Amikor a zsidó-keresztény kultúrkörről beszélünk, kicsit átverjük magunkat: jóval kevesebb zsidó elemet ismerünk, mint illő lenne. Szokás tudni ugyan, hogy nem is olyan messze, Prágában nyugszik Löw rabbi, aki megépítette a gólemet, hogy az szombaton szolgálatokat végezzen neki. Esetleg még az a sztori is megvan, hogyan vette meg Taub Eizik hászid csodarabbi a Szól a kakas már kezdetű népdalt egy pásztorgyerektől, de a sor valahol itt véget ér. Meggyőződésem, hogy a kultúra része valahogy kimarad: a cádikokról, lehetséges messiásokról, vagy épp az amerikai nácikat befenyítő zsidó maffiáról kevés szó esik. Aki olvasta Michael Chabon The Yiddish Policemen’s Union-ját, az tudhatja, miről beszélek.

Az alaszkai zsidó kolóniáról szóló regény mellé igen jól illik az egyszer csak mindenütt megjelenő Lavie Tidhar első novelláskötete, a HebrewPunk, amelyben a szerző újramixeli a mítoszokat, hiedelemvilágot, babonákat. Náci vadász zsidó vámpírok, végtelen életüket a cyberpunk hősökhöz hasonlóan magánzó problémamegoldóként töltő cádikok és bölcs rabbik elevenednek meg a novellafüzér lapjain. A keresztény szimbólumok mellé bekerülnek a zsidósághoz kötődők, megjelennek a héber kifejezések, közelebb kerülünk egy másfajta zsidó–keresztény világhoz.

A novellák minősége meglehetősen egyenetlen. A korábban a scifi.com-ra is felkerülő, Tidhar pályáját elindító The Dope Fiend remek, a századelő kokainfüggő swingereinek világát mutatja be. A történet hőse a legdurvább keményöklű nyomozókkal is felveszi a versenyt lecsúszottságban. Míg a hagyományos detektíveknek csak pénzük, váltás zakójuk, ügyfeleik és kilátásaik nincsenek, addig a Cádik vállán évszázadok nyugszanak. Egyike a zsidóság sorsára felvigyázó harminchat halhatatlan csodarabbinak, csak éppen kirúgták, drogfüggő, és egy loa, angyal vagy démon vadászik rá. A kötet leghosszabb írásában megjárjuk az ópiumbarlangokat, az ópiumszívók álmait és a londoni csatornarendszert is. Közben a szerző ügyesen játszik a kemény krimi stílusjegyeivel és a misztikus történetek jellemzőivel, a végére még egy kis Casablanca is jut.

Szórakoztató a rabbi útját leíró, Kittenberger Kálmán könyveit és egy megfigyelési dossziét egyszerre idéző Uganda című novella is. A szöveg többfajta dokumentumot tartalmaz: az ugandai zsidó államnak szánt platót felderítő csapat tagjának unalmas, számokkal teli beszámolói mellé utólag felvett interjúrészletek és a rabbi nagyon élő, élményszerű naplójegyzetei tagozódnak be. Az ember szinte érzi a napfényt, beleizzad a parafa kalapba, ahogy a helyszínt felmérő expedíció és a helyet megismerni vágyó utazó sztorija halad egymás mellett.

A kötet első két novellája inkább elsietett. A három szereplőt egyszerre felvonultató The Heist című történet talán a leggyengébb: a vámpírokkal, kirablásra váró vérbankokkal és a varázslények elijesztésére vagy megsemmisítésére szánt biztonsági rendszerekkel teli világot időnk sincs megismerni, annyira gyorsan véget ér az írás. Ez az egyetlen novella, ahol törik a felhasznált toposz: az írásban nincs hely a heist-történetekre jellemző Összeomló Tervre és Gyors Újratervezésre.

Hasonlóan problémás a második – és talán legjellegtelenebb – novella is, a Transylvanian Mission, amelyben az okkult náci gazemberek és gaz majdnem-emberek találkoznak a nekik kirendelt zsidó hőssel. Horrornovellának ugyan nem rossz ez az írás, ám aki ismeri Mike Mignola Hellboy-történeteit, az tudja, hogy a műfajból és a témából sokkal többet is ki lehet hozni.

A HebrewPunk kötet egyetlen komoly problémája a szerkezete: a négy novella nem áll össze igazi füzérré. Egy közös kaland, egy-egy írásnyi előtörténet – olyan hatást kelt a könyv, mintha szerepjátékosok kalandját és karaktereit írta volna meg Tidhar.  A novellák ennek ellenére szerethetőek, de ürességet hagynak maguk után. A kötet sokkal jobb lett volna kidolgozottabb írásokkal és több kalanddal .

Szerencsére az idő igazolta, hogy Lavie Tidhar tud jól és összeszedetten is írni. Az idén megjelent The Bookman című regényében történelmi figurák, irodalomból kölcsönzött alakok tucatjait mozgatja, világot teremt, sztorit mesél. Aki a HebrewPunkot elégedetlenül rakta le, azt biztosan szeretni fogja.

Szedlák Ádám

Kapcsolódó link:

Lavie Tidhar honlapja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 3 hozzászólás.

  1. tetsuo szerint:

    Nem kizárt, hogy a Héberpunk egyszercsak lesz magyarul, ha nem is könyv formában.

  2. kwindu szerint:

    „Amikor a zsidó-keresztény kultúrkörről beszélünk, kicsit átverjük magunkat: jóval kevesebb zsidó elemet ismerünk, mint illő lenne.” Ahogy az arab vagy indiai kultúráról is csak az valahogy senkinek nem tűnik föl. Egyébként én már nagyon várom magyarul Michael Chabon The Yiddish Policemen’s Union-ját. Ez a kötet meg az ismertető alapján sem keltette föl az érdeklődésem.

  3. Hackett szerint:

    Most olvasom a februári Galaktika márciusi előzetesében, hogy jön a Héberpunk folytatásokban. Azt ugyan nem tudom, hogy az összes novellát közlik-e, de remélem, igen.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon