SFmag

Zombik márpedig léteznek. Nemcsak egykor élő emberek lehetnek, hanem irodalmi alzsánerek, amelyek a holtak senkiföldjéről, elfeledett kripták sötétjéből másznak elő, hogy lerázzák magukról a pókhálót és a dohos szagot, hogy megmosakodjanak, hogy új ruhát öltsenek.

A cyberpunk is ilyen. Valamikor a science fiction megújítását jelentette, friss szelet vetett, és meglehetős vihart aratott. A nyolcvanas években besöpörte az olvasók elismerését, azután beleolvadt a sci-fi nagy, boldog családjába, irodalmi fordulatai, megközelítésmódja még az úgynevezett hivatalos, mainstream irodalmi körök érdeklődését is felkeltette.

Azt hihettük hát, hogy önállóan már nem létezhet, de mégis: köszöni, jól van, hozzáértő kezek alatt megfiatalodva, megszépülve és újra friss érzetet árasztva áll elénk.

Ennek egyik példája a 2006-ban megjelent Infoquake, David Louis Edelman első regénye, a Jump 225 trilógia első kötete.

A regény több száz évvel a jövőben játszódik, itt, a Földön. Az általános összkép – jó cyberpunk hagyományhoz hűen – elkeserítő: az európai államok szövetsége végleg darabokra hull, és hasonló sorsra jut az Egyesült Államok is. A negatív folyamatok betetőzéseként a mesterséges intelligenciák lázadást robbantanak ki az emberiség ellen, melynek következtében az emberi civilizáció romokban hever. Megalakul az Új Alamó-i Ökumenikus Tanács, amely tömeges kivégzésekkel igyekszik úrrá lenni az éhezés és a káosz hullámain. Az általános tudományellenes hangulatban jelenteti meg első kiáltványát Sheldon Surina, aki megveti egy új technológia, a bio/logic alapjait. Ennek lényege, hogy apró nanotechnológiai eszközöket juttatnak a véráramba és a test egyéb helyeire, majd tulajdonképpen ezeket programozzák, hogy a testet (és így az elmét is) hatékonyabbá tegyék.

A történet főhőse Natch, a programozó-cégvezető, aki a regény világában meglévő kis cégek egyikét igazgatja. Céltudatos és törtető figura, akit a profitszerzésen túl az elsőség izgat, a nyerés vágya űzi-hajtja. Ennek érdekében átgázol mindenkin, ellenfelein éppúgy, mint munkatársain, az egész világgal szembeszállna, hogy bebizonyítsa: ő a legjobb. Ügyes machinációi következtében sikerül is a programok Billboard-listáján az első helyre kerülniük, ami felkelti a híres család leszármazottjának, Margaret Surinának a figyelmét. A nő meghívja főhősünket, hogy üzletet kössön egy olyan új termék piacra dobásáról, amely forradalmasíthatja az emberiség amúgy is technológiailag felturbózott életét. A MultiReal nevű bio/logic programmal csak az a baj, hogy még kísérleti stádiumban van, és ami különösen megnehezíti Natch helyzetét, az az időtényező, hiszen napjai vannak arra, hogy befejezzék a fejlesztést. Közben persze a konkurencia és a mindenható kormány sem nézi jó szemmel az események alakulását.

Az Infoquake világa koherens, logikusan felépített, jól végiggondolt, részletesen bemutatott, átélhető. A hackerség itt a megszokott cyberpunk elemeken is túlmutat, hiszen az egész társadalom teljes függésben él a Data Sea nevű posztinternettől – például az őrült jelző szinonimája az offline kifejezés (gyönyörű fricska sokunknak). Az ember–gép szimbiózis nemcsak megvalósult, de mindennapivá lett, a hackerek kódjaikkal nem a számítógépes rendszereket, hanem az emberi testet tehetik tönkre. A technofil szemlélet lépten-nyomon kiviláglik a könyvből, érezhető tehát a cyberpunk elemek bátor használata.

Amitől a bevezetőben említett zombi életre kel, az az Infoquake perspektívája. A főhős, Natch ugyanis hiába ügyes programozó, nem egy Case/Neo típusú überlaza figura, hanem a vállalati világ ma is már jól ismert alakja. A regény ugyanis alapvetően egy marketinggel erősen átitatott cyberpunk regény. Meetingeken veszünk részt, megtudhatjuk, mit jelent a szoros határidő, hogyan lehet terméket bevezetni a piacra. Persze nehogy egy izzadságszagú tankönyvre gondoljunk! A gördülékeny prózának, az egyedi témaválasztásnak köszönhetően egy nem mindennapi sci-fivel van dolgunk.

Szokás mondani, hogy egy science fiction regény sikere három fő tényező meglététől függ.

A szerző, David Louis Edelman

Az első a világ. Az Infoquake világa – ahogy említettem – fantasztikusan színes, eleven és hihető. Edelman könyvének függeléke csaknem 60 oldalon keresztül mélyíti el tudásunkat a regénnyel kapcsolatban, történet, szótár, életrajz található itt.

A második tényező az ötlet. Itt kétszeresen is jól teljesít a szerző. Az egyik ötlet a perspektíva, vagyis a cyberpunk vegyítése marketinggel. A másik ötlet a MultiReal, amellyel az ember egy szempillantás alatt ezernyi döntés közül választhat egy adott helyzetre vonatkozóan.

A harmadik tényező maga a történet. Érzésem szerint itt van egy kis bicsaklás, emiatt nem csillagos ötös, „csak” ötös nálam a regény. A sztori ugyanis nem tartalmaz túl sok csavart, nincs annyi meglepő fordulat, váratlanság, rejtély, amely elvárható lenne egy ilyen újító szellemű könyvtől. Az események láncolatát ráadásul Natch fiatalkori története szakítja meg, amely ugyan sikeresen bemutatja a főszereplő motivációit, de lelassítja az izgalmas világba tett felfedezőutunkat.

Ettől függetlenül David Louis Edelman Jump 225 trilógiájának első kötete igazi csemege, bizonyíték arra, hogy a cyberpunk után is van cyberpunk, a temetőből is van visszatérés.

További információk:

• A Jump 225 trilógia másik két kötete: MultiReal (2008) és Geosynchron (2010) címen jelent meg a Pyr gondozásában.
• Az Infoquake 2007-ben a Campbell Emlékdíj finalistája volt.

Kapcsolódó linkek:

David Louis Edelman weboldala

Hozzászólások

hozzászólás