Folytatjuk Anne McCaffrey Pern-sagáját ismertető sorozatunkat.
A Fehér sárkányban McCaffrey visszatér a hárfásoktól a sárkánylovasokhoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy a sárkányfészekből indul a történet. A könyv Ruatha alag örököse, az ifjú Zsaxom történetét meséli el, és időrendben követi a Sárkánydobokat.
A borító feltehetőleg a főszereplőt ábrázolja, és én némiképp hiányolom róla Ruth-ot. Ezenkívül még kis értetlenséggel fogadtam a befont tincseket és a fülbevalót, de valószínűleg csak az én ízlésem konzervatívabb a kelleténél. Vagy csak azért zavar, mert ilyesmiről emlékeim szerint említés sincs a könyvben, és a karakterből számomra nem jöttek le ezek. Ettől függetlenül a borítóval nincs semmi gond.
A fülszöveg megint hangzatos felirattal kezdődik: A jövő a múlt után kutat… Nos, leszámítva, hogy a jövő csak a kutatott múlthoz képest jövő, ez viszont minden esetben így van, tehát szituációtól független, és a könyvben a jelen kutat a múlt után, semmi bajom a kezdéssel. Felkelti a figyelmet, mert aki nem gondol bele, hogy a mondat tulajdonképpen a kutatás szót leszámítva nyilvánvaló tényt közöl, az beleolvas. Aki meg belegondol, az is, hátha van benne valami csavar.
Aztán persze belefutunk az első mondatba, amely mindjárt csúsztat egy kicsit, hiszen Zsaxomot és Ruth-ot pont olyan erős kötelék köti össze, mint valamennyi sárkányt és lovasát a Pernen. És Ruth egyelőre egy rejtett tehetségét csillogtatta meg (na jó, ha nagyon alaposak akarunk lenni, mondjuk kettőt) a számosból, és igazából egy csomóan nem hiszik, hogy haszontalan korcs lenne. A többi rész viszont többé-kevésbé tényleg igaz a fülszövegből.
A szöveggondozás ismét nem sikerült tökéletesre, és bár általában kevés hiba akad a könyvben, azért találtam olyan mondatot, amiben mindjárt kettő is maradt.
A Fehér sárkány ott és akkor kezdődik, ahol és amikor Ruatha alag ifjú birtokos nagyura, Zsaxom, és sárkánya, Ruth, akinek megigézésével a fiú tekintélyes vitát kavart, végre megkapják az engedélyt, hogy repülhessenek. Helyzetük több szempontból is kényes. Lessza, Benden fészek sárkányúrnője a Sárkányröptében lemondott Ruatha alagról az újszülött Zsaxom javára, és azóta is egyetlen lehetséges jelöltnek tekinti a nagyúri posztra. A többi birtokos nagyúr sem akarja, hogy Zsaxomból sárkánylovas legyen, mert ha Ruatha vezető nélkül maradna, az súlyos harcokat eredményezne a cím és birtok nélküli nagyúri csemeték között.
Zsaxomnak tehát még ahhoz is a sárkányvezérek engedélyére van szüksége, hogy repülhessen, arról pedig senki hallani sem akar, hogy a szál ellen harcoljon. De vajon mit lehet tenni egy kamasz fiúval, akinek egyetlen barátja a sárkánya, aki képes bárhová és bármikorra elvinni őt egész Pernen? Egyvalaki tarthatja vissza Zsaxomot attól, hogy bármit megtegyen, és az saját maga. E téren azonban pokolian jó munkát végzett a fiú nevelője, Lital, aki két évtizede igazgatja Ruathát mindenki megelégedésére. Furcsa módon Zsaxom titkos szövetségese a szabályok áthágásában Erőd alag sárkányvezére, N’ton, aki sokkal inkább megérti a fiú problémáit, mint bárki más.
Már ez a helyzet is éppen elég bonyodalommal szolgálna, de a Pern nem Zsaxom körül forog, és sokakat egyáltalán nem érdekel, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie az ifjú nagyúrnak. A múltlakók kilátásai a Déli kontinensen egyre rosszabbodnak, míg végül olyan drasztikus lépésre szánják el magukat, ami kis híján polgárháborúba taszítja a Pern sárkánylovasait.
A Déli kontinens egy csapásra az érdeklődés középpontjába kerül, ami cseppet sincs Lessza és F’lar ínyére, akiknek megvannak a saját terveik a feltérképezetlen területtel. Zsaxom pedig, aki egyedüliként van tisztában Ruth képességeivel az időbeli ugrások terén, sorra szegi meg a szabályokat, miközben egyre csak próbál megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. A Déli kontinens pedig még őriz titkokat az elfelejtett múltról, melyek megváltoztathatják a Pern egészét, és ezen titkok egy része ott rejtőzik a tűzgyíkokban, akik viszont különleges figyelemmel tüntetik ki Ruth-ot…
A Fehér sárkány az egyik legmozgalmasabb könyv az eddig megjelent McCaffrey-kötetekből. Több síkon bonyolódik, több helyszínt használ, és mesterien köti össze a szálakat. Földrajzilag megint táguló fókusz jellemzi a történetet. Ruatha alagból indulunk, ahol Zsaxom és Ruth végre repülhetnek, mint igazi sárkány és lovasa. Aztán az egész birtok jön, ahol a fiú első tapasztalatait szerzi a nőkkel kapcsolatban, majd az Északi kontinens, és a nagypolitika, meg a szál fenyegetése teszi próbára a képességeit. Végül a Déli kontinens, a múlt titkai és a szerelem, ami – mint minden más az életében – szintén nem marad problémamentes.
Közben azonban, és ez újítás McCaffrey-től, egy másik szál is kibontakozik, amihez eleinte Zsaxomnak nem sok köze van, azonban a történet előre haladtával egyre többször keresztezi az ifjú nagyúr életét, és nem könnyíti meg a helyzetét. Ez a szál Lessza és F’lar birtokos nagyurakkal folytatott játéka, amibe beleszólnak a múltlakók, a céhek és a Déli kontinens lakói is. Ahogy Zsaxom egyre többet lát ebből a játszmából, úgy sodródik mind jobban bele, és úgy vív ki magának egyre jelentősebb szerepet a Pern sorsát meghatározó emberek között.
A Fehér sárkány nagyszerű példa rá, hogy lehet egyéni célok és törekvések sokaságából olyan történetet írni, ahol a szálak végül egységes szövetet adnak. Élvezetes nyomon követni, hogy az egyes szereplők hogyan maradnak következetesek és hűek saját magukhoz, hogyan igyekeznek a saját terveiket megvalósítani, és mindez mégis mennyire egy irányba viszi a történetet. Ritkán találkozom olyan könyvvel, ahol ennyire egyéni törekvések mellett a sztori nem esik szét, vagy ahol a történet kedvéért nem kell erőszakot tenni a karaktereken. A Fehér sárkány egyszerre szól egy fiatal fiú férfivé válásáról, egy álom megvalósulásáról, a politikáról, a tudás utáni kutatásról, a kalandról és a Pern jelenéről, múltjáról és jövőjéről. Mindezt úgy, hogy a szereplők a helyükön vannak, az író nem zúdít az olvasóra emészthetetlen mennyiségű információt, végig élvezetes, fordulatos és érthető marad a cselekmény.
A Fehér sárkány McCaffrey talán legjobb Pern-regénye.
Hozzászólások
[wyquin további írásai]
ez a rész szépen folytatja a cselekményt ami az elsó és a második részbe elkezdodot. és hát mozgalmas is, hiszen ebben a részbe csap osze a mult és a jelen, hogy a jovó konyeb legyen. F´lar bár szuletet vezér, és mindig kicsit elobre lát nincs konyú dolga. tudja mitt is kell tenni, de kozben tiszteli a maradi multlakokat. de bármilyen tágaslátókorú, nem tud megbékélni azzal se hogy J´axom és ruth repulnek, na meg hogy harcolnak is a szálak elen.
ha jobban bele gondolunk, a Pern lakoinak el kell donteniuk merre is mennek továb és kihez csatlakoznak. izgalmas konyv 🙂