Ezúttal a „Best Novelette” vagyis a 7500 és 17500 szó közé eső művek, az elbeszélések kategóriájáról írunk. Ugyanazt a skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk, Bécsi József, alias orka, és amelyet a Zsoldos-díjra jelölt művek értékelésénél alkalmaztunk:

10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás.

9. A zsáner meghatározó, irányadó írása.

8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény.

7. Jól megírt, igényes alkotás

6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással

5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű.

4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás.

3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás.

2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű.

1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.

A Hugo-díj elbeszélés kategóriájában jelölt művek a következőek (az első link a szövegre, a második a podcastra mutat):

Sean McMullen: Eight Miles

http://www.seanmcmullen.net.au/eightmiles.htm

http://www.starshipsofa.com/blog/2011/05/18/starshipsofa-no-189-sean-mcmullen/

Allen M. Steele: The Emperor of Mars

http://www.allensteele.com/emperor.htm
http://www.starshipsofa.com/blog/2010/12/21/aural-delights-no-168-allen-steele/

Aliette de Bodard: The Jaguar House, in Shadow (nincs podcastváltozat, viszont magyarul olvasható az SFmagon)

http://aliettedebodard.com/bibliography/online-fiction/the-jaguar-house-in-shadow/

James Patrick Kelly: Plus or Minus (szöveges és podcastos változat egy helyen)
http://escapepod.org/2011/06/30/plus_or_minus/
Magyarul pedig a Fiction Kulton olvasható.

Eric James Stone: That Leviathan, Whom Thou Hast Made

http://www.analogsf.com/2011_06/hugo_levi.shtml
http://www.starshipsofa.com/blog/2011/06/21/starshipsofa-no-194-eric-james-stone/

 

Sean McMullen: Eight Miles (Analog, 2010, szeptember)

A 19. századi történet hangulatosan idézi meg a Jules Verne-féle utazások világát. A címben is szereplő távolságot szeretné megtenni egy gazdag üzletember, hogy a társaságában lévő, hegyes fülű, bundával borított, három pár mellel rendelkező különleges nőt szóra bírja. Mivel India magas hegycsúcsai közt akadt erre a különleges, de megnémult teremtményre – és ott még aktivitást mutatott – elmélete szerint minél magasabbra sikerül a „rókanőt” (werefox) feljuttatni, annál nagyobb esélye lesz arra, hogy megtudja, a lény honnan való, miféle civilizáció szülöttje.

Az Eight Miles tehát a felfedezések korában játszódik, amikor is még a Föld tartogatott elzárt, a fehér ember világa által nem ismert helyeket és furcsa élőlényeket. A főszereplő, aki első szám első személyben meséli el a sztorit, különleges légballonjával megteszi, amit a különc üzletember kért. A kaland persze bonyolódik, hiszen megbízója sem az a humanitárius milliomos, és a végére fény derül arra is, hogy hol is található a lény otthona, és miért került ide. A rejtély megoldása újabb történetért kiált, hiszen meglehetősen nagy távlatokat nyit a lezárás. Ettől az egész írás történelmi-értelmezési kerete kitágul, és merészebb perspektívába helyezi az először az alapvetően szimpla fantasztikus utazásra épülő dramaturgiát. A terra incognita mára sajnos szinte elfogyott (talán a föld belseje és az óceánok mélye szabad a felfedező elme, a science fiction író képzelete-képzelgése előtt), mégis, az Eight Miles frissnek hat, nem egy ódivatú alzsáner felmelegítésének.

McMullen írása csak enyhén csúszik bele a steampunk felkínálta kísértésbe, inkább egyfajta hommage marad, az Aranykor tematikájához híven a diadalmas emberképet mutatja be.

Olvasmányos, ám sztorijában annyira erősen megidézi a modern science fiction előtti történeteket, hogy nem tud egészen 21. századi lenni.

Értékelés: 7/10

 

Allen M. Steele: The Emperor of Mars (Asimov’s, 2010 június)

Ez az elbeszélés az igazi sci-fi olvasóknak szól. Zene lesz az ő füleiknek, mindenki másnak azonban közömbös, már-már naiv szösszenet.

Steele írásának főszereplője a Marson már hét hónapja kulimunkát végző Jeff Halbert, aki egy nap megtudja, hogy autóbaleset következtében egyszerre halt meg apja, anyja és várandós menyasszonya. A főhős a hír hallatára magába zuhan; a többiek már attól tartanak, hogy öngyilkosságba menekül elviselhetetlen lelki fájdalma elől. Azonban Jeff marsi munkája során fölfedezi a NASA által valamikor hátrahagyott különleges DVD-t. Ezen a korongon a Marsról szóló, a vörös bolygón játszódó science fiction történetek találhatók. Az élete értelmét elveszítő férfi újra magára talál, és egy álomvilágot épít a történetekből – saját magát pedig a címbeli megszólítással ruházza fel.

A The Emperor of Mars a science fiction gyógyító erejéről szól, arról az eszképizmusról, amelyet a sci-fi kínál. Cinkos összekacsintás ez az olvasókkal, hiszen az éles szemű és jó memóriájú olvasó még emlékezhet a nyolcvanas-kilencvenes évek marsi fantasztikus történetek reneszánszára is.

Pozitív, mosolygós, jó hangulatú elbeszélés, néha kicsit bőbeszédű, de rendkívül empatikus.

Értékelés: 7/10

 

Aliette de Bodard: The Jaguar House, in Shadow (Asimov’s, 2010, július)

A francia anyanyelvű írónő mély vonzalma az azték kultúra iránt már ismert volt e kisregény előtt is: több története is egy olyan alternatív világot mutat be, amelyben Észak-Amerika nem válik az európaiak felségterületévé. Tavaly megjelent első, természetfölötti elemekkel is vegyített fantasy regénye szintén aztékok közt játszódik.

A Hugo-díjra jelölt kisregénye az Azték Birodalom politikai játszmáiba kalauzol el bennünket. Bodard Xuya-univerzumában egyszerre van jelen a nanotechnológia, a lebegő mágnesvasút, de ugyanilyen fontosak az emberáldozatok, amelyek szó szerint a világ fennmaradásához kellenek. Nagy-Mexikóban vagyunk, ahol is egy extrém vallási szervezet vette át a hatalmat. Az ellenálló, tradícionális „Házakat” (egyfajta lovagrendeket) megsemmisítették, már csak a címbeli Jaguár Ház maradt. Annak vezetője, Tecipiani elárulva a mozgalmat a papok oldalára állt. A Ház másik tagját, Xochitl-t viszont elfogták és megkínozzák. A főszereplő Onelli őt készül kiszabadítani.

A történet kerete egy azték kábítószeres álom, és ezen belül az eseményeket visszafelé meséli el, csak a végén felfedve az indítékokat és okokat. Ez a megoldás érdekessé teszi az olvasást.

Nálam más miatt nem működött ez az elbeszélés.

Először is, az alternatív történelmi írások egyik alapfeltétele, hogy az olvasó értse és értékelje, hogy az ismert történelmi tényeken hol változtatott a szerző, hiszen a valódi és a konstruált történelem kontrasztjából fakad az olvasói katarzis. Aliette de Bodard kétségkívül nagy értője és szeretője a különböző –tl végződésű nevek kultúrájának, de ez az átlagolvasóról nem mondható el; így nem is tudjuk annyira követni, nem bírunk annyira elmélyülni a történetben. A másik problémám, hogy ez a történet így nagyon kevés, gyakorlatilag egy akciótörténet, regényben, nagyobb, kibontott szövegben óriási élvezet lenne a részleteket olvasni a modern technológia és az azték vallás szimbiózisáról.

Jól megírt, ötletében rendkívül eredeti világ, de ehhez nagyon kell szeretni ezt a Kolumbusz előtti kultúrát – és hát nem mindenki Mel Gibson.

A novella hamarosan az SFmagon is olvasható lesz.

