A klónozás kedvelt témája a science fiction filmeknek és a határterületen mozgó alkotásoknak. Fliegauf Benedek 2010-es német–francia–magyar koprodukcióban készült filmje igazából csak alapötletében sci-fi, de mindenképpen érdemes a figyelemre, hiszen komoly erkölcsi kérdéseket feszeget magas művészi színvonalon.
Az alapötlet önmagában is megdöbbentő: egy huszonéves nő nem sokkal azután, hogy újra találkozott gyermekkori szerelmével, egy autóbaleset következtében elveszti a fiút. Mivel azonban a fiatal férfi – Tommy (Matt Smith) – egyértelműen élete nagy szerelme volt, úgy dönt, klónozás segítségével világra hozza másolatát. A klónozás a film világában még új dolog, többnyire kisállatokat teremtenek így újjá, ráadásul Tommy zöld aktivistaként épp egy klónozással is foglalkozó központba indult botrányt okozni, amikor a tragédia bekövetkezett.
Rebecca (Eva Green) – a szerető és későbbi anya – képtelen elfogadtatni tervét Tommy vér szerinti anyjával, ám az apát annyira megtörte fia halála, hogy végül beleegyezik a tervbe. Tommy újra megszületik, Rebecca éli az egyedülálló anyák magányos életét, bár persze tartja a kapcsolatot a többi kisgyermekes szülővel. Tommy nem tud származása titkáról, s ahogy a társadalom nagy része, ő is mély előítéleteket táplál a „copyk”, a lemásolt emberek iránt. Aztán idővel a többi család megsejti Tommy titkát, anya és fia pedig végleg egyedül marad.
Az elszigeteltség a film egyik meghatározó érzése. A történet 90 százaléka tengerparti, elég kihalt vidéken játszódik – a gyönyörű felvételek az Északi-tenger vidékén és szigetein készültek -, kevés szereplővel operál a film. Gyakoriak az ismétlődő elemek: anya és fia visszatérnek ugyanahhoz a hajóroncshoz, ahol gyermekkorukban is együtt gyönyörködtek a tájban, vissza-visszatér a fürdőkádban fekvő és elgondolkodó szereplő – hol Tommy, hol Rebecca tesz így – vagy az ágyában szuszogó Tommy alakja.
Bár Tommy is rátalál a szerelemre, sosem szűnik meg Rebecca szerelme Tommy iránt, így féltékenység keseríti meg az anya napjait. De kérdés, hogy tekinthetjük-e Rebeccát anyának? Hiszen genetikailag nincs közük egymáshoz, tulajdonképpen béranyaként hordta ki a klónt. És itt jön elő az évszázados kérdés: minek van nagyobb szerepe az ember fejlődésében, az öröklött tulajdonságoknak vagy a neveltetésnek? Hiszen az új Tommynak Rebeccán kívül alig volt kapcsolata a külvilággal, jellemét a nevelőanya formálta.
A rendező, Fliegauf Benedek
A film egyik legmegrázóbb jelenete, amikor az eredeti Tommy idősödő biológiai anyja meglátogatja hőseinket. A klón-Tommy nem érti, ki ő pontosan, de jól látjuk, az asszony is nehezen tudja feldolgozni, hogy mintegy 20 év után újra látja halott fiát (illetve annak mását) – hiszen ő már annak idején is úgy vélte, jobb a halottakat nyugodni hagyni. Eddig többé-kevésbé harmonikus volt Tommy és Rebecca kapcsolata, innentől azonban minden felborul.
Rebecca és Tommy különös szerelme végül ismét beteljesül, de kérdés, hogy mennyiben beszélhetünk itt vérfertőzésről, hiszen genetikailag nem rokonok. Ám az világos, hogy kapcsolatuknak nem lehet jövője, Rebecca terve végül kudarcot vall.
A halál legyőzése, emberklónozás, anya és gyermek kapcsolata, vérfertőzés: súlyos témákkal foglalkozik a film és mint a jó filmek általában, több kérdést fogalmaz meg, mint ahányra választ ad. A Méh megtekintése után jó darabig hatása alatt tartja nézőjét, köszönhetően többek közt Eva Green és Matt Smith kitűnő színészi játékának.
További információ:
- A Méh Fliegauf Benedek első angol nyelven készült filmje.
- Fliegauf Rengeteg című 2003-as filmjét a legjobb külföldi film Oscar-díjára jelölték, Dealer című 2004-es alkotása is jelentős hazai és külföldi sikereket aratott
- A rendező 2005-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet kapott
Link:
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
