Tagadhatatlan az angolszász szerzők túlsúlya a sci-fi irodalmon belül, akár azt nézzük, miről beszél a világ, akár végigtekintünk a könyvesboltok polcain. Tetszik, nem tetszik, az angol jelenleg a fantasztikus irodalom lingua francája, amely más ajkú nemzetek között is kultúrát közvetít. A 2009-ben kiadott Apex Book of World SF egyike azon kiadványoknak, amelyek célja az új, nem angolszász szerzők megismertetése a világgal. A fantasztikus irodalom számos országban virágzik, a feltörekvő tehetségekről mégis keveset hallani: ezt orvosolja ez az izgalmas vállalkozás: egy izraeli szerző és egy kis fantasztikus kiadó, az Apex Book Company közös munkája. Az első kötet angol nyelven megjelent, de nem angolszász szerzők novelláiból válogat; a legtöbb szerző angolul (is) alkot, vagy fordításaik jelentek meg különböző magazinokban, antológiákban – a második kötet már szélesebb merítéssel dolgozik.
A kötetről a The World SF Blogon olvastam, ahol a szerkesztő, Lavie Tidhar ismertette. Az első, ami feltűnt, hogy a cím megtévesztő: abban a hiszemben voltam, hogy az SF sci-fit takar, ám kiderült, hogy inkább speculative fiction értendő alatta. A történetek többsége inkább a misztikus és a slipstream kategóriájába esik, és a sci-fi novellák is két lábbal a mi Földünkön járnak, helyi ízek és színek itatják át őket. A második felfedezés a helyszínek erőssége – ha nem is leírásban, de a nyelvezetben, a történetfűzés módjában, a szereplőkben visszaköszöntek a nemzeti jellegek, pikáns egzotikummal ruházva fel az írásokat. A cél a különböző kultúrák fantasztikus irodalmának felvillantása volt, és e téren a kötet maradéktalanul elérte célját: sokszor nem is annyira a novellában szerepeltetett fantasztikus elem, mint inkább az egyedi hangvétel ragadott meg.
Ennek ellenére úgy érzem, a novellaválogatást túlságosan is behatárolta az elérhetőség: a téma nem volt elég egységes, hogy a szerzők angolszásztól eltérő nemzetiségén túl más rendező elv is érvényesülhessen, és a változatosság rendezetlenségnek hatott. Egyes írásoknál az egzotikum alatt jól ismert szabványtörténet rejtőzött, netán tisztességesen, ám nem kiemelkedően voltak megírva – különösen szembetűnő volt ez a kötetben található remek novellákat látva. Jó lett volna olyan antológiát olvasni, amely egyszerre képes megfelelni a sokszínűség és a magas minőség követelményeinek, de belátom, hogy a merítés nem lehetett könnyű.
S hogy az egyes novellák milyenek?
S. P. Somtow: The Bird Catcher (Thaiföld)
Számomra a kötet fénypontja volt, emiatt némileg rontotta az utána következő novellák megítélését, mert mit lehet egy tökéletes írás után olvasni? Somtow kiváló ritmusérzékkel meséli el a kínai kannibál bolond történetét, akinek gyerekkorát tönkretette a japán megszállás. Egy munkatáborból szabadult fiú (a novella mesélője) lesz az egyedüli barátja, maga is elveszett éveire éhes. A World Fantasy díjjal jutalmazott novellát áthatják a szimbólumok: a madarak, amelyeket a jó karma érdekében kalitkába zárnak, és amelyeket nyersen fal fel Si Ui, a gyilkos – aki mégis ártatlannak tűnik. A szereplőket körülvevő világ törött el, és ez a torzság embertelenebbnek tűnik, mint bármi szörnyűség, amit Si Ui elkövet. Csillapíthatatlan és évek múltán sem felszámolható éhség érződik a történet mögött, amely nem sci-fi, ki is lóg a kötetből, de őszintén nagyon sajnáltam volna, ha nem kerül bele.
