Amikor beültem a moziba, hogy megnézzem az új Conan, a barbár filmet, próbáltam úgy gondolni rá, mint egy önálló alkotásra, mindenféle előzmények nélkül. Egyrészt a készítők is azt hangoztatták, hogy nem az 1982-es filmet forgatták újra, másrészt nem akartam abba a hibába esni, hogy egy kézlegyintéssel elintézzem: a régi ehhez képest ilyen meg olyan volt.
Marcus Nispel rendezőnek (Pathfinder, Péntek 13) ez a törekvése csak félig sikerült: filmje egy rakás más műre hajaz. Kezdjük rögtön a prológussal, amiről azonnal A Gyűrűk Ura jutott eszembe a gonosz ereklyével, a felcsapó lángokkal és a tálalással együtt.
Ezután Conan születése következett. Aki olvasta Howard novelláit, tudhatja, hogy a leghíresebb barbár valóban a csatatéren jött a világra. Bár más a legenda, és más, amikor elénk tárják azt. Én túlzásnak éreztem ezt a jelenetet, és ráadásul blődnek is, köszönhetően a nem túl aktív gumibabának. De legalább az alkotók igyekeztek hűek maradni az eredeti történetekhez.
Conan gyerekkorát akár egy az egyben átvehették volna az 1982-es filmből, annyira sok jelenet megegyezett, például a kard kovácsolása, a faluba megérkező lovasok. A jelenet fő konfliktusa pedig a Volt egyszer egy vadnyugatra hasonlított, amelynek során Conan apja meghal egy gonosz fickó, Khalar Zym (Stephen Lang) és pszichésen sérült lánya, Marique (Rose McGowan) miatt. Nemcsoda, ha ezek után a fiú arcára van írva: ez a történet (is) a bosszúról fog szólni.
A meglehetősen hosszadalmas felvezetés után végre találkozhattunk a barbárral is Jason Momoa alakításában, akiről a Trónok harca Khal Drogója után megállapíthatjuk, hogy az isten is barbárnak teremtette. Magas, jó kötésű, csapzott a haja, és úgy tud alulról felfelé nézni, mintha csak a képregények lapjairól lépett volna elénk.
A narrátor elmondta, hogy Conan tolvajlással, kalózkodással töltötte szabadidejét, ám ennek ellenére a barbár rögtön jótékonysági mentőakcióba kezd, csak hogy meglegyen a tízpercenkénti harcolós jelenet. És innentől kezdve valóban ez következik: harc, összekötő képek, némi kommunikáció és kezdődik elölről.
A film feléig mindez működőképes, és sok helyen szórakoztató. Külön kiemelném a kínzás-jelenet morbid humorát, valamint Conan és a női főszereplő, Tamara (Rachel Nichols) tábortüzes beszélgetését, amely remek karakterrajzot ad a barbárról és a másik nemhez fűződő viszonyáról. Az már más kérdés, hogy vajon miért lett a lány számára Conan annyira szimpatikus, hogy testi kapcsolatba lépjen vele.
Ezek a logikátlanságok sajnos végigkísérik az egész filmet. A szereplők hip-hop adott helyszínen találják magukat, és azt sem tudjuk meg, hogy ehhez mennyit utaznak. Aztán a rosszfiúk is csak azért találnak rájuk, mert a forgatókönyvírók ekképpen gondolták. A film végén Conan úgy jut be az ellenség várába, hogy korábban körül sem nézett ott, mégis pontosan tudta, kihez kell segítségért fordulnia.
A másik nagy probléma, hogy a rendező elfelejtette előkészíteni az akciójeleneteket, és a néző egy idő után nem is érti, honnan kerülnek elő a rosszarcú emberek. Aztán ez a végére érdektelenségbe fullad, ráadásul a tét sosem emelkedik: Conan mindenkit legyőz a film elején és a végén egyaránt. Sőt, a film végére az ellenfelek is gyengülnek. A gonosz varázslónő a történet közepén még használja hatalmát, de a végjátékban már csak Freddy Krueger módjára szikráztatja a falon acélkarmait. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a filmes utalásoknak ezzel nincs vége: a szertartásjelenet nyomokban Indiana Jones és a végzet templomát tartalmaz).
Összességében mit lehet elmondani? A történet egyszerű, ám nem számítottam sokkal többre. A színészek kihozták a karaktereikből a legtöbbet, az élükön Jason Momoával. A rendezés lapos volt, a zene sablonos, a látvány kimerült állóképes totálokban, és klisés fantasy hátterekben. Úgy mentem be a moziba, hogy egy kardozós-mészárlós barbárfilmet szeretnék látni, ahol fröcsög a vér, és nem kell gondolkodnom, de sajnos ezt csak félig kaptam meg. Körülbelül a film feléig. Aztán ez az egész kifulladt, és elárasztottak a logikátlanságok, az unalmas csihi-puhi és a sablonos jelenetek.
Pedig voltak szikrák, felvillanások, remek momentumok. Csak éppen nem borították lángba a vásznat.
És hogy ne maradjon el az összehasonlítás az eredeti Conan a barbár filmmel sem: ha a nyolcvankettes változat egy költői metálhimnusz volt, ez a mostani verzió egy tingli-tangli popdal.
Az imdb-n jelen pillanatban 5.3 pontot kapott a film, és sajnos minden Conan rajongásom ellenére egyet kell értenem.
Linkek:
Hozzászólások
[raves további írásai]
Egyetértek az előttemszólóval 🙂 Nem vártam többet a filmtől, mint amilyen végül is lett, de azért jó lett volna, ha a film lendülete kitart a végéig. Sajnos az utolsó fél óra langyos lett. A film nézése közben azért néhány jelenetnél azt mondtam magamban, hogy ez az! ilyennek kell lennie egy barbárnak! akár már gyerekként is (gondolok itt a fejetlenségre :))
Összességében azt mondom, hogy a harcjelenetek miatt azért újra fogom nézni DVD-n (nem a sztori miatt), de az IMDB 5.3 jogos.
Ja és nem is lennék igazi kommentelő ha nem írnám ide a végére amivel kezdenem kellett volna: első :))
Akkor most szar?
Crei: Nem, egyáltalán nem szar. Szerintem élvezhető alkotás, főleg Conan karaktere miatt, ami igen jól eltalált lett. Egyébként tényleg elég sok gyerekbetegséggel küzd, de nekem kifejezetten tetszett a film.
http://redlettermedia.com/half-in-the-bag-fright-night-and-conan-the-barbarian/
attila:
Jó volt ez a videó-filmkritika a keret-poénokkal (mikor felhagynak az ivással, az nagyon nagy 🙂 ). A Conan kapcsán elfilóznak kicsit a CGI használatán is, egyet tudok érteni. Dióhéjban: valahol hasznos dolog, ha a silányul megírt látványfilmek pénzügyileg buknak, mert Hollywood majd csak rádöbben, hogy túl sokat fejlődött a látvány, és a nézőknek egy ideje már nem elég jól megcsinált számítógépes grafikát mutatni, muszáj jó sztorit is mögépakolni. Ugyanakkor az sem igaz, hogy a CGI ne lenne jó, mert épp az ilyen fantasy filmeknél sokkal jobban „berántja” a nézőt a világba, mint a 20 évvel ezelőtti épített díszletek.
Ettől függetlenül az ítélet lesújtó: az új Conan a nyár legjobb szándékolatlan komédiája.
(Azért aki nemcsak a Conan-részt hallgatja meg a videón, hanem a Fright Nightot is, az vigyázzon, mert durván spoilereznek a fiúk…)
Inkább olvasni kellene Conant 🙂
Én elég hosszú ideig vártam erre a filmre, olvasgattam róla a blogokat, ilyesmik. Aztán jött az első trailer, amiből semmit nem tudtunk meg, de az úgy kiderült, hogy lesz benne akció, meg verekedés. Ez még úgy rendben is lenne. Aztán jött a redband trailer, ami megmutatta azt, hogy Conan látványa úgy megugrasztja az ellenfelei vérnyomását, hogy ha megvágja őket, méterekre fröccsen belőlük a vér. Ezen kicsit húztam a számat, de hát, mostanában mindenhol ez van.
No de, amikor jött a nyilvánosságra hozott film eleji jelenet, ahogy a 6 éves Conan fegyver nélkül lemészárol négy veterán pikt felderítőt, az szánalmas volt.
Pedig még azon is nehéz volt túltennem magam, hogy a kimmériai Konanból „szimériai Kohn”-t csináltak. Állítólag Howard is így mondta, de akkor is illúzióromboló.
Aztán meg elolvastam a képregényt, ami alapján úgy döntöttem, hogy megvárom, amíg az RTL Klubon adják majd a filmet. Esetleg a Film+-on. Ez elég gáz, mert a képregénynek elvileg kedvcsinálónak kellett volna lennie, de csak unalmas volt.
Gyakorlatilag újraírták a Conan a barbárt, amiben a főgonosz motivációját lecserélték Conan motivációjára a Pusztítóból. Micsoda fantázia 🙂 És Thulsa Doom helyett most a Serpent Crown a központi elem. Meg Conan az utolsó acheroni megmentésén dolgozik, miközben a regényben kiderül, hogy az Acheroni birodalom csak a világ leigázásán ügyködött.
Lehet, hogy nézve szórakoztató lesz, de engem ezek eléggé kiábrándítottak.
És az IMDB szavazat kapcsán érdemes megnézni, hogy a 18 év feletti nők 1 ponttal többet adnak rá, mint a férfiak 🙂 Régebben ez volt 2 pont is, de most már normalizálódik lassan. Szal, ennyit jelent egy jól megválasztott férfi főszereplő 🙂
Arnold és Poledouris nélkül? nem is értem, honnan veszi bárki a fátorságot egy Conan-filmhez.
kadmon: A novellákban is elvétve akad utalás, hogy már gyerekként nagyon penge volt. Amúgy kb. tizenhárom-tizennégy éves lehet, nem pedig hat.
Chelloveck: Poledouris zenéje tényleg utánozhatatlan és zseniális. A régi film legerősebb része.
Arnoldnak viszont nem sok köze van az igazi Conanhez. (Ennek ellenére imádom a régi filmet.)
Amúgy, ha már összehasonlítás, akkor megjegyezném, hogy a Conan a Pusztítónál sokkal jobb lett az új film. 😛
„Az már más kérdés, hogy vajon miért lett a lány számára Conan annyira szimpatikus, hogy testi kapcsolatba lépjen vele.”
Ez a kérdés… ez komoly???
„Ez a kérdés… ez komoly???”
Istenem, miért is nem vagyok én kigyúrt, csupasz mellkasú, kölyökképű barbár? 🙁
Ráadásul Szamoáról
@Kadmon: „Pedig még azon is nehéz volt túltennem magam, hogy a kimmériai Konanból “szimériai Kohn”-t csináltak. Állítólag Howard is így mondta, de akkor is illúzióromboló.”
Nem, nem így mondta. Lásd a levelezését, ahol gyakran fortyog amiatt, miért csinálnak a keltákból „szeltákat”. A „Conan”-t pedig a barátnője visszaemlékezései szerint két szótagban ejtette. (Hogy „Konannak” vagy „Konennek”, azt továbbra is vitakérdés, elvégre Novalyne Price se fonetikusan írt angolul.)
A legfontosabb kérdés: idegbeteg, epilepsziát kiváltó, tizedmásodpercenkénti vágások vannak benne, ahogy az manapság kötelező, vagy épelméjű ember ült a vágóasztalnál?
„Aki olvasta Howard novelláit, tudhatja, hogy a leghíresebb barbár valóban a csatatéren jött a világra.”
Ehhez annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy az eredeti Howard-novellákban ez csak pár futtában odavetetett félmondatban jön elő, a szerző abszolút nem foglalkozik a kibontásával. Ahogy már a Solomon Kane-filmismertetőhöz fűzött kommentemben is írtam: Howard hősei mind _múlt nélküli hősök_, az egyetlen Agnes de la Fere kivételével. A személyes és családi hátterüket, a gyermekkorukat sohasem szerepelteti a narrációban, legfeljebb maguk a hősök tesznek rá néhány balladai homályba vesző utalást a párbeszédekben.
Na, ez volt az a filmnek nevezett trágyalé, amit zsigerből lehet szarozni, és pocskondiázni, mert rémisztően fos.
Szerintem a forgatókönyvet valami véletlen találkozástáblázatból dobálták össze, mert a történet kohéziója és a szereplők motivációja is annyira életszerű.
Az akciójelenetek valamicskét javítanak a képen, csak elszédülsz ha sokáig nézed, mert a kamera nem áll meg elmaszatolják a jeleneteket, nincsenek benne szépen koerografált verekedések, csak idegbajosan rángatott kameramozgás és átláthatatlan csatajelenetek.
Kövezzen meg bárki érte, de egy dolog tény a 2010-es Conan-filmmel kapcsolatban: Jason Momoa sokkal, de sokkal „howardibb” Conan, mint Arnold Schwarzenegger valaha is volt.
„Az akciójelenetek valamicskét javítanak a képen, csak elszédülsz ha sokáig nézed, mert a kamera nem áll meg elmaszatolják a jeleneteket, nincsenek benne szépen koerografált verekedések, csak idegbajosan rángatott kameramozgás és átláthatatlan csatajelenetek.”
Nos, valóban – ezzel Nispel valószínűleg a küzdelmeket egyes szám első személy perspektívában akarta visszaadni… és azt gondolom, hogy 4DX-ben mindez hihetetlenül életszerűen hatott – amaennyiben vetítették ilyen technológiával ezt a filmet, bár tudtommal sajnos nem.
„Ehhez annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy az eredeti Howard-novellákban ez csak pár futtában odavetetett félmondatban jön elő, a szerző abszolút nem foglalkozik a kibontásával.”
Kedves Zsolt! Magyarország legelismertebb és legnépszerűbb fantasy írója vagy. Neked kellene magyarázni, hogy az elejtett félmondatok – amennyiben kellően meghökkentő, érdekes vagy figyelemfelkeltő tényekre világítanak rá – épp a misztikumukkal, titokzatosságukkal képesek mítoszt teremteni/fenntartani? Nem gondolnám, hogy Howard ne lett volna tisztában vele, hogy ezt a témát feszegetni épp így, néhány odavetett félmondatban a leghatásosabb… Az már más kérdés, hogy minden ezt részletesen kifejteni igyekvő alkotás rombolja, de legalábbis erősen aláássa ezt a mítoszt.