Értékelés: 7/10

 

James Patrick Kelly: Plus or Minus (Asimov’s, 2010, december)

Mariska Voloskova, a Shining Legend űrhajó egyik legfiatalabb, szinte csak ganéjozásért tartott tagja. Mivel egy híres űrhajósnő klónja, a főnöke lenézi, a többiek zaklatják, mindenféle illetlen álomadásban próbálják egyszerű (szexuális) tárggyá lefokozni. Azonban baleset történik, és kiderül, hogy az űrhajó levegője nem lesz elég ahhoz, hogy mindenki életben maradjon a mentőhajó érkezéséig. Ekkor jön el Mariska ideje, aki klón természetének köszönhetően megoldást kínál ebben a kilátástalan helyzetben.

Az elbeszélés több tényező miatt nem a favoritom.

Először is, nagyon hosszú a felvezetés, és mintha két történetet olvasnánk: az első fele egy „kislány a kollégiumban”-féle beavatástörténet, a másik része pedig a science fiction egyik klasszikus elbeszélésének, Tom Godwin 1954-es The Cold Equations-ének modernkori átirata. Sajnos az eredeti sokkal drámaibb, sokkolóbb, maradandóbb, mint ez a változat. (A Plus or Minus ráadásul egy, az író által már elkezdett világban játszódik, ennek első darabja a 2009-es Going Deep volt, ugyancsak Mariska Voloskával a főszerepben).

Az egyébként nagyszerű novellista Kelly (ki ne emlékezne a parádés Dinoszauruszlogikájára?) most kevésbé izgalmas elbeszéléssel vesz részt a Hugo-díjért folyó versenyben.

Értékelés: 7/10

 

Eric James Stone: That Leviathan, Whom Thou Hast Made (Analog, 2010, szeptember)

Mormon hitű plazmabálna teológiai problémája – izgalmasan hangzik, ugye?

A történet főhőse Harry Malan, a Sol Central Station mormon szellemi vezetője. Az elbeszélés világában a solcetaceánok (hatalmas plazmalények, leginkább a földi bálnákra hasonlítanak) egy csoportja már felvette a mormon hitet. Az idegen lények közül az egyik egy furcsa, rájuk jellemző szexuális szokással kapcsolatos erkölcsi kérdéssel keresi fel az emberi hőst, akinek el kell utaznia a legtekintélyesebb plazmabálnához, Leviatánhoz. A címszereplő lényről kiderül: maga is istennek tartja magát, és egyáltalán nem nézi jó szemmel azt, hogy az emberek, a hozzá képest fiatal és rövidke életű egyedek belekontárkodnak a dolgaiba és fajtársai életébe.

Eric James Stone ezért az elbeszélésért már begyűjtötte az idei Nebulát, lássuk, sikerülhet-e neki a Hugóval is!

Egzotikus, idegen világgal találkozunk itt, és a morális kérdés is érdekfeszítő. Régóta foglalkoztatja a science fiction írókat, hogy vajon az emberi erkölcs, vallás tantételei számon kérhetőek-e egy másik fajon – ez a dilemma a That Leviathan… esetében szintén megjelenik.

A sztori izgalmát növeli a Leviatánnal történő találkozás, konfrontáció és annak kimenetele, bár számomra egy kicsit hirtelen ér véget az elbeszélés.

(Érdemes megjegyezni, hogy az író kisebbfajta felzúdulást okozott idén az USA-ban egy 2006-os véleménye miatt, amelyben kijelentette: „homosexuality is a defect”. Sokan emiatt nem választották el az írást annak írójától, és rengeteg negatív megjegyzés kísérte az elbeszélés Nebula-díjazását. Plusz érdekesség, hogy ebben a már ötéves írásában olyan gondolatokat pedzeget, amelyet a nyíltan meleg angol író, Geoff Ryman egy novellájának témájává tett.)

Értékelés: 8/10

 

Összefoglalás:

Talán egyértelmű, hogy nem az idei év lesz az elbeszélések szempontjából legemlékezetesebb év. A jelölt művek szinte mindegyike születhetett volna a kár a hetvenes években is. Nem véletlen, hogy mind az öt a két tradícionális, nagy múltú sci-fi magazinban jelent meg, és nem került idén döntőbe a kísérletező, meghökkentő elbeszéléseket közlő Clarkesworld vagy Strange Horizons egyetlen novellája sem.