Jetse de Vries: Transcendence Express (Hollandia)
A következő novella már egyértelműen sci-fi: egy afrikai faluban biológiai kvantumszámítógépeket nevel a tanárnő a helybéli gyerekekkel együtt. Az ötlet tetszetős volt, viszont a történetben nem akadt valódi konfliktus: sem Liona és a férje, David között, sem a gyermekek és a világ között: a problémákat egyszerűen megoldják és tovább lépnek a napfényes jövő irányába. Jetse de Vries ismert arról, hogy az optimista sci-fit pártolja (ő szerkesztette a Shine című antológiát), de egyet elfelejtett: a happy end nem annyira édes, ha nincs nehézség, amit le kéne győzni. A hiányzó szó a tét.
Guy Hasson: The Levantine Experiment (Izrael)
Mit gondolhat és érezhet az a lány, akit egy szobában tartottak, és ötéves kora óta nem hallott emberi szót? A novella érdekességét a szokatlan nézőpont adja, ahogy Guy Hasson bemutatja Sarah életét, majd szabadulását – és azt, hogy hiába tört ki börtönéből, lényegében továbbra is be van zárva. Hatásos, hangsúlyt inkább a lélektanra, mint a fantasztikus elemekre helyező novella.
Han Szung (Han Song): The Wheel of Samsara (Kína)
A novella nagyobbat ütne, ha az Isten kilencmilliárd neve nem létezne – így a tibeti imamalomban lakozó, és a hitetlen tudós által elszabadított univerzum ötlete visszhangokkal terhelt. Érdekes volt azonban látni, hogy egy hasonló témát mennyire másként és más narrációs eszközökkel fog meg egy keleti író: rövid, szinte versszerűen tömör mondatok és takarékos megfogalmazás jellemzi, minimális karakterábrázolással – a gondolat fontosabbnak tűnik, mint maga a történet.
Kaaron Warren: Ghost Jail (Ausztrália/Fidzsi-szigetek)
Ennek a novellának többször neki kellett futnom, mert bár az alapötlet érdekes – a keleti kísértetfelfogásnak megfelelően ábrázolt világban szellemeket használ a kormány a problémás állampolgárok megregulázására –, a főszereplők színtelenebbek voltak a mellékszereplőknél, és ezért a történetük nem kötött le. Ennek ellenére érdemes elolvasni, mert nem szokványos történet.
Jang Ping (Yang Ping): Wizard World (Kína)
A novella az ismert virtuális világ vs. való világ toposzt járja körbe, élvezetes stílusban és nem kevés humorral megírva, de hiába a kulturális egzotikum, nem tud túlemelkedni a toposz kínálta lehetőségeken.
Dean Francis Alfar: The Kite of Stars (Fülöp-szigetek)
Inkább mesébe hajló novella, ám annak ellenére, hogy kissé kilóg a kötetből, kimagaslóan szép és harmonikus történet a nemeskisasszonyról, aki beleszeretett egy csillagászba. Hogy a férfi észrevegye, a lány sárkányrepülőt épít, amelyen fölébe szállhat a csillagos égen – ám a szükséges alapanyagok összegyűjtése az életébe kerül. A reménytelen szerelem több síkon is megjelenik a novellában, és a legfontosabb ezek közül nem is a központi problémakör, hanem a kisasszonyt kísérő hentesfiú története.
Nir Yaniv: Cinderers (Izrael)
Izgalmas történet, amely lényegében egy mentális állapotot ír le egy csapat gyújtogató és egy démon segítségével (sajnos ennél többet nem írhatok, ugyanis lelőném a csattanót). A hurokként visszatérő jelenetek egységet adnak a novellának, és lassan rávezetik az olvasót a lényegre. Kár, hogy a démon túl sokat magyaráz a végén; a korábbi sejtetés sokkal hatásosabb volt.
Jamil Nasir: The Allah Stairs (Palesztina)
Erős környezet, határozott karakterek és éles személyes konfliktusok jellemzik a rövid novellát, amely a kötet egyik kiemelkedő írása. Precízen és takarékosan meséli el az apa által kínzott gyerekkori barát történetét, akinek egyszer meg kell fizetnie a bosszúért.
Tunku Halim: Biggest, Baddest Bomoh (Malajzia)
Ez egy jól megírt, ám nem különösebben eredeti horrornovella, amelyet csak az emelt ki számomra a „vigyázz, mit kívánsz, mert teljesül”-típusú horrortörténetek tengeréből, hogy maláj környezetben játszódik, ezért a kulturális utalások lekötötték a figyelmemet. Sajnos abban a pillanatban, hogy Idris elment a bomoh-hoz, hogy varázslattal magához kösse a nőt, akibe beleszeretett, sejteni lehetett a végét.
Aliette de Bodard: The Lost Xuyan Bride (Franciaország)
Izgalmas keveréke a nyomozó noir főhőst mozgató történeteknek és a cyberpunknak, ahol a világot az azték és kínai kultúra szövi keresztül-kasul. Az intenzív környezet elsőre nehezen befogadható – Bodard több történetet és regényt is írt erre a világra, ezért nem áll le megmagyarázni a novellában –, sok utalás el is veszhet a szerző többi írását nem ismerő olvasó számára, de a szereplők elviszik a hátukon a hagyományos krimifordulatokkal operáló sztorit.
Kristin Mandigma: Excerpt from a Letter by a Social-Realist Aswang (Fülöp-szigetek)
Rendkívül eredeti és humoros kis novella, amelyben egy idegen lény politikai szólamokkal erősen megtűzdelve beszél a forradalomról. Bárki, akinek a kulturális háttere magában foglalja a tudálékos és felfújt politikai szövegek ismeretét, jól fog szórakozni.
Aleksandar Žiljak: An Evening in the City Coffee-House, with Lydia on my Mind (Horvátország)
A cím ígéretével ellentétben pergő és akciókban gazdag történet egy illegális kukkoló/filmkészítőről, aki olyasmibe tenyerelt bele, amibe nem kellett volna, némi erotikával megfűszerezve az idegen–ember nemi kapcsolatok terén.
Anil Menon: Into the Night (India)
Gyönyörű és hangulatos történet, amely a fantasztikum eszközeivel mesél a generációk közti szakadékról, a globalizáció miatt felolvadó kis nyelvek és népek sorsáról.
Mélanie Gazie: An Elegy (Franciaország)
Nem egyszerű írni erről a novelláról, mert pontosan az, amit a cím mond: egy elégia két elvesztett gyerekről, akiknek eltűnését az anyjuk képtelen feldolgozni – hogy megbomlott-e vagy valóban van köze a gyerekeknek a domb tetején álló fához, az nyitott kérdés.
Zoran Živković: Compartments (Szerbia)
A kötet zárónovellája a legkülönösebb, mivel sokkal inkább el tudnám képzelni egy ún. szépirodalmi antológiában, mint itt: szürrealizmusa Kafkát idézi, ahogy főszereplője a kalauz vezetésével egy vonat fülkéin keresztülvándorolva külön, pár személyes világokat ismer meg, majd a történet végeztével leszáll. Akárcsak a kisbolygóról kisbolygóra vándorló kis herceg, furcsa és eltorzított gondolkodású szereplőket ismerünk meg, majd hagyunk magunk mögött anélkül, hogy akár az ő világuk, akár a főszereplőé megváltozott volna a találkozás hatására.
Az Apex Book of World SF hiánypótló és érdekes novellaválogatás, amely tájékoztat a világ fantasztikus irodalmának állásáról, és amelyben olyan gyöngyszemek is meglapulnak, amelyekkel a szerkesztő munkája nélkül nehezen vagy csak a véletlennek köszönhetően találkozhattunk volna. Most, hogy megjelent, ha nem is tágra, de résnyire nyílt kapun keresztül ráleshetünk a világra: milyen a SF máshol?
Kapcsolódó cikkek:
További érdekességek:
- S. P. Somtow nem csak író, hanem neves zeneszerző és karmester is, zenéi a honlapjáról letölthetőek.
- Lavie Tidhar és Nir Yaniv The Tel Aviv Dossier címen közösen írtak egy regényt.
További linkek:
Hozzászólások
[hanna további írásai]
Régóta szemezgetek már vele, csak egy kicsit drága (mondjuk Kindle-re olcsó, úgyhogy szerintem kivárok). A leírások alapján jó ötletek vannak benne (mondjuk nekem azok is szimpatikusnak tűnnek, amiket te annyira nem értékeltél jónak, de hát ugye ízlések…).
E-könyvként csak 5 dollár, abszolút megéri. 🙂