Angolul tudni kell.
Hmm. Ez így talán túl rövid. Megpróbálom hosszabban kifejteni.
Aki szereti az SF-et, megtanul angolul. Még mindig kevés.
Tanuljatok angolul! Hisz’ az SF nyelve az angol.
Hogy mit mondtál? Az oroszok meg a franciák? Kína? Igen, ott is születnek jó művek. Honnan tudjuk? A javát lefordítják angolra. Ami ennél még fontosabb: az angol nyelvű művek is ott vannak ezeken a piacokon, nincsen elszigetelten fejlődő sci-fi, fantasy. Íze van egy indiai fantasynek, egy dzsibuti sci-finek, de az ízt pont az adja, hogy egyenrangú félként képes bekapcsolódni a nemzetközi párbeszédbe. Ami jelenleg angolul zajlik.
Van most ez az izé, világsci-fi hullám. Elmondom, miből áll. Fognak egy csomó nemzetközi sci-fit, és lefordítják angolra. Ez lényegében eggyel rosszabb, mint jó pár évvel korábban, ahol hasonló közvetítő-nyelv szerepet töltött be az orosz is, igaz, meglöttyintve egy árnyalatnyi vöröses színnel. Most viszont csak az angol maradt nekünk.
Az angol nyelv tanulás hosszú távú befektetés, de az SF esetében szinte azonnal megtérül. Hogy a pénztárcákhoz szóljak: angolul olvasni olcsóbb.
Nem csak azért, mert rengeteg magyarra soha le nem fordított közkincshez juthatunk hozzá ingyen vagy fillérekért. Hanem azért is, mert a sci-fi a netre költözött. Online magazinok, podcastok tucatjai kínálják a kortárs élvonalat – ingyen. Ki akar költeni nyelvgyakorló cédére, ha ugyanezt megkapja nulla forintért (de legálisan) a számítógépén keresztül?
Mire elér hozzánk, addigra egy átlagos angol regénynek már kapható az olcsóbb, puhafedeles kiadása. Nézzünk egy idei könyvet, mondjuk a kanadai író Robert J. Sawyer Flashforwardját. Alapáron háromezer forint, mindenféle kedvezménnyel letornázhatjuk mondjuk kettőre (és akkor szerencsénk van). Az angol változat már ezerhatszáz forintért a mienk lehet, postaköltséggel együtt (vagyis a magyar borítóár nagyjából feléért kapjuk meg az angol kötetet). Nem az adott szerző, nem az adott regény a lényeg – szinte minden könyvnél hasonló arányt látunk.
Novelláknál még látványosabb a dolog: ha fordításra érdemesnek ítélik, akkor szinte biztos, hogy letölthetjük az ingyenes változatát, akár szövegként, akár podcastként. /Például az augusztusi Galaktikában az angolszász (társ-)szerzők műveinek a fele elérhető eredetiben – az egyik kivétel pont a retró cikk./ Van tehát egymás mellett egy angol és egy magyar szövegünk – mi más kellhet még?
Jó, elérhető, olcsóbb, de mi értelme van angolul elolvasni? Először is, ezen a nyelven írták. Az eredeti megismerése, megértése élmény – olyan élmény, amelyről a magyar sci-fi, fantasy írók, olvasók egy igen tekintélyes hányada örökre lemarad. Az eredeti ismeretében könnyebben kiválaszthatjuk azokat a írókat, akiknek munkája pontos és magyarul van – így egy történetet kétszer is élvezhetünk.
Másodszor, angolul (úgy általában idegen nyelven, tisztelet a kivételnek) lassabban és figyelmesebben olvasunk – tovább növelve az ár/érték arányt.
Harmadszor pedig, ha az olcsó könyveket tovább olvassuk, több pénzünk marad kísérletezni a hazai szerzőkkel. Magyar szerző műveihez ritkán jutunk hozzá angolul. Kerüljön hát fel úgy a könyvespolcra, ahogy íródott – magyarul. Hasonló a helyzet az orosz, az olasz, a német, a kínai stb. művekkel. Ezek magyar fordításban ugyanolyan jók (vagy ugyanolyan rosszak), mint angolul.
