Előítéletekkel álltam neki a Kalibán háborúja olvasásának, ami azért elég komoly hátrányból indulást jelentett. Aztán a könyv jókora meglepetést okozott, mert kifejezetten tetszett, és az én elvárásaim szerint meglepő evolúción ment át az egész történetvezetés…

A Fear Agent minden sci-fi képregény fanatikus álma: fényes lapok, gyönyörűen megkomponált oldalak (egyetlen hátránya, hogy 3kg), és mellé a történet konkrétan valami hatalmas állatság…

Tavaly jelent meg magyarul A Leviatán ébredése űropera a Fumax Kiadó jóvoltából, és James S. A. Corey (Daniel Abraham és Ty Franck álneve) regénye egy meglepő sikertörténetté nőtte ki magát. A 2012. évi Hugo-díjra jelölt regények között is felbukkant, és ízig-vérig izgalmas, modern űropera, sok-sok főhajtással az elődök felé, amely már a 4. kötetnél tart,  [ More ]

Nemrég megjelent Kim Stanley Robinson Nebula-díjas sci-fije, a 2312. A regény története szerint a huszonnegyedik században járunk, az Accelerando utáni Naprendszerben. Robinsonnál ez nem egy technológiai szingularitást jelent, ő ugyanis nem hisz ennek bekövetkeztében. Sokkal inkább egy technológiai neutroncsillagot; a tudományos fejlődés nagymértékben felgyorsult, de nem exponenciális mértékben. Írtunk már a könyvről, de még fogunk,  [ More ]

Ha létezik még napjainkban klasszikus értelemben befutott sci-fi író, akkor Alastair Reynolds az. Pár éve kötött egy gigaszerződést a Gollancz-cel, mely tíz év alatt tíz regényre kötelezi őt, és amiért cserébe egymillió angol font ütheti a markát. Egy ilyen elköteleződés egyrészt megadja azt az anyagi biztonságot, melynek birtokában nyugodtan dolgozhat az író. Másrészről nyomás alá is kerül a szerző, ihletre nem várhat, terméketlen időszakokat nem engedhet meg magának. Kicsit aggódtam hátReynoldsért, mert a szerződés aláírása óta azt a minőséget nem tapasztaltam Tőle, amit korábban néhány regényével produkált. Tavalyelőtt aztán elkezdett egy új regényciklust, a Poseidon’s Childrent, melynek nyitódarabjáról nem olyan régen írtunk. A világűrbe kilépő, és azt lassan meghódító emberiség története egy afrikai eredetű család sorsán keresztül.

Idén ötödik alkalommal osztják ki a The Kitschies díjat, amellyel a progresszív SF műveket tüntetik ki. Fiatal kora ellenére figyelemreméltó díjról van szó, zsűritagjai a szakma kiválóságai közül kerülnek ki, ugyanakkor nem veszi magát véresen komolyan (a díj többek között némi rummal jár). Érdemes figyelnünk a Kitschies listáját, amelyről idén négy művet választottunk ki, hogy  [ More ]

A regény, amit a hazai sci-fi olvasók már több, mint tíz éve várnak. Szerencsére az Agave Kiadó felkarolta Simmonst, új fordításban kiadták a klasszikus köteteket, tavaly pedig megkaptuk az Endymiont, ahol három évszázaddal később vehettük fel a fonalat, a Hegemónia bukása után, amikor a látszat ellenére kiderül, hogy a gigászi, az egész emberi faj jövőjét meghatározó harcnak még koránt sincs vége. Az Endymion felemelkedése ott veszi fel a fonalat, amikor megindul az egész Galaxist megváltoztató ütközet utolsó nagy csatája.

