A walesi Alastair Reynoldsot, az European Space Agency egykori munkatársát 2000-ben megjelent első regénye, a Revelation Space óta sokan a 21. század egyik legígéretesebb science fiction írójának tartják. Népszerűsége és elismertsége minden újabb regényével egyre csak nő. A Revelation Space univerzuma mostanra már öt regényt és számtalan novellát számlál, ezenfelül további négy önálló sci-fi regényt és több novelláskötetet is írt.
A 2008-ben megjelent House of Suns egy önálló történet, és több kritikus a szerző eddigi legjobb regényének tartja.
Az emberiség a harmadik évezred második felére belátta, hogy jelenleg nem tudja és nem is érdemes meghódítania a csillagokat, ugyanis a hatalmas távolságok miatt túlságosan elszigetelődnének egymástól, ezért létrehozzák maguknak a Golden Hour (Arany Óra) névre keresztelt mesterséges életteret. Ez egy fánkszerű tórusz a Nap körül, amely bolygókat, holdakat, kisebb világokat tartalmaz, és az átmérője pontosan annyi, mint amekkora utat a fény egy óra alatt megtesz, azaz a legtávolabbi pontra is egy órán belül küldhető bármilyen információ.
Vannak azonban, akiket mégis vonzanak a csillagok. Az Arany Órában élő Abigail Gentian és több társa klónokat készíttet önmagából, majd szétküldik őket a csillagok közé, hogy információkat és tudást gyűjtsenek. Abigail Gentian klónjai, más néven a hasadtak bizonyos időközönként újra találkoznak, és egy ezer napos „egyesülés” során megosztják egymással emlékeiket, tapasztalataikat. Az idő teltével és a távolságok növekedésével egyre hosszabb utakra merészkednek, így az egyesülések egyre ritkábban követik egymást, az évtizedekből évezredek, majd évszázezredek lesznek. A csillagok közötti, több emberöltőn át tartó utazásokat a hasadtak kriofágokban, egyfajta hibernációban töltik. Közben civilizációk, kultúrák emelkednek magasba, majd tűnnek el a süllyesztőben, de az „időn kívül” létező hasadtak és a Házak számára mindez nem több, mint információ.
„Könyvmolyok vagyunk, akik a történelem lapjaiba vájnak alagutat.”
A House of Suns története hatmillió évvel később kezdődik egy olyan távoli jövőben, ahol az emberiség a galaxisban egymástól elszigetelt mikro-civilizációkra bomlott szét, viszont még a legintelligensebb, egykoron emberi életformák sem tudnak felülkerekedni az einsteini törvényeken, és az űrutazás még ebben a távoli jövőben is csak megközelíti a fénysebességet, de túl nem lépi azt.
A mindenhol tisztelt Gentian-ház kétszázhúszezer év elteltével a harminckettedik Egyesülésére készül, de egy nőnemű és egy hímnemű hasadt, Purslane és Campion éppen késésben vannak a találkozóról. Eközben találkoznak Hesperusszal, a Gépemberrel, akit kiszabadítanak egy Ateshga nevű poszthumántól, aki odatévedt hajókat és utasait gyűjti előszeretettel. Hesperus velük tart az Egyesülésre, ahonnan végül elkésnek, ám ez lesz a szerencséjük, mert a Gentian vérvonalat időközben támadás éri, valakik a hatmillió éve létező ház valamennyi még élő tagját el akarják törölni.
A regény nyolc nagyobb egységből áll, és mindegyik elején egy visszatekintésben Abigail Gentian életének egy-egy darabja tárul elénk. Ahogy haladunk előre, ezekből lassanként felvázolódik a távoli múltnak az a sorsdöntő pillanata, amikor Abigail elhatározza, hogy klónoztatja önmagát.
Egy a jelenünkhöz képest hatmillió év múlva létező világot szinte lehetetlen hihetően ábrázolni, azonban Reynolds mégis többé-kevésbé elegánsan veszi az akadályt. Kikerüli a galaxis viszonyainak részletes felvázolását, így parányi információmorzsákból áll össze az olvasó fejében egyfajta kép: nincsenek fénynél gyorsabban terjeszkedő gigantikus csillagbirodalmak, nem is dúlnak gigantikus háborúk, és az űrhajók sem ugrándoznak keresztül-kasul, hiszen egy közeli csillag elérése is évtizedekbe, évszázadokba kerülhet, így csak a legmerészebbek mernek messzire utazni. Az idő relativitásának ilyen mérvű következetes ábrázolása pedig olyan elgondolkodtató távlatokat vázol fel, amire csak nagyon kevés sci-fi regény képes.