Az angoltudáshoz persze tanulás kell. Vannak közöttünk, akiknek napi szinten kell használniuk az angolt. Nekik nem jelent semmilyen gondot a váltás. Vannak, akik most tanulják – tőlük meg nem érdekel semmilyen kifogás. Hiszen mennyivel jobb egy jó novellán gyakorolni, mint a fűrészporízű tankönyvi szövegeken? Érdemes olyan művekkel kezdeni, amelyekhez magyarul is hozzáférhetünk – vagy már olvastuk őket. Így nem veszünk el a történetben, míg a mondatokkal bajlódunk, vagy oda vannak készítve olvasásra – így utólag tudjuk összevetni a magunk szövegértését a fordító megoldásával.
Nehezebb dolga van annak, aki felnőttként vág bele a tanulásba. Ha megvan hozzá a kellő lelkierő és szabadidő, akár ingyen is összeszedhetjük az alapokat. Ha megtehetjük, menjünk el egy tanfolyamra – ha tudjuk, mi a cél (irodalmi szöveg olvasása), sokkal eredményesebben haladunk. Ne feledjük: itt olvasásról, hallgatásról van szó – nem kell izgulni a hibás kiejtés vagy rosszul fogalmazott mondat miatt.
A legnehezebb dolga talán azoknak van, akik idős fejjel vágnának bele az angolba, új nyelvként. De elkezdeni egy nyelv tanulását sohasem késő (befejezni meg úgysem lehet). Ez az a kor, amikor egy jól meghatározott cél (olvasni szeretnék) segít fókuszálni a tanulás irányát – így az idősebb tanuló is ugyanúgy eredményes lehet (sőt!) mint fiatalabb rajongótársa. A nyelvtanulás, akár csak az SF olvasás, folyamatosan dolgoztatja, frissen tartja az agyat. Hát ha még ezt a kettőt kombináljuk!
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Azért kell angolul tudni, mert
a) nem áll közéd meg a könyv közé egy Sohár-kaliberű katasztrófa, illetve
b) a http://www.bookdepository.co.uk/ -ról tudsz rendelni könyvet, olcsóbban, mint a magyarra lefordított, vagy éppen az ebook változatok.
A tanácsokhoz: szerintem kezdetként jó ötlet egy sorozat néhány kötetét magyarul elolvasni, aztán megpróbálkozni egy új résszel angolul. Így már otthonosan mozog az ember a világban, és ez nagyon megkönnyíti a megértést. Én Bernard Cornwell Angolszász históriái közül olvastam el az első négyet magyarul, nemrég pedig megvettem a The Burning Landet, és szinte minden szót megértettem vagy kitaláltam a szövegkörnyezet alapján, ki se kellett nyitni a szótárat. Mindemellett az olvasás sebessége úgy alakult, hogy angolul kb. két hétig olvastam, pedig egy átlag Cornwell-könyv nálam egy-két napot „bír ki”.
Jó tanulókönyvek a Potter könyvek is. Egyszerű, könnyen olvasható nyelvezete van.
És bookdepository valóban rulez. Érdekelne az üzleti modelljük…
Én Orson Scott Carddal kezdtem angolul olvasni. Ajánlom mindenkinek, mert könnyen érthető a nyelvezete, és egész jó író volt valamikor. 🙂
Van egy „Map is the Mirror” című novellagyűjteménye, aminek az első kötete igazán hálás.
Szótárral olvasni egyébként nem az igazi, de pl a Kindlének beépített angol-angol szótára van, ami rengeteget segít a tempó fenntartásában.
Saját tapasztalatom németből és angolból is, hogy az első két könyvvel igencsak meg kell küzdeni, jó, ha a közelben van a szótár is, a negyedik-ötödik viszont már flottul megy.
Én a különféle képregényektől (melyek X-mentől Alan Moore-ig terjedtek) ugrottam át Tad Williams Memory, Sorrow and Thornjára. Ritka választékosan fogalmaz a csóka – szerencsére -, így egy angol-angol értelmező szótár megértő társaságában megy az olvasás. A bookdepository-ról a 4 TPB ára összesen alulról súrolta a 8.000 Ft-ot, és teljesen újan kaptam meg őket.
A beépített szótáras Kindle valóban nagy segítség, bár legális vonalon trükköznek az újdonságnak/menőnek számító e-változatokkal, de ez leginkább legyen a forgalmazók baja. 🙂
Nekem az első full angol SF-m a 1984 volt, az újbeszél ellenére is meglepően könnyen olvasható.