Alastair Reynolds leginkább ismert és talán legnépszerűbb műve a Revelation Space sorozat (melynek nyitódarabja Jelenések tere címmel itthon is megjelent), ami jelenleg 5 könyvet és számtalan ebben az univerzumban játszódó novellát számlál. Személy szerint nagyon szeretem Reynolds egyedi regényeit is, pl. a Pushing Ice véleményem szerint az egyik legjobb hard SF-űropera mezsgyén egyensúlyozó mű, a Napok házáról pedig itt már írtunk. De azért egy hard SF junkie számára Reynolds mégiscsak az univerzumépítésben a legjobb. Így hát nagy örömmel vettem tavalyelőtt, mikor bejelentette, hogy egy új trilógiát tervez a future history alzsánerben.

A magyar fantasztikus könyvkiadás egyik nagy mostohagyereke Paul McAuley. A spekulatív irodalom számos alzsánerét felfedező, és mindenhol emlékezeteset alkotó brit szerző igazán megérdemelné, hogy végre valaki átültesse magyarra valamelyik művét. A választék széles, de pár héttel ezelőtt én valószínűleg a Quiet War univerzum nyitódarabját ajánlottam volna, ha bárki megkérdez. (A Fairyland pedig szoros második lett volna…) Azóta viszont elolvastam a már régóta tervezett Confluence – könyveket, és ez némiképp megváltoztatta a véleményemet.

Az elmúlt évek megtanították a sci-fi olvasókkal, hogy ne higgyenek azonnal annak, ha egy-egy regényt sokan dicsérnek, díjakra terjesztenek fel, vagy nagy rajongótábort tudhatnak maguk mögött. Sokszor hajlamos az ember azt hinni, hogy valami korszakalkotóba botlik ilyenkor, ami meghatározóvá válik a zsáneren belül, vagy éppen a tematika legjobb elemeit ötvözi, mindezt pedig regényként a legmagasabb fokon. Pedig valójában csupán arról van szó ilyenkor, hogy előkerül, mi is alkotja a science fiction jelentős hányadát: szórakoztató irodalom. Példának okáért John Scalzi Vének háborúja-sorozata nem azért óriási siker, mert teljesen megreformálja a háborús sci-fit, hanem mert szórakoztató, könnyen befogadható módon írták meg, és a szerző onnan nyúlt, ahonnan érdemes.

A Fumax kiadó olvasói oldalról roppant dicséretes gyorsasággal magyarul is kiadta James S. A. Corey: Leviatán ébredése sci-fi űroperáját, ami angolszász nyelvterületen nagy sikert aratott, és angolul immár trilógiává bővült.
Az emberiség meghódította a Naprendszert, de dicsőséges utópia helyett szűkös erőforrásokon marakodó bolygók és aszteroidák óvatos egyensúlya alakult ki, amelyet egyetlen lökés is kibillenthet, ezzel elszabadítva a háborút. A Leviatán ébredése a 2012. évi Hugo-díjra jelölt regények között is felbukkant, és ízig-vérig izgalmas, modern űropera, sok-sok főhajtással az elődök felé.

Az orosz zsánerirodalom ott a legerősebb, ahol nem próbál megfelelni a nyugati behatásoknak, hanem gazdag irodalmi és kulturális hagyományaiból merít. Az aranykor legismertebb orosz szerzői – mint a Sztrugackij fivérek vagy Jefremov – támaszkodhattak a századfordulón alkotó és sajátosan orosz ízű fikciós irodalmat teremtő Obruscsev és  Alexszej Tolsztoj munkásságára, de akár Bulgakov műveit is ide  [ More ]

Bár Iain M. Banks neve a Kultúra világával forrt össze, a skót sci-fi író néha kipróbálja, milyen új világot teremteni és az ismert keretek nélkül elmondani egy történetet. Ilyen regénye volt az 1993-as Sötét háttér előtt, ami egy űrkorszaki Odüsszeia egy nyüzsgő naprendszerben, vagy a 2004-es A száműző, ami egy űroperába bújtatott könnyed kalandregény. És ilyen a Félemmetes géjpezet (Feersum Endjinn) is 1994-ből.

