Hajdu Szabolcs Fehér tenyér című 2006-os filmjével jelentős sikereket aratott, többek között a Karlovy Vary-i filmfesztiválon is díjat nyert. Magas tehát a mérce vele szemben. 2010-es, Bibliotheque Pascal című alkotása alighanem minden elvárásnak eleget tesz.
Egy fiatal, félig magyar félig román nő egyéjszakás kalandja során megfogan. A gyermeket később nagynénjénél hagyja, ő maga pedig Angliába kerül prostituáltnak. Hazatérését követően a gyámhivataltól kell visszaszereznie a kislányt, mert a nagynéni nem viselte gondját rendesen. Ezek alapján szokványos társadalmi dráma lehetne a film, mégis sokkal több annál. A Bibliotheque Pascal világa ugyanis tele van varázslattal: történnek csodák és olyan valószínűtlen események, amelyek csodákkal érnek fel.
Nem éppen szokványos esemény például, hogy a román tengerparton egy lány egy magát a fövenybe ásott bűnöző mellé telepedik le, aztán Mona (a lány) Viorel (a bűnöző) túsza lesz, de még azon az éjjelen egymáséi is lesznek. Viorelnek van egy különleges tulajdonsága: álmai megelevenednek. Így Mona, ahelyett, hogy megszökne, részese lesz álombeli menyegzőjüknek. Másnap azonban brutálisan elszakítják egymástól a párt.
Mona életének újabb fordulatát tékozló apja hozza el: míg kislányára apja testvére vigyáz, ő bécsi közvetítéssel Liverpoolba kerül a közép-amerikai származású Pascal luxusbordélyába – a Bibliotheque Pascalba –, amelynek minden szexrabszolgája egy-egy irodalmi hős alakjában szolgálja ki a vendégek perverzióit. A lány kezdetben Shaw Szent Johannáját játssza el, de lázadását követően latexruhás Desdemona lesz belőle. A szabadulást Viorel öröksége hozza el: kislánya, Viorica álmai szintén megelevenednek, és egy igazán szürreális vízió által kiszabadulnak Pascal foglyai.
A film kerettörténetében Mona a gyámhivatal ügyintézőjének meséli el történetét. Sosem tudjuk meg egyértelműen, nem Mona féktelen fantáziája terméke-e a történet, annyi biztos, hogy a hivatalos papírokon nem marad nyoma a csodáknak.
A Bibliotheque Pascal sajátos iróniával kezeli az alapvetően drámai cselekményt. A Variety újságírója Terry Gilliam hatását emeli ki, ez különösen a második álomjelenetben érhető tetten. Jól illik a különös hangulathoz a film zenéje is, melyet a német Flanger együttes szerzett.
A mozi remekül visszaadja Erdély etnikai sokszínűségét: a román-magyar együttélés ábrázolásán túl megjelenik benne például a gáborcigányok különleges társadalma is. Figyelmet érdemel a nyelvhasználat – román, angol és magyar nyelvű párbeszéd egyaránt van a filmben.
Kiváló a Bibliotheque Pascal csattanója is: jól mutatja, hogy bár lehetséges a boldogulás világunkban, azért az idill csak a mesékben érhető el.
További információk:
- A film 2010-ben a Magyar Filmszemlén elnyerte a fődíjat, a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját, a legjobb operatőri munkáért járó elismerést és a diákzsűri díját, emellett több külföldi filmfesztiválon is sikerrel szerepelt.
- A Bibliotheque Pascal lett volna Magyarország jelöltje a 2011. évi legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjra, de a jelöltlista szűkítése során kiesett.
Link:
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Wow, magyar, „művészfilm”, legalábbis könnyebben ragad rá ez a címke, mint más, és felbukkan az SFMagon. Még nem láttam, de a bemutató miatt helyeket ugrott előre a listámon. Köszönet!
Megnéztem, és még mindig itt motoszkál a fejemben, gyönyörű film.