Beállok én is a „neked melyik volt az első?” sorba:
Greg Bear: Eon
Robert J. Sawyer: Factoring Humanity
Greg Egan: Permutation City
Párhuzamosan ezek. Sawyer szerencsére egyszerűen ír, Bear-rel megszenvedtem, Egannél pedig a „dust theory”-t kellett valahogy felfognom:)
Az Eon volt első olyan regény, amelynél éreztem, hogy ilyennek KELLENE lennie egy kimagasló sci-fi regénynek.
Ha már „elsőzés”: én először Stephen Kingtől az Insomniát olvastam végig angolul. Annyi előnyöm volt, hogy előtte már olvastam magyarul.
A címhez talán annyit tennék hozzá, hogy nem feltétlenül „kell”, viszont mindenképpen érdemes legalább megpróbálni. Még gyengébb tudással is érhet bárkit sikerélmény, ráadásul ezáltal valóban kinyílik a világ, és elérhetővé válik egy sor olyan remekmű, ami talán sosem lesz olvasható magyarul.
Aki pedig nem szeret netről rendelni, bármelyik idegennyelvű könyvesboltban is (pl. Pesten a Bookstation.hu vagy a Pendragon könyvesbolt) megteheti. És az árak még így is töredékei a magyar nyelvű könyvekének. Pl. 1250 (!) oldalas Peter F. Hamilton regényt vettem pár hónapja így 2390 forintért. Ha kiadnák magyarul, szerintem kb. 5-8000 forintba kerülne és valószínűleg 2-3 kötetben jelenne meg.
Amit én a Végjáték és Harry Potter mellett ajánlok első olvasmánynak Scalzi Old man’s warja. Most olvasom, és nagyon egyszerű a nyelvezete, emellett az utóbbi évek egyik sokat emlegetett, kiváló sci-fije Heinlein és Haldeman nyomdokain haladva.
Shakespeare: Julius Caesar ill Steinbeck: Of Mice and Men. Kötelező olvasmány volt a suliban ahová jártam túl az Operencián.
SF-ben pedig:
Brin Uplift War illetve a Szilmarilok.
Brin iszonyatos szókinccsel dolgozik, az elég szótárazós. A Tolkien mű meg magyarul sem mondható könnyed olvasmánynak.
De nagyon jó, és nagyon hasznos idegen nyelven olvasni.
Elsőre: John Wyndham – The Kraken Wakes az egyik kezemben, vaskos Oxford szótár a másikban. Ehhez képest az utána olvasott The Walking Dead képregény már gyerekjátéknak tűnt… 🙂
Hogy ti milyen jó könyveket olvastatok először angolul… 😀 Én olyan tizenhárom-tizennégy évesen kezdtem Forgotten Realms könyvekkel, volt, amit el is kezdtem lefordítani spirálfüzetbe.
Viszont ami leginkább megmaradt: azért volt jó angolul tudni, mert úgy értettem a Sky One-on leadott rajzfilmeket.
🙂
Én először a Shadowrun sorozatból a Shadow Boxert olvastam végig. (A Naked Lunchba beletörött a bicskám.)
Utána meg párhuzamosan Gibsontól az All Tomorrow’s Partiest, illetve Cadburytől a The Feminization of Nature-t.
Ez utóbbit azért is említem, mert az ismeretterjesztő könyvek olyanok, hogy viszonylag egyszerű, de izgalmus szövegükkel végigrángatnak a könyvön.
Először az AD&D Spelljammer világához kiadott regényeket olvastam angolul, azután jött Robin Hobb (imádom). 🙂
Utoljára egy angolra fordított lengyel fantasy-t olvastam, ami a Witcher játékok alapjául szolgált (The Last Wish), és most olvasom a folytatását.
Hannához hasonlóan nálam rengeteg aprósággal kezdődött: alig tíz évesen állandóan a Super Channel-lel kezdődött, rajta a Captain Power and the Soldiers of the Future (ismeri valaki?). Utána Sky One: Star Trek the Next Generation, rajzfilmek minden mennyiségben. Mivel angolos szakra jártam, ezért a felkészülés és az egyetemi évek alatt a rövidebb cikkek, esszék domináltak. Így nem is nagyon tudom, mi volt az első komplett angol nyelvű könyvem. Talán az On the Road (Kerouac) vagy az 1984.
Bár még előttük volt négy-öt Rifts szerepjáték könyv lefordítása… először kockás füzetbe, utána professzionálisan Windows 3.1 alatti Write-ba. 🙂 (Mostanában raktam rendet a régi cuccaim között, brutális mennyiségű anyagot írtam füzetekbe).
Az amerikaiak kezdésnek jobbak, mivel egyszerűbb a nyelvezetük. A britek változóak, általában érthetőek, de például mikor már oda-vissza kentem-vágtam a Rifts dolgait, majd kezembe került egy Warhammer Fantasy, kb. a felét nem értettem.
Ma már amit lehet, csak angolul olvasok, a cikkben említett okok miatt: mert olcsóbb és eredeti. Fordítást csak akkor, ha valamilyen nagy respekttel rendelkező fordító fordította (pl. Göncz Árpád).
Harry Harrison a legkönnyebb. úgy olvastam mintha magyarul lenne…. de a többi nem megy nekem 🙁
Nekem Michael Moorcock Behold the Man-je volt az első. Könnyen olvasható, vékonyka regény.
Szerintem már vagy egy éve nem olvastam angolul, a legutóbbi a Spook Country volt. Illetve elkezdtem Bankstól az Algebraist-et, de nem nagyon haladtam vele, és mivel közben magyarul is megjelent, átváltottam. Magyarul se nagyon köt le…
kavics:
Kitartás.:) Meg lehet találni azokat az írókat, akiknek bejön a szóhasználata gyengébb nyelvtudásal is. És ha nagyon el akarsz olvasni valamit, megtalálod a módját.;) Én legalábbis is így kezdtem.
Pl. az sem rossz, ha magyarul félig kiadott sorozatot folytatsz angolul, mert akkor nagyjából képben vagy a világgal.
És egy regényben minél több a párbeszéd, annál könnyebben olvasható szerintem.
Én csak most olvastam el az első angol nyelvű (nem szak)könyvemet, Gene Brewertől a K-PAX-et. Gyorsan olvasható, gördülékeny szöveg, mondjuk a sok angol nyelvű szakirodalom mást nem is várhatok 🙂 Ajánlott olvasmány, van már 3 folytatása is, most készül a negyedik.
Én most, mit ad isten, éppen angolul olvasok.
A Beyond Thirtyt (The Lost Continent) E. R. Burroughs-tól. Gondolom, ez így akkor most nem mérvadó.
Angol meg a seggem.
Nem a nyelven múlik, hanem a nyitottságon.
Azért Chello, lehetek bármilyen nyitott gyerek, ha nem tudok angolul, akkor nehezen fogom elolvasni azt a könyvet, ami nagyon érdekel, de magyarul nem adják ki. Persze szivesen olvasom én a Stephen King összest is, de hát más is van a világon. Pedig nyitott gyerek vagyok. 🙂
Miért nem mérvadó Burroughs?
Azért írtam, hogy nem mérvadó, mert régi, mint a disznó. Ahelyett, hogy a kortárs angol nyelvű sf-fel ismerkednék, elkezdtem egy ilyen százéveset… nem is én lennék :/
Burroughs-t én szeretem… főleg feszült-feszített napokon, amikor valami kellemes, jó értelemben vett kikapcsolós-lekötősre vágyom. Meg persze amúgy is szeretem a hangulatos ponyvavilágokat.
Persze ezzel nem vagyok/vagyunk egyedül… Burroughs regényeinek – főleg a Mars történeteinek – olyan rajongói vannak, mint Ray Bradbury, Michael Moorcock vagy Carl Sagan.
Heinlein is imádta.
Hozzáteszem, én is.
Heinlein utalt is rá a The Number of the Beastben.
Én az Atlantiszban olvastam a Raistlin lányát, úgyhogy vettem pár Dragonlance regényt, azokkal könnyű volt kezdeni. A könyveket általában azon a nyelven olvasom, amin megkapom.
De pl. Jack Vance-ot imádok angolul olvasni, magyarul nagyon nehéz átadni az ízes mondatait. Nem véletlen, hogy a Haldokló Föld rpg-ben is a szóhasználatért lehet kapni a XP-t, nem az ellenfelek lekardozásáért 🙂
Ja, igen, és utalva az első hozzászólásra – múlt héten olvastam az első Sohár-féle Korongvilág-élményemet, az Őrség, őrséget. A sztori ugyan közepes volt, de a fordítás elképesztően aláásta a regényt. A párom ajánlotta, mert neki tetszett, de amikor mutogattam neki a félrefordításokat, és szó szerinti anglicizmusokat, arra azt mondta, hogy nem tűnt fel neki, mert azt hitte, ez is része a kötet humorának.