Reynolds nem hazudtolja meg önmagát, rengeteg grandiózus és meghökkentő ötlettel, elképzeléssel áll elő, mint például a csillaggátak, amikkel szupernóva közeli állapotba került csillagokat szigetelnek el a környező lakott rendszerek elől, vagy gigantikus mesterséges értelmek, különös poszthumán entitások, de itt van akár maga a Hiány, amelynek az ismeretlen okból évmilliókkal ezelőtt eltűnt Androméda-galaxis helyét nevezik.
Reynolds prózája a könyv 500 oldala ellenére viszonylag feszes, és szinte minden egyes oldalon ennek az elképesztően távoli világnak újabb, színes apróságaira lelhetünk. Egyedül a regény eleje lassú egy csöppet, de ezen túllendülve az utolsó lapig magával sodorja az olvasót.
Ennek ellenére nem tökéletes. A karakterek lehetnének erőteljesebbek, Campion és Purslane személyisége nem válik el eléggé egymástól, bár ezt elvileg meg lehet magyarázni azzal, hogy mindketten ugyanannak a személynek a klónjai, akik ráadásul együtt is utaznak. Viszont Hesperus és a többi Gépember sem elég izgalmas személyiség, nem beszélve a többi hasadtról.
A regény végére Reynolds annyi impozáns ötletet, fordulatot vonultat fel, hogy a történet végső megoldása, az utolsó tíz oldal már nem tudott az addigiakhoz felnőni, bevallom, ennél fifikásabb befejezésre számítottam. Viszont ettől még a House of Suns egy gyöngyszem, egy nagyon jó science fiction regény. Alastair Reynolds pedig egy olyan kiemelkedő tehetségű és fantáziájú író, akire muszáj odafigyelni.
Remélem, előbb-utóbb magyar nyelven is elérhetők lesznek a könyvei, és elképzelhető, hogy a Revelation Space-re már nem is kell olyan sokat várni. Mindenesetre, az SFmagon hamarosan sorra vesszük híres ciklusa/világa mind az öt regényét egy-egy ismertető erejéig.
További információk az íróról:
- 2009-ben Reynolds 1 millió angol fontos álomszerződést írt alá a Gollancz kiadóval, amiért cserébe 10 éven át évente egy regényt kell letennie az asztalra, és ezzel a szerződéssel anyagilag is a legelismertebb sci-fi írók közé emelkedett.
- A Gentian-ház egy korábbi egyesülése idején játszódik Reynolds Thousandth night című novellája, amely az A.D. One million című antológiában jelent meg, szintén 2008-ban.
- Jelenleg a Poseidon’s Children című, új trilógiájának első regényén (Blue Remembered Earth) dolgozik. A trilógia az emberiség következő 11 ezer évéről szóló hard sci-fi lesz.
- Reynoldst háromszor jelölték az Arthur C. Clarke díjra, a Revelation Space, a Pushing Ice és a House of Suns regényeiért. Szintén háromszor jelölték a British SF Association díjára (BSFA), az Absolution Gapért, a The Prefectért, valamint a Chasm cityért, utóbbi meg is kapta a díjat.
Linkek:
Hozzászólások
[hackett további írásai]
Na, ő az-az író, akinek a regényét nagyon várom végre magyarul. Minél előbb annál jobb egyébként, köszi, a cikket. Ha a magyar megjelenésről tudtok, valami remélem jelezni, fogjátok. Addig is várom többi ismertetőt:-) Eddig is nagy kíváncsi voltam Reynolds munkáságára, de most már nehéz lesz kivárni az RS megjelenését:-S
kwindu: én úgy tudom, elképzelhető a Galaktikánál a magyar megjelenés.
Na, hát az nagyszerű lenne! 🙂
Hackett: köszi az ismertetőt, úgy látom nem érdemes megvárni a bizonytalan magyar megjelenést, lehet beszerzem angolul. Azt mondod, hogy ezzel e regényével érdemes indítani?
A Revelation Space-t ajánlanám indítónak. Ha az tetszett, akkor a az összes többi fog, viszont ha nem tetszett a House of Suns biztos fog. 🙂
Illetve a másik ajánlatom a Chasm City, ami bár a Revelation Space világában játszódik, de különálló sztori, és nagyon jó.
videointerjú a fiatalemberrel
http://www.salonfutura.net/2010/12/interview-alastair-reynolds/
tapsi:
Hogy halmozzuk az élvezeteket, itt egy másik, ez csak 12 perces: http://www.abc.net.au/tv/firsttuesday/video/web_extras/2010.htm?program=firsttuesday&pres=3081263&story=1
Nem is értem, mi ez a tobzódás, hiszen a következő regénye jövő ősszel jelenik meg.