomicok többsége kisebb történetecskék füzéréből áll, szappanoperaszerűen tekereg (Sequential Art, Kevin and Kell, Questionable Content), viszonylag ritka az olyan, ahol az epizódokat fel lehet fűzni egy tiszta és egyértelmű, nagyobb történetívre is. Az OotS ezek közé tartozik, és a műfaj korlátaihoz képest igen szorosan kézben tartja a szálakat. Persze ha mindehhez nem társulnának zseniális karakterek (Belkart nem lehet nem szeretni; esetleg utálni), néha egészen fanyar, máskor teljesen blőd humor és mélységes emberség, a történet mit sem érne – de szerencsére társulnak, és a végeredmény roppant szórakoztató.
Az őszinte és szerény félszerzet
Az alapképlet egyszerű: AD&D csapat kalandozik a földmélyi járatokban, később egyéb helyeken is, még később rájönnek, hogy nekik kell megmenteniük a világot, bár erre természetesen teljesen alkalmatlanok. A csapat maga zseniálisan közhelyes: egy nagydarab harcos, egy tolvaj, egy bárd, egy törpe pap (nem tudom, az nálunk is mindig volt), egy elf varázsló és egy… ööö… félszerzet kósza. Vagy erdőkerülő. Az erdőt végül is kerüli. Belkar Bitterleaf. A többiek is igen szórakoztatóak, de a háború mezítlábas, szexi istene valami felháborítóan eltalált alak: lenyűgözően idegesítő, de mégis szerethető. Mint egy rossz kamaszkölyök. Egy nagyon rossz kamaszkölyök, két késsel és erkölcsi aggályok nélkül.
Vaarsuvius majdnem olyan lenyűgöző, mint egy igazi bölcsész
Roy Greenhilt, nagydarab harcos, a társaság vezetője azért mégis jó hatással van rá (mint kiderül, nélküle Belkar már felülmúlta volna gazságban Szauron és Szörnyella de Frász feltételezett szerelemgyermekét is). Roy hajlamos jó hatással lenni az emberre, mármint annyit ironizál kicsit sértetten, hogy egy idő után inkább ráhagyják a többiek. Persze érthető az ő álláspontja is: az egész társaságból valóban ő az egyetlen, aki nem gyengeelméjű, szocio- és/vagy pszichopata, esetleg törpe pap, ami szintén egy elég érdekes elmeállapot, és ha csak Durkont nézzük, tényleg van benne valami aggasztó.
Durkon viszont imádja a sört, és tájszólásban beszél, már csak ezért is szeretni kell.
Természetesen tudják magukról, hogy ők csak egy csapat, és hogy a világ milyen dramaturgiai törvényszerűségek mentén működik. Akár idegesítő is lehetne, amikor ezen poénkodnak, vagy a rendszert kritizálják, de a karakterek vannak annyira egyéniek és szerethetőek, hogy meg lehessen bocsátani nekik. A képregényben a szerepjátékos összekacsingatások mellett rengeteg utalás van a popkultúrára, játékokra, filmekre, könyvekre (bár mindig a történetnek és a világnak alárendelve, ez nem egy Penny Arcade – semmi bajom a Penny Arcade-del, de ez nem az), ám a jelenetek általában akkor is élvezhetőek, ha az olvasó nem értett meg minden kis célzást. Mármint én olyankor is élvezni szoktam őket.
Pólók minden mennyiségben
A történet egyik erénye, hogy bár az ellenlábasok, különösen a fő ellenfél, Xykon, igen viccesek, azért mindig megmarad bennük valami sötétség. Nagyon jókat lehet rajtuk nevetni, de azért végig egyértelmű, hogy tényleg gonoszak – ráadásul többnyire a saját kicsinyességük, kényelmességük és mohóságuk miatt lettek azok, nem valami hatalmas dráma és trauma űzte őket a rossz oldalra. Nincs bennük semmi nemes vagy tiszteletreméltó, és soha nem is volt. Ez alól talán csak a goblinok jelentenek kivételt, akik az igazságtalan emberi üldöztetés ellen lázadnak, de még náluk sem egyértelmű, hogy tényleg megérte-e ezért felvállalni a szövetséget Xykonnal.
A mellékszereplők is zseniálisak – Julio Scoundrél, a csilláron lengve világmentés nemzeti világbajnoka például annak idején fél kézzel az év legszórakoztatóbb filmélményévé varázsolta az Eragont (ez után a jelenet után több drámai csúcsponton is fuldokolva beestem a széksorok közé), de Roy vagy Elan családja, Haley egykori tolvajtársai és az azúrvárosiak is mind ügyesen kitalált figurák.
Az interneten lassan, de állhatatosan haladó történet mellett az Order of the Sticknek vannak csak nyomtatásban megjelent elő-és melléktörténetei is (On the Origin of PCs; Start of Darkness; Snips, Snails and Dragon Tales), illetve sokak szerint a társasjáték is roppant szórakoztató. Én személy szerint a pólókra vagyok rákattanva, azt hiszem, van belőlük vagy hét (úgy négyről tudom is, hol) mert olyan zseniálisak – de ha lehetne köztéri OotS szobrokat rendelni, azt sem ellenezném, mert ráférne az országra némi kis vidámság.
Márpedig mi lehet vidámabb egy Elan idézetnél?
…egy Belkar idézet?
Az OotS egyetlen komoly hibája olyasvalami, amit normális ember nem róhat fel: az elmúlt években Rich Burlew ingadozó egészségi állapota miatt meglehetősen össze-vissza frissül. Hosszú éveken át kiszámíthatóan és pontosan érkezett a heti három epizód (ami ezúttal nem feltétlenül csak egy oldal, hanem annyi, amennyi a következő drámai csúcspont vagy fájdalmas szóvicc kifutásához kell), de most már jó ideje meglepetésszerű és váratlan minden újabb rész.
Ennek ellenére megéri várni rájuk. Ritka az olyan paródia, ami úgy forgat ki valamit, hogy közben látszik, mennyire tiszteli és szereti; ritka az ilyen arányos és szeretetteljes piszkálódás. Fantasy rajongóknak ajánlott, szerepjátékosoknak erősen javasolt, AD&D veteránoknak pedig egyenesen kötelező – különösen, ha náluk is mindig volt a partiban egy törpe pap.
Hozzászólások
[tapsi további írásai]
Ez egy jó cikk lett egy jó témáról. Köszönöm, még ilyeneket! 🙂
Hibaként megemlíteném még, hogy szerintem egy kicsit már túl sok benne a szöveg – amivel nem az olvasás ellen akarok érvelni, csak azt jegyzem meg, hogy az OotS félig kilóg egy képregény keretei közül.
Ez a webcomic egyike a legjobbaknak szerintem, a csak nyomtatásban megjelenő kiadványok is érdemesek a figyelemre (az Origin of the PCs nem akkora durranás, de a Start of Darkness bemutatja a főaljadékok kollektívájának egyik élmunkását, a Snips, Snails még nem volt a kezemben). Az ismertető jó, tessék neki hinni.
Nagy kedvencem nekem is az OotS, többek között azon két tulajdonsága miatt, amit Tapsi is kiemelt:
1, meglepően nagy ívű és koherens történetfolyam, amit zseniális karakterekkel színeznek ki
2, szellemes, humoros mondanivaló, aminek kifejtése érdekében bátran merik felülírni a webcomic azt hiszem már egészen kialakult formai követelményeit (gonodolok arra, hogy pl. pár panelnél ne legyen hosszabb)
Negatívumból is csak kettő nagyobbat tudok felróni a sorozatnak, ami pont az erényeihez köthető: itt-ott kicsit leül a történet, vagy repetitívvé válik (az önirónia eléggé ellaposodik, ha ugyanazon az oldalon az ötödiket olvasom), de hét évnyi viszonylag gyakori megjelenés után azt hiszem ez megkerülhetetlen és megbocsátható.
A másik, hogy a bőséges párbeszédek, vagy hosszú kifejtések miatt olykor zavaróan összecsúsznak a szövegbuborékok. Velem nem egyszer megesett, hogy elvesztettem a fonalat olvasás közben, jó, nem volt agysebészet újra felvenni, de az sem segített, hogy a rajzoló egy oldalon belül hajlamos három-négy buboréktípust is használni, ami szerintem több a kelleténél.
Mindent összevetve azért ez egy brilliáns sorozat, Belkar for president! 😀
köszönöm 🙂
Bruti: „a csak nyomtatásban megjelenő kiadványok is érdemesek a figyelemre (az Origin of the PCs nem akkora durranás, de a Start of Darkness bemutatja a főaljadékok kollektívájának egyik élmunkását, a Snips, Snails még nem volt a kezemben”
egen, azokról külön akarok írni majd egyszer, mert érnek annyit. A Snips, Snails…-t meg majd elviszem neked, ha nem felejtem el 🙂 (és ha megígéred, hogy hímes tojásként bánsz majd vele 🙂 )
Ritka az olyan alkotás, aminek poénjai sokadik újraolvasás során is képesek megnevettetni, de az OOTS helyet kapott magának ebben az elit klubban. Aki esetleg nem ismerné, annak ajánlom a Goblins-t is, ami szintén szerepjáték-paródia webképregény, OOTS-hez hasonlóan egyre komolyodó történettel.
http://www.goblinscomic.com/
Gratulálok a jól sikerült ismertetőhöz!
Egyetértek, zseniális webcomic. A Snips, Snails….-hez nekem sem volt szerencsém, kivéve, ha ez a Dragon magazinokban megjelent OotS epizódok gyűjtőfüzete; merthogy ott is volt OotS, ami nincs fent a weblapon…
Be lehet csatlakozni közben is vagy elölről kell kezdeni?
sulemia:
Szerintem érdemesebb elölről kezdeni. Én is így tettem annak idején, aztán jó időre rá is szoktam rendesen. Utána jött egy pont a történetben, ahol úgy éreztem, túl lassú, sehová sem vezető és „talky” lett (egy bizonyos fő karakter halála környékén), és akkor abbahagytam, most kb. egy év nem néztem rá. De tervezem, hogy újra felveszem a fonalat.
Sulemia:
A cselekmény nehezen értelmezhető az előzmények ismerete nélkül, és a poénok egy részének is van előzménye. Szóval mindenképp érdemes előröl belekezdeni, már csak azért is, mert az első 100 képsor rövidebb, könnyebben emészthető, inkább humor, mint cselekményközpontú, épp ezért könnyebben a rabjává válik az ember.
Elkezdtem olvasni, de ez valami istencsászár.:))
Függő vagyok.
hm, jó cikk, köszi
egyetlen hibája van, hogy az alapanyag angol nyelvű
tudom, van cikketek arról is, hogy miért kell angolul tudi, de amíg az oldal címében az van hátul, hogy pont hu, addig sztem nem kellene ennyire erőltetni a külföldi dolgokat
félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy külföldi, hanem, hogy elhúzzátok a mézesmadzagot, aztán meg nincs is belőle magyar fordítás (apropó, ha már ennyien olvasnak itt folyékonyan angolul, mikor várhatóak képregényfordítások, akár az általatok említettekből?)
vinitor:
Örvendezzen szived! Az OOTS-nak folyamatos magyar fordítása van. Átlag 2-3 nappal az angol után már meg is volt magyarul. Jelenleg a forditó személyes elfoglaltságai miatt persze a magyar részek HATALMAS (7 epizódos) elmaradásban vannak.
Belinkelni nem fogom. A Google a legelsők között dobja ki a magyar oldalt.
vinitor:
„de amíg az oldal címében az van hátul, hogy pont hu, addig sztem nem kellene ennyire erőltetni a külföldi dolgokat”
hát, majd ha lesz annyi kellően magas szívonalú és változatos és érdekes magyar megjelenés a zsánörben, lehet, hogy változnak az arányok, de egyelőre ez van. és hadd arról írjak már cikket a tulajdon szabadidőmben, amiről én akarok, kthx
„(apropó, ha már ennyien olvasnak itt folyékonyan angolul, mikor várhatóak képregényfordítások, akár az általatok említettekből?)”
egy képregény ugyanúgy valakinek a szellemi terméke, mint egy regény vagy bármi, és ugyanúgy nem lehet azt megcsinálni, hogy csak úgy fogja valaki, és nekiállja lefordítani, mert hát úgyis fenn van ingyér a Zinterneten. mármint meg lehet csinálni, csak nem etikus, és jogilag is erősen kérdéses. persze lehet engedélyt kérni és kapni, de azért az sem feltétlenül olyan egyszerű, mint amilyennek ez alapján a kis odavetés alapján te hiszed. illetve érdemes lenne azt is felfogni, hogy a fordítás komoly munka, egy nyelvi játékokra alapuló, tömör szövegnél meg már kifejezetten nagyon komoly munka, és NEM várhatod el, hogy valaki ennyi munkát és utánajárást stb. magára vállaljon csak azért, mert te nem tudsz angolul. (akkor sem, ha történetesen ezek szerint OotS pont van magyarul)
Dralius:
köszi, meg is van 🙂
Tapsi:
1. no offense, bár a „kis odavetésem” arra utalhat, nem, nem kötekedésből írtam azt, amit (ellenkező esetben meg sem köszöntem volna a cikket…)
természetes, hogy arról írsz, amiről szeretnél, ez így jó is, hiszen enélkül kevesebb infónk lenne nekünk is, én pl. eddig nem ismertem ezt a sorozatot
2. tudom, hogy a fordítás nem laza ujjgyakorlat, hanem komoly teljesítmény (fordítottam elég szakirodalmat anno én is az egyetemen a szakdolgozatomhoz, nem sírom vissza azt az időt), és, hogy a megjelentetés is megér pár kört az általad említett jogi dolgok miatt, viszont!
van olyan fantasztikummal foglalkozó oldal, ahol közölnek képregényfordításokat, és amennyire én tudom, a látogatók nagy része figyelemmel is kíséri azokat
tehát nézettség (azaz szolgáltatás minősége) szempontjából szerintem egy jó ötlet lenne valami hasonlót megvalósítani itt is, persze ha van rá kapacitás
mert szerintem igény, az lenne
és itt nem csak arról van szó, hogy én pl nem tudok angolul, hanem, hogy az oldal rendszeres olvasói közül mennyien nem tudnak angolul
szóval ennyi még a kiegészítésem, ha úgy érezted, hogy b.szogatni akarlak, akkor bocs, nem azt akartam 🙂
Hehe, ez tényleg jópofa (mármint a képregény)! 🙂
(Viszont mik vannak, a spamszűrő Vénuszjelet (♀) kér! :D)
Ne sírjatok mán, az első 735 rész megvan magyarul is, ami csak néhány résszel kevesebb, mint ahol az egész történet tart. Lásd:
http://oots.bplaced.com/