A kapott pontszámok mégis magasak, szólhat az olvasó ellenvetése. Igen, ez igaz: az írók mindegyike szakmai tudásáról tett tanúbizonyságot, hiszen jók a tempók, az arányok, olvasmányosan, érdekfeszítően írnak. A 2010-es év „Best Novelette”-jelöltjei kapcsán a legjobb szó, ami eszembe jut, az a nosztalgia. Derűs optimizmus lengi körül az írásokat, mintha nem is egy felfordult, erőszakos, ezernyi kérdést felvető világban élnénk. Igazi menekülések az írások; és bár egyáltalán nem kötelessége a sci-finek életvezetési tanácsokat adnia – a kérdéseket azért felteheti. Ez az egyik erőssége, és ebből vajmi keveset érhetünk tetten a Hugo-díj finalistái között.

Előttünk van tehát három amerikai és egy ausztrál férfi, valamint egy náluk fiatalabb, francia nő írása.

Ha nekem kellene választanom, akkor Eric James Stone történetét tenném az első helyre, elsősorban a különleges science fiction környezet miatt, de rögtön utána következne Sean McMullen elbeszélése.

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 4 hozzászólás.

  1. Komaváry szerint:

    Érdekes ez a sorrend.

    Nálam az első helyen Allen M. Steele végzett: szép, nosztalgiázó, pozitiv kicsengésű történet. Egyetlen bajom az volt vele, hogy nagyon angolszász középpontú, de még ez is megbocsátható neki.

    Sean McMullen is nagyon jó, tényleg egy „friss tizenkilencedikszázadi” történet.

    Aliette de Bodardnál sajnos nem tudtam elvonatkoztatni a Shadowrun Aztechjétől, így nem nagyon tudott megfogni a történet.

    James Patrick Kelly – egy novella, ahol a lényeget átalussza a főszereplő. (tavaly volt egy hasonló ötletre épülő, sokkal erősebb történet, de nem jut az eszembe a címe. :()

    Az Eric James Stone novellát viszont nem értem. Talán az volt az alapötlet, hogy nézzünk meg egy eseményt a másik oldalról is (Mint a mesterségem a halálban), de semmi plusz ismeret nincs – a főszereplő ugyanolyan öntelt, felelőtlen szexista majom belülről mint kivülről. A megírás módja lehetne még rendkívüli, de az is teljesen átlagos (és nem átlagosan jó) szöveg.

  2. SFinsider szerint:

    A The Emperor of Mars hasonlít a legtöbb Mike Resnick-történethez: mosolyogsz utána, kellemes érzéseid vannak, de intellektuálisan nem nagy kihívás. Komolyabban vett története sincs, egyenletes a sztorivonala, mint egy elgurított spulni. A Leviathan a settingjével fogott meg; de az feltétlenül igaz, hogy az idei finalisták között szövegi-stilisztikai szinten nincs olyan kiemelkedő darab, mint például a tavalyiak közül a Swirksy- vagy a Foster-elbeszélés.

  3. küry szerint:

    Szerintem most kicsit pozitív irányba szaladt meg az a pontosztogatás. Amit olvastam Hugo-jelölt novellák közül, azok közül egyik sem volt valami fényes vagy kiemelkedő. Tisztességes iparosmunkák, de semmi extra. Allen M. Steele novellája bárgyú és unalmas, pedig sci-fi rajongónak tartom magam. James Patrick Kelly esetében meg szerintem jó szokásukhoz híven inkább a névre adják a voksukat a tisztelt Con látogatói, nem az adott írásra.

    Adam Roberts 2009-es Hugos kirohanása még most is teljesen érvényes: http://punkadiddle.blogspot.com/2009/07/hugos-2009.html

  4. SFinsider szerint:

    küry: a 7-es pontnál (jól megírt, igényes alkotás) egyik sem rosszabb. Az a plusz hiányzik, amitől mondjuk átcsúszhatnának 9 pontosba.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon