SFmag

A véres, tépett ruhájú, fáradt és lázas tekintetű túlélők beszállnak a helikopterbe, a rotorok hangos dübörgéssel kaszálni kezdik a levegőt, a gép felemelkedik és fekete sziluettje egyre zsugorodva eltűnik a naplementében, az élőholtaktól hemzsegő világ fölé. A nézők pedig kénytelenek feltenni maguknak a nyitva hagyott kérdést: rendben, innen elmenekültek, de mi történt utána? A főszereplők további sorsa ilyenkor jótékony homályba borul – legfeljebb egy esetleges folytatás ígérete dereng fel, ami jó eséllyel sohasem érkezik meg.

Nem csoda, hogy Robert Kirkman forgatókönyvíró hasonló frusztrációját egy független (értsd: az olyan nagy, főleg szuperhősképregényeket preferáló kiadóktól független, mint a Marvel és a DC), fekete-fehér és folytatásos képregény formájában vezette le, amelyben egy zombiapokalipszis túlélőinek történetét meséli el. A független projekt hivatalos meghatározása „a continuing story of survival horror” vagyis a zombik (bár a kifejezés egyszer sem hangzik el a sorozat egyetlen részében sem, akárcsak George Romero Night of the Living Dead-jében) által uralt világban egyik napról a másikra élő szereplők napjainak részletes krónikája, a hosszú távú túlélés jegyében.

A magyar kiadás borítója

Az alapszituáció végtelenül egyszerű és némileg emlékeztet a 28 nappal később című film felütésére. Hősünk, Rick egy kórházi szobában tér magához hosszú kómából és kénytelen szembesülni azzal, hogy az általa ismert világ teljesen összeomlott, romjain pedig csupán az emberi természet valódi értékeivel lehet életben maradni: leleményességgel, talpraesettséggel és jól fejlett túlélőösztönnel. Persze az sem árt, ha az ember megőrzi a józan eszét. Az utcákat ugyanis valaha volt bankárok, bandatagok, orvosok, többgyermekes anyák és óvodások rothadó tetemei róják (meg úgy általában a társadalmunk minden rétege képviselteti magát), egyetlen céltól vezérelve: hogy élő húsba vájhassák töredezett fogukat és csillapítsák örökösen mardosó éhségüket. Kirkman a képregényes körökben lassan legendának számító rajzolóval, Tony Moore-al (lásd a Fear Agent és a The Exterminators címeket) vállvetve igyekszik megfelelni az alaphelyzetnek és kielégíteni a legvérmesebb fantáziával megáldott zombirajongók elvárásait is. Teszik mindezt meglehetős sikerrel, a fekete-fehér látványvilág és a szürke árnyalatainak használatával (vagy éppen annak ellenére).

Egy oldal a képregényből

Ugyan belekben, vérben és levágott végtagokban nincsen hiány, a hangsúly mégsem ezeken van: az utcákon csoszogó és nagyon is életveszélyes élőhalottak jelenléte csupán díszlet ahhoz, hogy lépésről lépésre elemezhessük az extrém körülmények közé kényszerült szereplők szellemi és lelki leépülését. Mindenki másképpen reagál a traumára, ami a feje tetejére állította a világot. Eddig rendíthetetlennek vélt erkölcsi gátak omlanak le, amint a túlélés kerül a középpontba, maga mögé utasítva minden eddigi vélt vagy valós értéket. Kirkman már a sorozat elindításának legelején leszögezte, hogy a történet a főszereplő, Rick jellemfejlődésére koncentrál, ez az ő személyes pokoljárása, ami bemutatja, milyen lelki és erkölcsi megpróbáltatásokat kell kiállni ahhoz, hogy emberek maradjunk, és egyáltalán, megéri-e küzdeni ezért. Olyan kérdésekre keresi a választ, vajon a közösség vagy az egyén érdekeit kell nézni, különösen ha az az egyén mi lennénk; mit vagyunk hajlandóak feláldozni ezekért az érdekekért (például a legjobb barátunkat, a saját kezünket vagy akár az egyetlen, még meg sem született gyermekünket), és egyáltalán, megérdemel-e még egy esélyt az emberiség, ami saját magára jelenti a legnagyobb veszélyt.

A tévésorozat plakátja

A fordulatokban gazdag, kiszámíthatatlan történetfolyam jelenleg a 83. számánál tart és nyolc éve fut folyamatosan. Közben fokozatosan gyarapítja rajongótáborát (és ezen vélhetőleg a képregényből készített, hasonló című tévésorozat is csak lendíteni fog), egy pillanatig nem ül le és egyetlen szereplő sincsen biztonságban – talán Ricket leszámítva, őt azonban olyan lelki és fizikai megpróbáltatásokkal sújtja Kirkman, hogy a halál leginkább megváltás lenne a számára.

Az olvasók (azaz mi) legnagyobb szerencséjére mostantól magyar nyelven is tanúi lehetünk a kezdeteknek, és megnézhetjük, miként indult a méltán kritikai és közönségsikert aratott sorozat. A képregény.hu kiadó jóvoltából ugyanis Élőhalottak – Holtidő címmel megjelent az első hat füzetet összegyűjtő kartonált kiadás, méghozzá szokatlanul igényes, műnyomó papírra nyomva, igen baráti áron. Aki esetleg a tévészéria ismeretében (vagy éppen ezért nem) vág neki, az nagyon meglepődhet: bizonyos karakterek fel sem tűnnek a képregényben, mások idő előtti dicstelen véget érnek, vagyis a két sorozat egyáltalán nem zárja ki egymást, másként élvezetes mind a kettő. Bőven van miért fellapozni a forrást, mert bár itt az alapok lefektetése zajlik és a zsáner kötelező kűrjeit is le kell futni, egy olyan végtelenített zombifilmnek ágyaz meg, ami még nagyon sokáig fog szórakoztatni minket az elkövetkezendőkben.

Nagy Krisztián

További információk:

• A Walking Dead 2010-ben elnyerte a rangos Eisner-díjat a legjobb folytatásos képregény kategóriában.
• Rengeteg borító és információ, spoilerek nélkül.
• Kirkman szeret továbbgondolni toposzokat, és az Invincible című képregénysorozatában a tinédzser szuperhőslét témáját értelmezi újra – minden Smallville rajongónak kötelező tananyag!
• Robert Kirkman honlapja: http://kirkmania.com
• Tony Moore honlapja: http://tonymooreillustration.com/
• A képregény.hu honlapja (és virtuális boltja egyben): http://kepregeny.hu

Hozzászólások

hozzászólás