Kilenc regény, jópár novella és egy terjedelmes esszé. Negyed század. Több százezer eladott könyv, sok száz internetes oldal, népes rajongói bázis, és egy megújított, felfrissült irodalmi zsáner. Itt „tart” jelenleg Iain M. Banks Kultúra-sorozata, napjaink egyik legérdekesebb, legjellegzetesebb és legmegosztóbb sci-fi univerzuma… Így kezdődött volna a cikkünk, de sajnos azt kell ehelyett írnunk, hogy itt  [ More ]

Kilenc regény, jópár novella és egy terjedelmes esszé. Negyed század. Több százezer eladott könyv, sok száz internetes oldal, népes rajongói bázis, és egy megújított, felfrissült irodalmi zsáner (… és 2 SFmag cikk… ) Itt „tart” jelenleg Iain M. Banks Kultúra-sorozata, napjaink egyik legérdekesebb, legjellegzetesebb és legmegosztóbb sci-fi univerzuma. A nagyszerű Nézz a szélbe után Banks hét évig pihentette a Kultúra-könyvek írását, de szerencsére azóta újra felvette a korábbi tempót: 2008-ban kijött a középszerűnél némileg jobb Anyag, ami már nálunk is megjelent, természetesen az Agave gondozásában. Ezt követte 2010-ben a jól sikerült Surface Detail, majd idén októberben a legújabb, a Hydrogen sonata. A regény kellően sok olyan ismertetőjeggyel bír, ami egészében is jellemzi a Kultúra sorozatot, ezért ezek taglalása mellett a Kultúra univerzumra is vethetünk egy hosszabb pillantást.

Ha brit science fiction és űropera, akkor általában Banks, Hamilton, Reynolds esetleg Ken MacLeod jut a zsáner kedvelőinek eszébe.  A hazai könyvkiadás mára eljutott odáig, hogy mindegyik említett szerzőtől van lehetőségünk magyarul is olvasni. Kevésbé vagyunk szerencsések Paul J. McAuley esetében, akitől egy novellán kívül semmi nem jelent meg itthon, holott a nyolcvanas évek vége  [ More ]

Alastair Reynolds angol nyelven 2000-ben megjelent első regényének, a Jelenések terének (Revelation Space) fogadtatása elsöprő volt, és újabb írásai Reynoldsot a hard sci-fi elemeket erőteljesen használó modern űropera legnagyobb alakjai, Iain M. Banks és Peter F. Hamilton mellé emelték, és most végre magyarul is megjelent, az Alexandra kiadó egy éven belül már a második kötetet hozza ki ugyanis Reynoldstól a Napok háza után

Az utóbbi évtizedek sci-fi irodalma egyre inkább törekszik arra, hogy szorosabban ötvözze a realizmust és a fantáziát. Az űroperák egyre hitelesebbek, mind világábrázolásukban, mind főszereplőik megformálásában. Vernor Vinge második „Zones of Thought” regénye, az A Deepness in the Sky – főleg világát tekintve – kitűnő példája ennek a közeledésnek. Hangulatában és történetében valódi űropera, tudományos szempontból majdnem teljesen hihető háttérrel.

Múlt héten megjelent magyarul Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben (eredeti címén Fire upon the Deep) című, 1991-es kultikus és Hugo-díjas regénye az Ad Astra kiadónál, ekapcsán összegyűlt néhány Vinge témájú anyagunk, így a héten kicsit alaposabban bemutatjuk az írót, sőt, készítettünk vele egy friss, exkluzív interjú is.

nehéz megítélni Dan Simmons 1996-os Endymion című regényét, ami a nagy sikerű Hyperion-ciklus harmadik darabja – ugyanis a két Hyperion regénnyel és a folytatással, a The Rise of Endymionnal valójában egy nagy történetet kapunk. Az Endymion egyszerre új regény és folytatás, ismerős és ismeretlen komponensekkel. Ráadásul az események nem kapnak lezárást a kötet végén, csak a folytatással együtt lesz kerek Raul Endymion története.



Keresés az oldalon