Cikkünkben a 2011. április 29-én elhunyt írónő és kritikus munkásságát mutatjuk be.
Joanna Russ egyike volt a legmeghatározóbb science fiction íróknak, aki nem csupán íróként, de kritikusként és irodalomtudósként is rengeteget tett azért, hogy a szexizmus beszédtéma és így orvosolható probléma legyen a sci-fi és fantasy irányzatain belül. Számos más írót inspiráltak művei, intellektusa, ellentmondásos természete és a kényes témák köntörfalazás nélküli megközelítése miatt. Bár nem ő volt az egyetlen vagy az első feminista sci-fi író, hatása valószínűleg még sokáig érezhető lesz.
A nemi kérdés a kezdetektől foglalkoztatta. Legismertebb regénye a The Female Man, amelyet 1969-ben írt, de csupán 1975-ben jelent meg. A regény különböző alternatív világokban élő négy nő történetét meséli el, akik találkozásukkor felülvizsgálatra kényszerítik egymást a nőiséggel és az életben játszott szerepükkel kapcsolatos nézeteikről. A regény végén a négy nő friss nézőponttal felfegyverkezve tér vissza saját világába. Központi témájához Russ több művében rendre visszatér: miért bánnak a nőkkel másként, mint a férfiakkal?
Sci-fi íróként hírnevet először a fantasy köntösbe öltöztetett sci-fi Alyx-történetekkel szerzett (novellák, illetve a Picnic on Paradise című kisregény), amelyekben szintén erős és aktív főhősnőt mozgatott. Az And Chaos Died (1970) a modern társadalom kivetítése egy pszichedelikus kultúrák közti találkozást elmesélő regény keretein belül. 1972-ben pedig When It Changed című novellájáért Nebula-díjat kapott.
Joanna Russ sokszor sci-fi toposzokat forgatott ki, hogy feminista témáit körüljárja. Két utolsó regénye, a We Who Are About To… és a The Two of Them az űrhajótörés illetve a galaktikus ügynök ismert sémáiból építkezve hoz létre valami újat és provokatívat. On Strike Against God című elbeszélése pedig félig-meddig önéletrajzi történet arról, milyen érzés szerelembe esni egy másik nővel.
Regényei mellett számos esszét írt a feminizmus (pl. What Are We Fighting For?: Sex, Race, Class, and the Future of Feminism) és az irodalom témakörében, egyikről, a How to Suppress Women’s Writing-ról az LFG.HU-n írtam az idén.
Joanna Russ írásainak erejét és hatását az adja, hogy nem egyszerűen szócsőként használta az irodalmat nézeteinek hirdetésére; stílusa kiművelt, szellemes és izgalmas, szereplői elevenek, sokrétűek és hibáktól sem mentesek, regényeiben és novelláiban pedig az árnyoldalakkal éppúgy foglalkozott, mint az útmutatással, több szempontból vizsgálva meg a társadalmi változásokat. Mint ahogy megjegyezte, az „utópiák nem egyszerűen az egyetemes emberi értékek megtestesülései, hanem reaktívak; vagyis a fikción belül bontják ki, szerzőik hite szerint mi hiányzik a társadalomból… és/vagy a nőkből. A történetekben kihangsúlyozott pozitívumok feltárhatják, hogy az írók nézetei szerint mi a gond a tulajdon társadalmunkkal.”
Joanna Russ jelentős munkáival mindmáig adós a magyar könyvkiadás. Magyarul három novellája jelent meg mindössze: a Mindennapi depressziók a 164., a Testek pedig a 168. Galaktikában, Az invázió a Möbius Science Fiction Fényévek 2. antológiájában.
Linkek
When It Changed (novella angolul)
Esszék és cikkek Joanna Russról és Russtól
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Akkor már m.jhon harrison jobb iró.
@solymosgyu: Russ melyik könyvét olvastad? És mire gondolsz pontosan? Harrison is baloldali, de témáit tekintve nem feminista.
Érdekes adalék, hogy Joanna Russ és Philip K. Dick emlékezetes vitába keveredett a hetvenes években. Dick és a leszbikus, és harcos feminista Russ ellentétes véleménye az abortusz kérdésében azt eredményezte. hogy Dick megírta Az előszemélyek(The Pre-persons 1974)című novellát. „Ebben a novellában kifejezem a Joanna Russ iránti mélységes gyűlöletemet, akitől életem legocsmányabb levelét kaptam; egy helyütt kijelentette, hogy általában szívesen megverné az olyan embereket, akik ilyen véleményüknek adnak hangot.”-írta egy lábjegyzetben(magyarul: Philip K. Dick Már megint a felfedezők Agave 2007 333. oldal.
Amúgy Joanna Russ számos díjban részesült, pedig egyáltalán nem volt kiemelkedő író. Viszont baloldali? Hát bizony az nagyon is…
Ha nem a scizofreniáről ír akkor nem olvasok tőle.
Amikor ekkora merőkanállal adagolják nekünk a balos feminista ideológiát, azt én elég nehezen tudom elviselni: a spekulatív irodalom szerintem nem arra való, hogy agresszívan megnevelje az olvasókat. Ha kivonjuk belőle a didaxist, a Female Man kipukkad, mint egy lufi, és csak szerteszét szállingozó színes cafrangok maradnak belőle. (Igen, olvastam.)
Az Alyx-történetek viszont nagyon jók, azokat mindenkinek tudom javasolni: telivér, klasszikus stílusú planetáris románcok. Kedves kis nüanszként van bennük némi cross-hatching Fritz Leiber Nehwon-ciklusával. Alyx igen pozitív emlékeket őriz róla, hogy egy ízben futó viszonyba keveredett Fafhrddal (értsd: egy héten át szünet nélkül keféltek, majd barátsággal elváltak és ki-ki ment a maga útjára). És a poén az, hogy Leibernél meg Fafhrd emlékszik vissza Alyxra (aki fel is bukkan Lankhmarban)!
@Kornya Zsolt: Én most tartok a The Female Man felénél, és egyelőre nem maradéktalan a lelkesedésem, bár a narrációs megoldásai kifejezetten tetszenek. Ha ez a szint az Alyx-történetekben is, szerintem inkább azzal próbálkozom legközelebb.
Hanna: Az Alyx-történetek hagyományosabb stílusú és cselekményvezetésű sztorik, éppen annyi feminista töltéssel, amennyi markáns ízt ad nekik a túlfűszerezés veszedelme nélkül. Russ nem kísérletezni vagy oktatni akar bennük, hanem szórakoztatni – és ezt remekül csinálja. Ismételten ajánlom őket.