Gaál Viktor egyike a magyar városi (urban) fantasy íróknak, érdekes módon mégsem a zsáneren belül, hanem azon kívül hallani róla a legtöbbet, könyveit sokan dicsérik, a Varázserdőhöz maga Szepes Mária írt ajánlást. Fantasy körökön kívülisége miatt csak most, az Arche második kötetének megjelenése kapcsán került a kezembe, pedig már évek óta kerülgetem a boltokban a regényeit.

Az Arche – Boszorkányszerelem 2005-ös, Gaál Viktor második könyve, egyben az első urban fantasyja. Középpontjában egy társadalmi konvencióknak be nem hódoló, fiatal szerelmespár áll. Valódi nevüket nem tudjuk meg, csak azt, ahogyan elkeresztelték egymást találkozásukkor. A fiú, Kai egy ügyvéd gyereke, jól szituált barátnővel és kikövezett úttal a jogi egyetemre, holott semmi mást nem szeretne, csak álmodozni. A lány, Angithia nehéz sorsú, beilleszkedésre képtelen vadóc, akinek birtokába jutott az Őskönyv, az Al Azif, amelynek varázslatai szörnyű veszedelmet jelentenek használójukra is. Hogy egymásba szeretnek, valószínűtlen csoda, magában hordozza a végkifejletet is, mert egyértelmű, hogy kapcsolatuk nem érhet jó véget. A történet párhuzamos szála időben a szerelmesek előtt jár: Wilkins különleges ügynök, aki fiatalkorúak terrorcselekményeivel foglalkozik, szokatlan esetet követ nyomon – egy fiú és egy lány közlekedési balesetet okozott, majd több rendőrt megölt, jelenleg szökésben vannak. A pszichológus tudni akarja, miért tették, amit tettek, keresi a mozgatórugókat, a szerelmesek sztorija pedig megmutatja ezeket. Végül hármójuk története összefonódik, és a könyv végén a veszteségek megteremtik a következő kötet alapjait.

Érdekes könyv, amelynek magyar irodalmi ősei talán csak Szerb Antalnál vannak, nem utal vissza egyik  fantasy műre sem (bár főhajtást találunk Lovecraft felé), tempójában is inkább filmes hatások érvényesülnek. Képisége erős, a leírások érzékletesek, bár egy határozott szerkesztő elkelt volna, hogy a vadhajtásokat, fölösleges magyarázkodásokat, önismétléseket lenyesegesse.

A történet egy meg nem nevezett Városban játszódik, amely lehetne akárhol (bár a nevek alapján multikulti, gyaníthatóan angolszász hely), helyszínei mégsem elkent egyen-díszletek, hanem hangulatos, az adott jelenet céljait maximálisan kiszolgáló terek. A specifikusság elkerülése kényelmes írói megoldás, hasznát és hátrányait lehetne vitatni, ennél a regénynél ingadoztam a Város létjogosultsága és az ellenérzések között. Az volt a benyomásom, hogy jobban a valóságba ágyazva erősebb lett volna a teljes sztori hatása, mivel ki lehetett volna használni a helyszín és a háttér kulturális utalásait, de a könyv ezek nélkül is működik.

A mű legerősebb motívuma a szerelem, mégsem nevezhető kimondott szerelmesregénynek. A két fiatal küzdelme és ragaszkodása egymáshoz a szabadságvágy kifejezése, egymáshoz önként fűzött kötelékük lázadás a körülöttük élők és a társadalom szabályai ellen. Angithia a sötét varázslatok által törne ki rendszerből, míg Kait a lány iránti szenvedély definiálja.

Számomra itt bicsaklott meg a könyv: épp a két legfontosabb téma tűnt elnagyoltnak, talán mert mindkettő önmagában is nagy falat. A kipárnázott életpályájú ügyvédgyerek és a nincstelen boszorkány közti szerelem azonnal és elsöprő erővel teremtődik meg a regényben, és bár a szereplők – feleslegesen – lelkes (helyenként émelyítő) dialógusokban biztosítják egymást határtalan szerelmükről, valójában nehéz meglátni, hogy a testiségen kívül mi más kapcsolhatna össze két ennyire elütő jellemet. Az egymásban csodált tulajdonságok nem jelennek meg viselkedésükben elég markánsan ahhoz, hogy hihetővé váljanak, és bár a tűz és víz kapcsolata sok izgalmas feszültséget hordoz magában, ez nem elég. A szabadságvágy is hatásosabb téma lett volna, ha világos célja van, sajnos nem tudjuk meg, Angithia tulajdonképpen mivégre űzi varázslatait, mit akar elérni (később aztán már az egyre halmozódó hibák eltussolása a cél, de az ősok rejtve marad), és hogy Kai mit akar kezdeni az életével, mert csak azt árulja el, mit nem.

A harmadik főszereplő, Wilkins jellemváltozása talán a legnagyobb, ám hirtelen és külső (démoni) hatásra következik be, ettől a kezdetben jól felrajzolt, egyedi hangú figura a végére az író kesztyűbábjává válik. Sajnáltam, többet ki lehetett volna hozni belőle.

Az Arche – Boszorkányszerelem az egyenetlenségek, párbeszédbe oltott filozófiai eszmefuttatások és az elnagyolt jellemek ellenére mégis sodró és sajátos hangulatú regény, amely felszínesnek semmiképp nem mondható. Gaál Viktornak van mondanivalója és van stílusa is, a következő ismertetőből pedig majd kiderül, hogy öt év alatt sikerült-e a kezdeti bizonytalanságokat, aránytévesztéseket kivasalnia. Mert bár a Boszorkányszerelem nem volt maradéktalanul pozitív élmény, mindenképpen ajánlom az elolvasását, mert kezdőtől (első kiadása idején Gaál még annak számított) meglepően erős írás, jó ötletekkel, szövevényes szerkezettel és sok reménykeltő megoldással, amik egy jó és tehetséges magyar urban fantasy írót vetítenek elő.

Linkek:

A szerző honlapja

Interjú Gaál Viktorral

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás.

  1. christiancrowe szerint:

    Filmváltozat Kevin Spacey-vel, meg Johnny Depp-el? Na, arra befizetek… kár, hogy a magyar ember alapvetően szkeptikus az ilyesmikkel kapcsolatban.

    Az Al Azif meg tényleg erőteljes Necronomicon utánérzés.
    Sajna nem kedvelem az olyan regényeket, ahol az egymás iránti szerelemről való áradozások fél-egy oldalas párbeszédeket töltenek meg. Valahol Hemingwaytől A folyón át a fák közé környékén ment el a kedvem tőlük, azóta sem jött vissza. Lehet persze ezt ízlésesen csinálni, de inkább a tetteikből süssön az érzelem, ne a szavaikból…

  2. Sam Reed szerint:

    Szepes Mária ajánlása épp elég arra, hogy messze elkerüljem.

  3. hanna szerint:

    @Sam Reed: Nem ezt ajánlotta, hanem a Varázserdőt, ami teljesen más hangulatú és stílusú könyv.
    A folytatás kritikája meg remélem, hamarosan kikerül, engem azzal a kötettel győzött meg.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon