Ó, jaj, megölték Szkifit!
Gyakorló SF íróként (és olvasóként) az ember számára szinte napi rutin a világ különféle módon történő rombadöntése/megváltoztatása. Járvány, háború, ufóinvázió, mutáció, átkerülés térben és/vagy időben, mind-mind olyan alapötlet, amit kibontva a feje tetejére állíthatjuk az általunk ismert világot és közben talán még egy történetnek és néhány érdekes karakternek is marad hely.
- Áldozat, tetthely, gyilkos fegyver
Most egy ilyen jellegű romboló gondolatjátékot szándékozom végigvinni a hazai SF-kiadás kárára, már előre leszögezve azt a tényt, hogy gondolatjátékunkban a papíralapú SF-kiadás összeomlik. (Általában a végeredményt szokták a poszt-apokaliptikus írásokban is először kitalálni, s utána hoznak össze valamiféle indoklást, okozatot is hozzá.)
Első nekifutásra tehát – tiszteletben tartva a végeredményt – megpróbálok valamiféle reális hátteret felvázolni az SF-kiadást elérő apokalipszishez, majd a második részben azt gondolnám végig, hogy a papíralapú kiadás eltűnése hogyan hatna az SF alkotókra, alkotásokra – és természetesen az olvasóikra.
A gyilkos vírus
Mi legyen tehát az a tényező, ami romlásba dönti a kiválasztott áldozatot? Nem is kell sokáig keresgélni, az ideális tettes itt lapul a billentyűzetem mellett az asztalon: az e-könyv olvasó, ez most éppen egy Kindle, de lehetne más is. Létező dolog, sokak számára ismerős, még többen hallottak róla (mindenfélét) és elméletileg képes lehet a tettre. Nagyjából lefedi azt a dramaturgiai kategóriát, amit egy (mutálódott) influenzavírus vagy a pályájáról letért kisbolygó, esetleg egy őrült tudós képvisel a poszt-apokaliptikus írásokban. Ráadásul egy mélyen szimbolikusan értelmezhető csavar is elhelyezhető: mi rendeljük meg, mi örülünk neki, ergo mi magunk ássuk kedves tematikánk sírját. És persze akadnak meg nem értett próféták is, akik már jó előre sírtak, hogy ez nem lesz jó, de senki sem vette őket komolyan. Ez hát a katasztrófatörténetünk öntudatlan főgonosza, indulhat a pusztítás.
Kitört a járvány
Az SF lehet a nyomtatott könyveket megtizedelő járvány zéró páciense. Miért is?
- Kis piac, nem csak viszonylag alacsony példányszámokkal. 1500-2000 példányos megjelenésekről lehet hallani, és ez a kinyomott példányszám, ami nem is fogy el rögtön, ha elfogy egyáltalán. Lentebb csak azért nem megy sokkal ez a szám, mert úgy már elméletileg sem érné meg kiadni. A nagyon sikeres könyvek sem mutatnak nagyságrendileg többet, kivéve persze a nemzetközi bestsellereket, de az egy másik liga. Már az e-könyvolvasó előtti időben is eléggé borotvaélen táncolt a legtöbb SF-kiadvány és kiadó, helyzetüket súlyosbította az is, hogy az értéktelen ponyvaként elkönyvelt kategóriát gazdagítva állami támogatásra, pályázati pénzekre is csak rendkívüli esetekben számíthattak.
- A Magyarországon létező (kifejezetten könyvolvasásra optimalizált) e-könyvolvasó készülékek száma idén már összemérhető az SF kiadványok példányszámával. Ha nem több. Adjuk még hozzá az egyéb olvasási lehetőségeket: számítógép (bár ez a legkényelmetlenebb, de azért akadnak ilyen elvetemültek is), PDA, PSP, netbook/laptop, palmtop, iPad, egyéb kütyük.
- Az SF könyvek fogyasztói között nagyobb arányban találhatunk az informatika újabb vívmányaira fogékony egyéneket, mint mondjuk a hardcore Kemény Zsigmond rajongók körében, ergo nagyobb eséllyel nyergelnek át az erő villanyos oldalára, ha megtehetik.
- Bár legálisan aktuális hazai SF-t szerezni nem lehetetlen, de azért nem is az a mindennapos rutin. (A Galaktika is megtette már az első gyerektotyogásait, előbb-utóbb hátha megtanul járni is.) Kalózverzióhoz jutni viszont szinte pár kattintás, a legújabb könyvek is pillanatok alatt kint vannak a neten, ráadásul a fogyasztóik is nagyon készségesek, továbbítják mindenkinek, akit érdekel, vagy úgy vélik, hogy érdekelheti őket. Ez persze eddig is így volt, de a villanyváltozat olvasása nehézkes és kényelmetlen volt a hagyományosabb eszközökön. Volt. A könyvek vegyszerillatán kívül minden mást tudnak a dedikált e-könyvolvasók: kényelmesek, gyorsak, nem fárasztják a szemet, bárhova vihetők. Ráadásul – csúnyaság kimondani, de így van – ingyen megszerezhető rájuk a tartalom. A legújabb is. És jogi szempontból még legálisan is, mert saját használatra le lehet tölteni. Persze vannak olyanok, akik elvből nem csinálnak ilyet, mint ahogy olyanok is vannak, akik elvből nem lépik át soha a megengedett sebességet. Ugye, tele van ilyenekkel a forgalom?
- Halmozottan hátrányos helyzetét még azzal is súlyosbítja az
SF, hogy azért még mindig sok embert érdekel. Ami pedig ilyen, azt még jobban felkalózkodják a netre.
Lényeg a lényeg, a borotvaélen táncoló hazai SF kiadásnak nem kell nagy lökés ahhoz, hogy egy klasszikus összeomlást mutasson be. Ez a lökés meg lehet az, hogy az addigi olvasóik egy része egyszerűen átpártol villanyra. Nem is kell sok. Mondjuk „csak” (fél)ezer olvasó tűnik el így, illetve lényegül át. Hány kiadvány esne meredeken mínuszba ezerrel kevesebb eladott példánnyal? És mekkora az a réteg egy-egy kiadó körül, aki rendelkezik annyi belátással, hogy meg kell vennie papíron IS az olvasmányát ahhoz, hogy ne ez legyen az utolsó ilyen élménye attól a cégtől?
A szomszéd tehene is
Van-e esély a katasztrófa elkerülésére? Mint az elején leszögeztem, jelen gondolatjátékunkban nincs, csak azt próbáltam indokolni, miért omlik össze a hazai papíralapú könyvkiadás. Ennek ellenére – akár a történet színesítéséhez, a pusztulás heroikusabbá tételéhez – érdemes röviden kitérni arra, hogy lehet-e ellenszer, menekülési lehetőség.
- Az e-könyvolvasók miatt nem vesznek el olvasók. Az SF fogyasztóit nem érdeklik az ilyen kütyük, allergiásak a kalózverziókra, csórók ahhoz, hogy ilyen készülékük legyen, öntudatos, lojális fogyasztók, akik nem csak a maguk szórakozására, hanem a kiadó(k) fennmaradása érdekében is vásárolják a papírkönyveket.
- A kiadók a dolgok elé mennek és bátran felveszik a kesztyűt. Legális, jól árazott és könnyen megvásárolható e-kiadásokat is kihoznak az aktuális könyveikből, így a csökkenő papíreladásokat növekvő e-ladásokkal pótolják.
- Kriminalizálják a kalózverziókat, nem csak a fájlmegosztók szervereit és feltöltőit kapcsolja le a rendőrség, hanem a fogyasztókat is, 200 kb-nál nagyobb mennyiségű illegális e-könyv birtoklása bűncselekmény lesz, az olvasók pedig egymást jelentik fel, amiért a kiadóktól jutalékot is kapnak. A nyomozást ravaszul elrejtett olvasóazonosítók is segítik, amiket a legálisan megvett e-kiadványokba fűznek bele, így nyomon követhető, kinek a másolata került ki a netre. Néha a konkurens kiadó munkatársai is besározódnak így, csúnya esetek ezek.
- Az SF kiadványok állami támogatást kapnak és a kortárs költészethez hasonlóan mentesítik magukat az olvasóktól, mint visszatérő problémaforrástól.
E-világ szimfónia
Dacára a fenti ellentámadásoknak, az e-könyvek megásták a papírkönyvek sírját, és a kiadók régi dicsősége immár a legendák homályába vész. Gondolatjátékom következő részében megnézzük, hogy a kataklizmát túlélt maroknyi, elszánt SF-író és olvasó hogyan küzd meg ezen poszt-apokaliptikus világ mindennapjaival. Hamarosan folytatjuk!
A cikk folytatása itt olvasható: http://sfmag.hu/2011/01/12/poszt-e-pokaliptikus-sf-magyar-modra/
Hozzászólások
[szs további írásai]
Addig is, míg a cikk folytatására várunk, tekintsük meg az E-könyv olvasók blog felmérésének eredményeit: http://ekonyvolvaso.blog.hu/tags/felm%C3%A9r%C3%A9sek
🙂
Egy kis pontosítás: könyvet (zenével, filmmel ellentétben) magáncélra sem szabad _digitálisan_ másolni, csak kézzel vagy írógéppel, legalábbis a „1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról” szerint. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900076.TV
„mentesítik magukat az olvasóktól, mint visszatérő problémaforrástól” -> ez nagyon jó:D
Engem különösebben nem érdekelnek ezek az e-könyves marhaságok, kérdésem csak annyi lenne, hogy papír vagy elektronikus változattól függetlenül várható-e valami olyasmi itthon, amit olvasni is érdemes?
Mert oké, nagyszerű pl az sfportál úttörő kezdeményezése, power to them, de ettől a kínálatuk még csak újrafeldolgozott szemét…
Látom, azért a realitás nem zavar. TÉNYLEG a villanykönyv-olvasó az SF gyilkosa? Legalább említés szintjén szólhatnátok a papírkönyvek áráról, a mamutokkal versenyző terjesztői rendszerekről, a választék szűkösségéről stb. Ne felejtsük el, hogy külföldi szerző legális elektronikus kiadása még nagyon sokáig nem lesz!
Olyan lenne a hazai SF, hogy egy eldugult vizipisztollyal is le lehet mészárolni? Ez esetben itt volt az ideje, mondhatnám gyújthatjuk a főnix-tüzet, nem?
(Komolyan, a jövőtől féltitek az SF-et??? Parádés…)
Dworkyll, erre most azt mondanám, hogy van, akit meg a szöveg nem zavar…
szs: valamit nem jól értenék? Csupa fül vagyok. Miért nem ezzel a címmel írtad: „Az írásképtelen író, a magyar SF gyilkosa” ?
Hogy Attila hozzászólását továbbfűzzem, mik azok a kiadványok, amik a mostani magyar SF kiadás zászlóshajói lennének? Ha a „Szintetikus álom”, vagy a „Kvartett” egy „újrafeldolgozott szemét”?
Csak hogy lássam, mit veszélyeztet a villanykiadás. Ha már itt sírásóként meg gyilkosként van beállítva.
http://ekonyvolvaso.blog.hu/2010/01/06/papirkonyv_vagy_elektronikus
@dworkyll
Az írás nem arról szól, hogy az e-könyv az SF gyilkosa, az egy figyelemfelhívó cím. A lényeg az, hogy az SF a frontvonalon van az elektromos-papír háborúban, így hamarabb jelentkeznek az esetleges válságtünetek, jóval előbb, mint például a tankönyvkiadásban.
Most olvashattunk egy negatív forgatókönyvet, ami vagy bejön vagy nem – reméljük nem. Mindenesetre egyszerű gondolatkísérletről van szó.
De mért nekem kell magyaráznom a cikket?!
Ezt meg külön is ajánlom gondolatébresztőnek:
http://gizmodo.com/5421057/ereaders-are-a-nazi-scheme-and-more-bizarre-theories-from-ebooks-sworn-enemies
@adeptus, igen, levettem a „bulvár-faktort” a címadásban, csak nem találtam túl hízelgőnek. Bocs. Inkább merras karácsonyi promóját komáltam, amelyik lengén öltözött mikulás-csajokkal csábította a nagyérdeműt.
Ami jobban fájt, hogy a (szerintem komolyabb) veszélyfaktorok egy kurta utalás szintjén sem jelentek meg a cikkban, innentől már nem volt olyan vicces.
Meg mondjuk hogy nemcsak a további veszélyfaktorok, de az esetleges pozitív hozadékok sem voltak épp szénné polírozva.
Alig várom a folytatást 🙂
„Most egy ilyen jellegű romboló gondolatjátékot szándékozom végigvinni a hazai SF-kiadás kárára, már előre leszögezve azt a tényt, hogy gondolatjátékunkban a papíralapú SF-kiadás összeomlik.”
Talán ez lehet a magyarázat 🙂
dworkyll:
Az értő olvasás elsajátítása jól jöhet, nem csak ezen cikk alatt, hanem általában is. Gyúrj rá.
En ugy latom, h valojabn nem az e-book-kal van problematok (hiszen PC-n is lehet olvasni ilyesmit), hanem magaval a kalozkodassal.
Az ellen pedig szerintem (laikuskent) a megfelelo ertekesitesi arral lehet vedekezni (a masolasvedelem szerintem hosszutavon nem nyero)
Kerdesem: Azt jol gondolom, h ha ma valaki ki akarja adatni a sajat konyvet, akkor neki a nyomdai munka es a terjesztes kerul a legtobbe? Vagy ez a ketto tenyezo koltsege valojaban elhanyagolhato ahhoz kepest, amennyi bevetelt jogosan elvar egy Iro a munkajaert?
Egyébként az az érdekes, hogy én fél év e-olvasó használat után visszatértem a papíralapú
könyvekre, és csak novellákat olvasok az e-olvasón. Számomra az e-olvasó olyan mint az édesítőszer: ha nincs más, akkor elmegy, de egyébként maradok az eredetinél.
Jómagam olvasok papír alapon és kindle3-on is. 🙂 Azt pedig nem hinném, hogy az e-book lenne a papírkönyv halála. Például a Hyperiont és a Ködszerzetet először e-bookban olvastam, de annyira megtetszett mindkettő, hogy papír alapon is megvettem.
Viszont annyiban jó az e-könyv, hogy mielőtt megveszek egy könyvet, elolvashassam, és eldöntsem, hogy papír alapon is szeretném-e, vagy annyit nem ér meg. Illetve, hogy elolvassam azokat a könyveket, amelyek kíváncsivá tettek (akár csak a körülöttük lévő felhajtás miatt is), de annyira nem érdekelnek, hogy meg is vegyem őket.
Régebben havonta 8-10 ezer forintot adtam ki könyvekre. Ez jelenleg 6-8 ezer forint körül van. Viszont így nem járok úgy (legalábbis nem gyakran) hogy megveszek valamit, azután pedig rájövök, hogy tulajdonképpen nem is az, amit szerettem volna, és teljesen potyára foglalja csak a helyet a polcomon.
Úgyhogy, jómagam az is-is pártján állok. 🙂
Dworkyl, ha magyaráznom kell, hogy mi a fenét akartam írni, akkor már régen rossz. Vagy azért, mert nem voltam képes leírni (ugye, az írásképtelen író, ha már személyes vizekre evezel), vagy azért, mert a fogadónál van a hiba. Mivel napközben elég sokat magyarázom a munkámból fakadóan, hogy egy szöveget hogyan kell érteni, értelmezni, erre most így este már nincs humorom, de kezdetnek azt szoktam javasolni, hogy nagyjából lőjük be az értelmezni kívánt szöveg kategóriáját, mert az sokat segít. Pl. egy szakácskönyvön ne kérjük számon, hogy a kémiai reakciókat nem fejti ki, meg ilyesmi.
Valamelyest idevág egy érdekes cikk, a letöltések, olvasók (és a papírkiadványok) száma is figyelemre méltó, meg a tapasztalatok is. Persze ez ingyenes, adományozással egybekötött megoldás volt.
http://worldsf.wordpress.com/2010/12/02/lukyanenko-launches-e-publishing-experiment/
@szs: bocs, nem a Blikkre számítottam itt az elefántcsonttoronyban, bennem van a hiba.
@attila: az a sztori a szálkáról meg a gerendáról megvolt? Kéne 😉
zseniális a cikk 🙂
az egy cikkre jutó „parádés” megjegyzések száma alapján mindenképpen ennek a negyedévnek a top1 írása itt
várom a folytatást!
szs, részemről élveztem a bejegyzést.
dworkyll, amúgy itt mire gondoltál?
„a (szerintem komolyabb) veszélyfaktorok egy kurta utalás szintjén sem jelentek meg”
dworkyll: valóban annyira nehéz meglátni, hogy a cikknek nem témája a magyar sf-irodalom minősége?
más: sher-gil írta, és sokaktól hallottam már, hogy ami tetszett nekik e-könyvben, azt beszerezték nyomtatásban is. Ez a gyakorlat egy nagyon alacsony példányszámmal, akár könyvesbolti terjesztés helyett egyedi rendeléseken keresztül még meg is tarthatná a nyomtatott könyvek kiadóit. Nekem azonban van egy olyan érzésem, hogy ez csak egy átmeneti, mondjuk úgy generációs jelenség.
onsai: egy korábbi hsz-ben már emlegettem őket. A papírkönyvek árazása, a terjesztői rendszerek ezer sebe a fél évet csúszó fizetéstől a 60%-os overheadig, a kurrens címek lassú beszivárgásáig (hol vannak pl a Scalzi könyvek).
sezlony: valóban olyan nehéz meglátni, hogy hol sikerült felettébb offenzívre (sértőre, suttyóra) a fogalmazás? És ha már itt tartunk, én nem állítottam semmit a magyar SF minőségét illetően, pusztán kérdeztem, illetve illusztráltam hogy milyennek éltem meg a cikk alapgondolatát. Amit egyébként adeptus összefoglalt másfél sorban, tökéletesen.
És a komoly értékelés, eszmecsere valóban érdekel. Még az érdekütközéssel is tudok mit kezdeni.
dworkyll:
„valóban olyan nehéz meglátni, hogy hol sikerült felettébb offenzívre (sértőre, suttyóra) a fogalmazás? ”
Szerintem valahol itt:)
„Látom, azért a realitás nem zavar.”
Suttyó. Ez még hiányzott a gyűjteményemből. Szerintem itt le is zárhatjuk, de ha vannak még jelzőid, magánban elküldheted, ha gondolod, ne ezt a cikket terheld tovább.
dworkyll:
Szs-től fura lenne bármiféle általad vélt e-könyv ellenesség, mivel ő pl. úttörőként az összes eddig megjelent sci-fi regényét ingyenesen elérhetővé tette elektronikus formátumban: http://www.szabosandor.blog.hu.
Szóval alaposan mellélőttél, a suttyózás meg csak hab volt a tortán, ezt végképp nem értem, miért kellett.
A cikk az első bekezdésben egyértelműsíti, miről szól, aki elolvasta, megértette a gondolatkísérlet lényegét.
Írtál a kurrens címek lassú beszivárgásáról, és emlegetted Scalzit. Nos, Scalzi kapcsán lesz hamarosan több cikkünk is, elsőként az Old man’s war, majd a Ghost brigade a közeljövőben várható (kb. 2 hónapon belül).
hackett:
Bocs, biztos az én készülékemmel van a baj. Látok ilyeneket hogy: „E-könyv, a magyar SF gyilkosa” meg „e-könyvek megásták a papírkönyvek sírját”, meg némi grafikus illusztrációt, hogy biztos ne lehessen félrérteni, ki a „főgonosz”.
Látok ezenkívül egy ezer sebből vérző könyvkiadási struktúrát, aminek az SF egy minősített esete, amit adeptus olyan szabatosan összefoglalt.
Látok elég komolyan összeszedett érvrendszert, ami jelzi, hogy az író átgondolta a dolgot rendesen.
Nem látok viszont se egy szmájlit, se nagyon explicit kitételeket, hogy itt iróniáról lenne szó (hacsak a csodás grafikus illusztrációt nem tekintem annak). Nem látom azokat a valódi problémákat _megemlítve sem_, amik valóban az magyar SF kiadás összeomlását okozhatják, a nullánál szignifikánsan nagyobb valószínűséggel.
Látok viszont explicit és implicit szurkákat olyanoknak, akik de facto tettek azért, hogy az SF egy újabb lépcsőre léphessen. Kezdve a Galaktikával, folytatva mondjuk Hannával és SFinsiderrel meg Dr. Galántaival (nekik van kint vásárolható e-kiadványuk), és befejezve azokkal ezügyben így vagy úgy de elkötelezték magukat, pl. azzal hogy tízezreket invesztáltak egy olyan eszközbe, amire _most_ nem érhető el legális tartalom. Most akkor ez a sok ember mind „gyilkos” meg „sírásó”? Teljesen ironikusan akár?
re: Scalzi. Cikk lesz, vagy hivatalos fordítás/kiadás? (Nem hivatalosom van 😉
Dworkyll: Én nem éreztem szurkát. 🙂 (Mondjuk nem is vagyok annyira paranoiás, mint a magyar fantasztikus írók nagy része…:D )A cikk egy sorozat első része, én azt várom, hogy a tézis után halljam a 2. részben az antitézist, majd az egészből kerekedjen egy szintézis, és megérzésem szerint ez is lesz a vége – tehát a mostani cikk túlzásai pont hogy a cáfolatnak ágyaznak meg.
Ez csak spekuláció, mert nem kérdeztem rá Szs-nél, de én kb. ezt remélem/várom a folytatásoktól. Aztán lehet, hogy tévedek, de majd akkor ráérek vitatkozni a cikkel. 🙂
A könyvek esetében szerintem a kalózkiadások nem jelentenek annyi veszélyt, mint pl. zenéknél vagy filmeknél, ugyanis régóta van legális módja annak, hogy könyveket elolvassunk anélkül, hogy megvásároljuk őket. Persze kényelmetlenebb kicsit, mint letölteni, de azért sokan élnek vele: elmennek könyvtárba.
Én ezzel vagyok úgy, ahogy Sher-gil az e-kiadásokkal. Kikölcsönzök egy könyvet, elolvasom, és ha nagyon tetszik, esetleg megveszem. És nem azért csak esetleg, mert egy szenyó vagyok, aki azt szeretné, hogy az írók, kiadók és más hasonló szerzetek haljanak éhen, de sajnos nem tudok minden olyan kötetet megvenni, amelyet szívesen látnék a polcomon. Pedig van néhány.
Szedjük akkor pontokba, hátha úgy könnyebb.
1. A cikk nem tudományos igényű elemzés, hanem egy gondolatkísérlet: mi lenne a magyar SF-vel, ha bedőlne a papírkiadás. (Figyeljük a feltételes módot, -ne végződéseket.) Analógiának egy poszt-apokaliptikus világ megalkotását használja. Ez, azt gondoltam, már ad egyfajta értelmezési dobozt neki, pl. meteorológiát sem a 2012-ből szoktak tanítani.
2. SF-világépítéshez azért szoktak olyan realitáselemeket adagolni, amik (valamennyire) hihetővé teszik a felfordult világot. Pl. egy gyilkos vírus, ami igaziból nem létezik, nem olyan, mint a filmben, de kapcsolódik a való élethez, mert úgy sokkal ütősebb az apokalipszis, ha közelebbinek érezzük. (Vö. a H1N1-es hisztériával, ami SF magasságokba emelte a tömegtájékoztatást is.) Itt ez az elem az e-book lett, a cikkben az is meg van indokolva, miért. Dramaturgiai okokból, ha ez jelent valamit.
(2b: Amikor azt mondják, hogy valakit kinyírt a H1N1, akkor általában kiderült, hogy az illetőnek már volt 2-3 egyéb halálos betegsége is, mégis a h1n1-et jelölik meg halál okának. Feladat: állítsuk párhuzamba ezt a 1. és 2. pontokban megjelöltekkel, illetve a dworkyll által nehezményett hiányzó dolgokkal.)
Exkurzus: (kissé személyesbben): szurkálja az említett személyeket a suttyó halál. Ráadásul az állítólag szurkált személyek egy része nézte át a kéziratot és engedte adásba a dolgot, illetve Merrasék e-könyváruházát is linkelte a cikk, nyilván nem azért, hogy potenciális vevőket irányítson át, hanem merő rosszindulatból.
3. Az 1. és 2. pontokban felvázolt, vállaltan prekoncepcionális kiindulópontot alapul véve próbálja a cikk még részletezni ezt a fiktív világot, jövőképet, próbálva logikus látszatot kelteni, amit nyilván behatárol az, hogy nem az a módszere, hogy adatgyűjtés->következtetés->végeredmény, hanem előre megadta, hogy minek KELL a végeredménynek lennie (az e-könyv volt a nehéz helyzetben lévő SF kiadás utolsó cseppje, ezt egyébként továbbra is reálisnak tartom).
Részemről nem tudom jobban magyarázni a bizonyítványt, meg hogy én is személyeskedjek kicsit: dworkyll, én nagy tisztelőd vagyok az ekonyvolvaso.blog.hu-s dolgaid és kapcsolódó egyebek miatt, légyszi ne gyilkolászd már itt tovább a bennem élő szép képet.
Vaszilij: Hát, pont az SF könyvek kapcsán a könyvtári előolvasás nem annyira egyszerű. A legtöbb könyvtár, ahova járok, rendszerint csak maroknyi scifi és fantasy könyvvel rendelkezik, mutatóba, és általában azok sem a legfrissebbek.
@kadmon
Könyvtára válogatja. A Szabó Ervin például mindenből köteles példányt kap és más közművelődési könyvtárban is találkoztam elég szép SF-kínálattal. Persze ez nagymértékben függ attól, kik felelősek a gyarapításért.
nem kenyerem a trollok etetése (ehh, képzavar, mindegy), de emellett nem tudok (nem is akarok most) szó nélkül elmenni:
„dworkyll:
2010. december 15. szerda – 11:57
Bocs, biztos az én készülékemmel van a baj.
Nem látok se egy szmájlit, se nagyon explicit kitételeket, hogy itt iróniáról lenne szó.”
Ez… most… komoly??? Egy olyan oldalon, amelynek témaadó törzsanyagát képezik az irodalmi művek, és ahol emiatt a kommentelők gyaníthatóan tudnak/szeretnek olvasni, ott ez egy reális kérdés lehet?
Komolyan, a mai tizenéves cság*ci generáció sms-ben és msn-en fejlesztett írásbeliségéhez kell itt is leereszkedni, szmájlit kell tenni, hogy érthető legyen a komolysági szint?
Ha valamennyire is érdekelnének ezek a dolgok, ezeken biztos fel tudnám húzni magam.
Ember. Hallottál arról, hogy fogalmazásmóddal, szóhasználattal, hangsúlyozással, egyes szavak, kifejezések használatával is lehet befolyásolni az (írásos) mondanivalót?
Akkor pedig nem kell szmájli. Sőt. Könyvekben, novellákban pl. amúgy is kifejezetten kevés hangulatjelet látni. Te nem így tapasztaltad? A vicceket sem jelölik kis csillaggal vagy akármivel Ebből az írásból itt nekem egyből lejött az irónia, ahogy látom, másoknak is. A hiba ezek szerint ismert helyen van.
De, hogy legyen szmájli:
xD vagy most nálam, ember 😉
Mindenki lenyugodott, kár ezt felmelegíteni.
http://galaktikabolt.hu/termek/brandon_hackett_isten_gepei_e-pub.html
:-))
dworkyll:
Egy ideje már dolgoztak rajta a Galaktikások, csak a szerződésen molyoltunk még, de ma végre aláírtuk. Elvileg lesz hamarosan prc-ben is.
Szóval, szerintem itt egyikünk sem tartozik az ádáz ellenségek közé.:)
hackett:
frankón időutazásos flashem volt, amikor megláttam a galaktikabolt oldalát.
és mondjuk nem sokat hernyóztak, ha ma már ki is tették a linket. Mindenesetre az epub szerintem már majdnem kész, csak az impresszum likacsos még kicsit. Mondjuk örülnék, ha te is megnéznéd, mielőtt kikerül.
http://ekonyvolvaso.blog.hu/2010/12/17/a_galaktika_urmeretet_valt
dworkyll:
Gondolom, megmutatják előtte nekem is. (És remélem, hamarosan lesz prc formátum is.)
A beharangozót pedig köszönöm.:)
Egyébként én egy 600 HUF körüli bruttó árért lobbiztam, de most még nem sikerült elérni.
hackett:
nem tudod véletlenül ki csinálta a borítódat, és ki volt a felelős kiadó?
dworkyll:
A kiadó a Galaktika (vagy Metropolis Media, ha még pontosabbak akarunk lenni), a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg, a borítót pedig Sallai Péter csinálta.
hackett:
a felelős kiadó személyét keresem, ahogy az az impresszumokban lenni szokott 🙂 Az ONYX lapról valahogy ez lemaradt.
@dworkyll
Azt mondja az impresszum, hogy „Felelős kiadó a Kft. ügyvezető igazgatója”.
Jíííhhhhááá :-)))
http://galaktikabolt.hu/blog/elsokent_az_isten_gepei_vasarolhato_meg_e-konyv_formaban_a_galaktika_fantasztikus_konyvek_kozul_.html
(a prc is kész, csak az áruházgép nem tud vele momentán mit kezdeni. Szerintem vasald ki Galaktikáékból)
Egyre több és jobb könyv kúszik fel a netre, kezd bosszantani, hogy mind megvan papíron. 🙂
szs:
Add el őket, most még lehet. (Oké, félig vicceltem). Viszont érdekes megnézni, hogy a villanyon megjelent könyvek hogyan érhetők el a másodlagos (antikvár) forgalomban.
Mert most, ameddig nem premier címek mennek, az antikvár forgalmat „helyettesíti” a villanyverzió.
Eladnám, csak Hackett mester névre szólóan dedikálta és már így is forog pár anekdota közszájon antikvár könyvekről, amikben benne maradt, hogy ki dedikálta kinek. 🙂
Amúgy van pár cím, amit várok, annak idején papíron soknak találtam érte azt, amit kértek, mert tudtam, hogy valószínűleg csak egyszer fogom elolvasni, de most az e-könyv árfekvésben sokkal szimpatikusabbak.
(Amúgy ha meg tényleg behal – fiktíven – a papírpiac, akkor felmegy az antikvár könyvek ára szerintem, érdemes kivárni. 😉 )
Hacsak úgy nem 🙂
Esetleg kampányolj ezekkel a címekkel az illetékeseknél (Merrasnál, Galaktikánál), hogy őket is orientálja valami a kiadási terveknél. Mégiscsak jobb olyan címekre lőni, amire van explicit igény.
Re: dedikálás: http://mek.niif.hu/00600/00695/html/02.htm#9
Re: antikvár piac-kivárás. Régi bakeliteket most hogyér’ adják-veszik? Tényleg nem tudom, de „analóg” 😉
A példa (bakelit) ott sántít, hogy a könyv esetén nincs szükség lejátszóra. Illetve ha az is hiánycikk lesz, akkor kihalt az emberiség és tényleg nem lesz semmi ára a papírkönyveknek.
Merrassal egy címet már megígértettem.