Eheti SF hírek itthonról és a nagyvilágból:
A Tor.com olvasói megválasztották az elmúlt tíz év legjobb sci-fi és fantasy regényeit. Az első helyezést John Scalzi Old Man’s War című műve érte el, amiről hamarosan mi is írunk majd, mert valóban zseniális könyv, mely újraértelmezi a Heinlein és Haldeman féle military sci-fit.
***
A Galaktika olvasói felmérést indított. Mondd el a véleményedet, és töltsd ki a kérdőívet Te is!
A kitöltött kérdőívet 2011. március 31-ig visszaküldők között a Galaktika 3 db 15.000 Ft-os vásárlási utalványt sorsol ki, ami levásárolható a Galaktikabolt.hu internetes könyváruházban, továbbá mindenkit, aki a kérdőívet 
kitölti, megajándékoznak egy 1000 Ft értékű kuponnal, ami beváltható a Booker.hu könyváruházban 5000 Ft feletti megrendelés esetén. A sorsoláson való részvételhez mind a kérdőívet, mind a Nyereményszelvényt ki kell tölteni. Sorsolás: 2011. március 31-én.
***
Irodalmárok a sci-firől: A Transindex.ro honlap (vitaindító jelleggel?) irodalmárokat kérdezett a sci-firől, mint rétegirányzatról.
***
Kihirdették az idei Arthur C. Clarke-díj finalistáit.
A jelöltek:
Lauren Beukes: Zoo City (Angry Robot)
Ian McDonald: The Dervish House (Gollancz)
Patrick Ness: Monsters of Men (Walker Books)
Richard Powers: Generosity (Atlantic Books)
Tim Powers: Declare (Corvus)
Tricia Sullivan: Lightborn (Orbit)
A győztest a SCI-FI-LONDON Filmfesztiválon fogják bejelenteni április 27-én Londonban.
***
A horrorírók rangos szervezete, a HWA bejelentette a Bram Stoker-díj jelöltjeit. Érdekesség, hogy az elismerésért a nálunk is jól ismert Peter Straub és a sokszorosan díjnyertes Joe Hill (civilben Stephen King fia) is vetélkedik.
A jelöltek:
Joe Hill: Horns
Jonathan Maberry: Rot and Ruin
Linda Watanabe McFerrin: Dead Love
Joe McKinney: Apocalypse of the Dead
Jeff Strand: Dweller
Peter Straub: A Dark Matter
***
Stephen King novemberben megjelenő regényében időutazásról és a Kennedy-gyilkosságról – esetleg annak elkerüléséről – is olvashatunk.
***
Az AVANA Egyesület pályázatot hirdet illusztrációk készítésére a Zsoldos Péter-díjas Csepregi Tamás Szintetikus álom című kötetének Az óriás című novellája alapján, ami innen letölthető. A határidő május 15. Részletes információk az Avana Egyesület honlapján találhatók.
***
A KIMTE két korcsoportban (10-12 és 13-15 éveseknek) gyermek rajzpályázatot hirdet az OTP Bank szponzorálásával, a nevezés ingyenes, a részletes kiírás itt olvasható.
***
Az Írókör.hu és a Krónikák.hu Nomád címmel közös fantasy fanzint indít, amelyhez grafikusok és írók jelentkezését várják. A fanzin célja, hogy kezdő fantasy íróknak biztosítson megjelenési lehetőséget, és hogy a fantasy irodalmat népszerűsítse.
***
A németek sem akarnak lemaradni a romantikus irodalom zombis-vámpíros újrértelmezéséből. A Phantastik-News.de recenziója egy olyan regényről számol be, amelyben Sissi nem csupán császárfeleség, hanem egyben elszánt vámpírvadász is.
***
G.R.R. Martin közzétette blogján regényciklusa következő „egész téglája”, ám közel sem befejező része
(A Dance With Dragons) megjelenési időpontját. Martin rajongók, tegyetek egy nagy X-et a naptárba, július 12-ére. /Azonban Martint ismerve, nem mernénk megesküdni, hogy ez valóban egy kőbe vésett dátum. 😉 /
***
Eheti grafikusunk Paweł Kuczyński, akinek szatirikus és ugyanakkor éteri pasztellképei elgondolkodtatnak.
***
Új sci-fi minisorozat indult útjára a collegehumor.com/troopers oldalon Troopers címmel.
„Az intergalaktikus háborúban vannak hősök, gonoszok, és vannak még ezek a srácok…” Az első epizód címe Az erőtér.
***
Interjúhegyek ismert SF és F írókkal:
Patrick Rothfusszal, a magyarul is olvasható A szél neve írójával rögtön három is:
http://crossedgenres.com/blog/interview-patrick-rothfuss/
http://www.bookbanter.net/interviews/patrickrothfuss.html
http://www.omnivoracious.com/2011/03/the-wise-mans-fear-an-interview-with-patrick-rothfuss.html
Egy nagyon hosszú interjú China Mievillel, a Perdido Pályaudvar, végállomás és az Armada, valamint a tavalyi sokszoros díjnyertes The City and The City írójával.
Egy rövid interjú Lavie Tidharral. Róla az SFmag.hu-n magyarul is olvashattok egy interjút, sőt, ennek rövidített változatát megtalálhatjátok a márciusi Galaktikában is. Ennek apropója, hogy a Galaktika márciustól folytatásokban elkezdi közölni Tidhar Héberpunk című novelláskötetének írásait, amiről szintén írtunk.
A StarShipSofa audio sci-fi magazin honlapján többek közt Alan Dean Fosterrel hallgathattok meg egy beszélgetést.
A Lightspeed magazin pedig a sokszorosan díjazott sci-fi és fantasy festővel, Giancola Donatoval készített interjút.
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
A transindexest kétszer is írtátok 🙂
Háát, tényleg nagyon jó az Old Man’s War, de ennyire azért nem. Methinks.
Crei: Igen, nekem is ez volt az első gondolatom. Úgy érzem kicsit birkaeffektus érvényesül a Toron, hajlamosak „agyonhájpolni” teljesen középszerű regényeket ismeretségi vagy érdeki alapon. Nagyszerű példa volt rá a Boneshaker kampány.
„Irodalmárok a sci-firől: A Transindex.ro honlap (vitaindító jelleggel?) irodalmárokat kérdezett a sci-firől, mint rétegirányzatról.”
A válaszok alapján ezzel az erővel kérdezhették volna a sarki büfést, vagy éppen házmestert is, ők is minimum ilyen témaismeretet hoztak volna…
attila: azért az nagyon örvendetes jelenség, hogy egyikük sem intézi el a sci-fit azzal, hogy szimpla lektűrirodalom. Érződik, hogy ezek az emberek fiatalok és nyitottabbak, ráadásul vannak olvasmányélményeik. Ilyen véleményekkel a ’90-es években az ELTE-n a magyar szakon egész egyszerűen nem találkozhattál (engem is jóindulatúan eltanácsoltak attól, hogy sci-fi témát válasszak). Ja, és tetszik vagy nem teszik, a sci-fi rétegirányzat volt és marad, mert tematikája, világlátása megszűri az olvasókat.
Az egyetlen komolyan megmosolyogtató vetülete a körkérdésnek az, hogy 2011-ben már talán nem illik a sci-firől így beszélni, régen túl van már azon, hogy pattanásos kamaszok irodalmát jelentse.:)
Egyszer valamikor valaki azt is megírja, hogy a sci-fi irodalom megítélésére a legnagyobb csapást a Csillagok háborújának sikere okozta…
A Transindex cikkében irodalmárokat kérdeztek scifiről, nem pedig scifivel foglalkozó irodalmárokat saját témájukról. Egyetértek sfinsiderrel, hogy nyitottsággal fordultak a téma felé, és ez a nyitottság szerintem sok igaz állítást eredményezett a válaszokban.
Viszont túlzás, hogy a cikk a pattanásos kamaszok irodalmaként kezelné a scifit. Rétegirodalomként, az egyértelmű, illetve sok határát keresi, neadjisten éppen meghúzza. De valójában az egyszeri (akár irodalmár, akár nem irodalmár) olvasó, aki nem keresi-ismeri a közösséget, hanem egyszerűen csak veszi a könyvet, olvassa, gyakran úgy érzi magát, mint László Noémi.
Értelmes olvasók véleményeit olvashatjuk a cikkben, ennyi szerintem.
@SFinsider:
„Egyszer valamikor valaki azt is megírja, hogy a sci-fi irodalom megítélésére a legnagyobb csapást a Csillagok háborújának sikere okozta…”
Paul Kincaid már megírta:) Sőt szerinte az űropera és a hard sci-fi jelen virágzása is erre vezethető vissza.
http://www.strangehorizons.com/reviews/2010/03/the_secret_hist.shtml
Bűnbakot kerestek vagy mi van. 🙂
Volt, aki Gernsbackig visszament ezzel.
A gettó falait úgysem lehet ledönteni, amíg az ilyen Atwood-félék szorgallmasan rakják a tégláit.
Tremészetesen tisztában vagyok vele, hogy egy „l”-lel írják, a billentyűzet tehet róla; vaskalapos nyelvészkedést kéretik mellőzni… :DDD
Szorgallmasan = nagyon szorgalmasan. Ennyi. 🙂
(Sztori a Kolozsvári ref. templomból, egy síron ez van: „várja Krisztussát”. Idegenvezető szerint ez azt jelenti, hogy nagyon várja.)
Hmm, azért Atwood talán nyilatkozik olyasmit, amitől az ember hátán feláll a szőr, de ír olyat, ami viszont sokkal erősebb hatással bír a gettó falaira: remek spekulatív fikciót, ami szépséges és gazdag.
Atwood-féle. Kicsit lekezelő ez így, nem?
De csak egy nagyon kicsit az, ugye? Nézd meg, csak ez „z”-vel van írva 😀
Semmivel sem lekezelőbb, mint csóró Cséhát ideidézni, és ebben a lerágott csont vitában („Miért nem kerülhet be a sci-fi a magas irodalomba?”) bűnbakként előrángatni.
ez zé = eGY zé, és megígérem, hogy addig nem kommentelek, amíg meg nem tanulok tisztességesssen gépelni.
Chellovek: nem én rángattam elő a Cséhát sem. (Igazából az egyik irodalmár dobta be a cikkben.)
Ezért én egyik lekezellésre sem teszem rá a saját „lenyeltem a békát” pecsétem. ,)
Tudom, nimandi, én sem téged akarlak piszkálni vele, inkább SFInsidert.
A Csillagok háborúja nélkül a kívülállók jelentős része azt sem tudná, hogy létezik sci-fi.
A Csillagok háborúja százmilliókkal hitette el, hogy a sci-fi IRODALOM is csak a látványról és a nagyon egyszerű meséről szól.
Persze ettől én még korszakos filmnek gondolom, de az irodalomra elég végzetes csapást mért, mert eltávolította a nézőket és az olvasókat (vö: nagyon sikeresek a sci-fi filmek vs nem túl sikeresek a sci-fi regények)
Tudom, hogy már Fritz Lang remekműve is látványos volt, de azért több volt benne a dráma.
SFinsider, te tudod, hogy imádom, és ezért nem a Metropolis ELLEN beszélek most, de BIZTOS, hogy a Cséhából általad hiányolt „drámát” PONT a Metropolisban találjuk meg?
adeptus: „A Csillagok háborúja nélkül a kívülállók jelentős része azt sem tudná, hogy létezik sci-fi.”
Ez miért lenne baj?
Én egy kicsit sarkítanám, amit SFinsider mondott: a SF filmek megölik a SF irodalmat. Tudom ezzel most szelet vetettem…
Én egy ideje külön kezelem a kettőt, így a filmek ugyanúgy nem ölik meg számomra az irodalmat, mint ahogy a sör sem öli meg a tőtött káposztát.
sfinsider:
„azért az nagyon örvendetes jelenség, hogy egyikük sem intézi el a sci-fit azzal, hogy szimpla lektűrirodalom. Érződik, hogy ezek az emberek fiatalok és nyitottabbak, ráadásul vannak olvasmányélményeik.”
Hadd ne boruljak le kéremtisztelettel, ha a T szakértők kétharmada a scifi kapcsán Jókait, Karinthyt illetve az újhullámos Lemet és Asimovot kaparják elő kissé tájékozatlan válaszaikban.
Olyan ez, mint amikor az egyik elzárt gettó a másikat kérdezi, vajon gettó-e vagy a város többi részéhez tartozik…
Mind a három olyan egetverő baromságokat mond, hogy az ember füle kettéáll. És most senki ne jöjjön azzal, hogy mer én mondatokat ragadok ki a szövegkörnyezetből, aki értelmesen akar beszélni, ne tegyen a közepére hülyeséget.
Balázs Imre József: „Azóta kicsit elvesztettem a fonalat, inkább csak filmen követtem a műfajt.” – Egyrészt ezt senki sem kérdezte, másrészt kíváncsi lennék, honnan sikerült követnie és hová. Ha láttam az Avatárt, akkor követem vajon? És ha nem, akkor meg nem követem?
László Noémi: „… sci-fit a fiúk olvasnak, leginkább hetedik-nyolcadik osztálytól legföljebb utolsó éves egyetemista korukig.” – Vajon hol tapasztalta ezt?
T. Szabó Levente: „A magyarban vannak izgalmas szövegek, volt virágzó, irodalmilag is jelentős folyóiratkultúra (elég csak Göncz Árpád nagy sikerű fordításaira gondolni az induló Galaktikában)” – Hogy jön ide Árpi bácsi, és miért elég csak arra gondolni? Egyáltalán mit jelent ez a mondat.
Ezek a vélemények „vitát” semmiképp sem indítanak. Ezek szerintem faszságok vagy csak én érzem így? Minek is örülünk mi most megint?
„Érződik, hogy ezek az emberek fiatalok és nyitottabbak, ráadásul vannak olvasmányélményeik” – ilyen eszmecseréket a nejemmel folytatok a sf-ről, aki nem fiatal, nem nyitott és nincsenek olvasmányélményei.
Ha jártatok volna az ELTE-re a kilencvenes években, ti is örültetek volna, hogy egyáltalán idáig eljutottunk. Senki sem állította, hogy a sci-fi recepciója sétagalopp lesz.
Idézetek, amelyek tetszenek a körkérdésben:
„Szóval magával a műfajjal szerintem semmi gond nincs, megvan benne minden olyan lehetőség, ami a jó irodalommal kapcsolatban általában elvárható. ”
„Szeretnék sok olyan lánnyal találkozni, aki a tudományos-fantasztikus irodalom megszállottja. Nekem valamiért az a tapasztalatom (előítéletem?), hogy sci-fit a fiúk olvasnak, leginkább hetedik-nyolcadik osztálytól legföljebb utolsó éves egyetemista korukig. ”
tök korrekt, én is több női olvasót szeretnék, ők ugyanis a hardcore olvasók. és itt a hölgy az előítéletéről beszél, elég becsületesen, de hozzáteszi később, hogy: „Azt hiszem, nem kell sem alá-, sem föléértékelni, egyszerűen el kell fogadni annak, ami. És azt is hiszem, bármilyen műfajban alkosson is, a jó tollú, született író mindig irodalmat ad majd ki kezéből. A többi lényegtelen.” pontosan.
„egyértelműbben látni, hogy mennyire jelentékeny műfaj ez az irodalmi modernségben, s például az angolszászok egyszerűen nem tudják és nem is nagyon akarják nélküle elbeszélni a saját modern irodalmukat. ”
Na , ezeknek örülök. Így az énáltalam ismert oktatók egész egyszerűen NEM beszéltek, a sci-fi náluk ab ovo alacsonyrendű szórakoztatóipari termék volt; hiába, akkor még a posztmodern szövegirodalom szekere jobban futott.
Alapvetően én is örülök hogy így vélekednek a sci-firől a sci-fihez nem értő emberek. Nap mint nap találkozok olyanokkal, akik ennél sokkal kevesebbet tudnak a sci-firől. Legutóbb pont a szegedi sci-fis órán, ahol a hallgatók jelentős része – sajnos vagy nem, ez most nem téma – nagy vonalakban sem ismerte a sci-fit – filmet még csak-csak, de irodalmat már egyáltalán nem. Ezekhez a tapasztalataimhoz képest ez a három ember még viszonylag korrekt és tájékozott.
„Ha jártatok volna az ELTE-re a kilencvenes években, ti is örültetek volna, hogy egyáltalán idáig eljutottunk.”
Ez inkább az un irodalmárok – bármit is jelentsen ez a kategória – általános használhatóságát jellemzi és nem annyira tekinthető pozitív fejleménynek.
Felmerülhet esetleg az is, miért kell egyáltalán kepesztetni az ennyire tájékozatlan irodalmy körök elismeréséért.
Idézetek, amelyek tetszenek a válaszokban:
„Szóval magával a műfajjal szerintem semmi gond nincs, megvan benne minden olyan lehetőség, ami a jó irodalommal kapcsolatban általában elvárható. ”
„Szeretnék sok olyan lánnyal találkozni, aki a tudományos-fantasztikus irodalom megszállottja. Nekem valamiért az a tapasztalatom (előítéletem?), hogy sci-fit a fiúk olvasnak, leginkább hetedik-nyolcadik osztálytól legföljebb utolsó éves egyetemista korukig. ”
tök korrekt, én is több női olvasót szeretnék, ők ugyanis a hardcore olvasók. és itt a hölgy az előítéletéről beszél, elég becsületesen, de hozzáteszi később, hogy: „Azt hiszem, nem kell sem alá-, sem föléértékelni, egyszerűen el kell fogadni annak, ami. És azt is hiszem, bármilyen műfajban alkosson is, a jó tollú, született író mindig irodalmat ad majd ki kezéből. A többi lényegtelen.” pontosan.
„egyértelműbben látni, hogy mennyire jelentékeny műfaj ez az irodalmi modernségben, s például az angolszászok egyszerűen nem tudják és nem is nagyon akarják nélküle elbeszélni a saját modern irodalmukat. ”
Na, ezeknek örülök. Így az énáltalam ismert oktatók egész egyszerűen NEM beszéltek, a sci-fi náluk ab ovo alacsonyrendű szórakoztatóipari termék volt; hiába, akkor még a posztmodern szövegirodalom szekere jobban futott.
hackett:
képzeld el, hogy például a megváltozott irodalmi közbeszédnek köszönhetően a köv. regényedhez állami ösztöndíjat nyersz. jól hangzik? na, ahhoz kellenek az ilyen vélemények, az irodalmi véleményformálók pozitívabb hozzáállásai – még akkor is, ha ez mint csupán utópia merülhet most fel:)
„képzeld el, hogy például a megváltozott irodalmi közbeszédnek köszönhetően a köv. regényedhez állami ösztöndíjat nyersz. jól hangzik?”
Hát, nem tudom, ez a megközelítés engem inkább némi émelygésre késztet…
attila, aki regényírásra adja a fejét napi x órányi munka után, az lehet, hogy értékelni tudna egy ilyen opciót is (én sajnos nem tudnék élni vele, tehát nem a saját álmaimról van szó). Olvasol te mainstream magyar irodalmat? Tudod, hány kacat jelenik meg így? Én bírnám, ha egy-egy ütősebb sci-fi regényre nem éveket kellene várni (ld. idei Zsoldos-jelöléseket)
Engem épp ezért minden olyan megoldás érdekel, amellyel jobb lesz a felhozatal.
„Olvasol te mainstream magyar irodalmat? Tudod, hány kacat jelenik meg így? Én bírnám, ha egy-egy ütősebb sci-fi regényre nem éveket kellene várni (ld. idei Zsoldos-jelöléseket)”
Ez most hogy jön ide?
Ha meg úgy teszünk, mintha a hivatalos irodalmi körök véleménye – látványos tájékozatlanságuk ellenére – valóban fontos lenne, udvariasan nyelünk egyet, amikor felemlegetik a jövő század regényét, mert hátha valahogy el leszünk ismerve és leesik némi zsé…
…akkor ezzel az erővel ki lehet állni a sarokra is.
szerintem úgy jön ide, hogy modern irodalom címszó alatt egy rakás kaksi is kap pénzt, míg sfirodalom címszóval a legjobb művek sem
ami egy: kettős mérce; kettő: hátrányos megkülönböztetés; három: szakmai inkompetencia (arra alkalmatlanok végeznek felelős munkát); négy: irodalmi öngyilkosság (igen, külföldön jóval több elismerést kapnak ezek a művek, ott hogyan lehet bekerülni a mezőnybe, ha egy hazai kiadás is problémás?); öt: mesterséges népbutítás, manipuláció, hiszen azt kommunikálja egy irányzatról, hogy értéktelen, holott ennek az ellenkezője; hat: közpénzek hűtlen kezelése, hiszen a Széchenyi-terv sem arra van, hogy deszkából összetákolt buszmegálló épüljön, hanem igényes munkát végezzenek azok, akik elvállalják és felveszik érte a támogatást
számos másik esetben ez a pár pont minimum blikk-címlapos, országos skandalumhoz vezetne, itt azonban valahogy nem, pedig ami genyóság, az minden esetben genyóság, lényegtelen, hogy sfirodalomról vagy buszmegállóról van szó
a jogos elismerés megkövetelése meg a benyalás között szerintem pedig van némi különbség, még ha a mai magyar kultúrában ezt kevesen is tudják
vinitor: köszi, erre gondoltam:)
(Hm, szerintem a Galaktika szokott állami pénzekre pályázni. Lovas nem azt írta a blogján anno, hogy nyert az N-re pályázatot?)
Szerintem vicces volt ez a körkérdezés. Legalább is én jól szórakoztam a válaszokon.